Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-02-06 / 4. szám
Paksi Hírnök 1998.február 6. 4 VÁROSI MOZAIK PÚPOS SZÁMLÁK... KEZDETNEK NEM ROSSZ (Folytatás az 1. oldalról) Kállai István, a Kommunális Dolgozók Szakszervezetének megyei ügyvivője tájékoztatta lapunkat arról, hogy a munkaadói oldal, a jelenlegi tulajdonosok olyan csoporthoz (a Dunaferr Rt.-hez) tartoznak, ahol a kapcsolat a munkavállalókkal példaértékű, a „munkabéke” érdekében a kollektív szerződések megkötése immár hagyományossá vált. A szerződés magában foglalja a dolgozók munkájának és foglalkoztatásának biztonságát, így egyebek között azt: a munkavállalókat érintő átszervezésekkel kapcsolatban, a meghatározott létszám feletti elbocsátások esetében a munkáltatónak a szakszervezettel szükséges tárgyalnia. Kállai István azt is elmondta: kevés más gazdálkodó egységnél tapasztalható széles körű szociális juttatások lehetőségét rögzítették a szerződésben; Üdülési Alapot hoztak létre, melyből az állandó dolgozói létszámra vetítetten 1200 forintban részesülhetnek fejenként és évente a munkavállalók családtagjai, szociális segély iránti támogatásra mintegy 240 ezer forintot költ majd ebben az évben a Holding, míg a beiskolázási segély összege elérheti a négyezer forintot gyermekenként. A dolgozók nyugdíjba vonulásukkor 10 ezer forinthoz juthatnak, két nap fizetett szabadság jár még az ezüstlakodalom esetén is, ezen kívül lakásvásárlásra -bővítésre is igényelhetnek támogatást a rászoruló alkalmazottak. A szociális juttatások odaítélésére a szakszervezet és az üzemi tanács képviselőiből szociális bizottságot hoztak létre. Az eddig nem tapasztalt, a kollektív . szerződésben most megfogalmazott kedvezmények ellenére Kállai István tapasztalatai szerint az ötszáz főt meghaladó dunacenteres dolgozók és az új tulajdonos közötti viszonyt egyelőre a tartózkodás jellemzi; a közel egy hónapos tárgyalássorozat (melynek során a termelésről, a munkaellátottságról, a folyamatos munkavégzés garanciáiról, valamint arról is szó esett, hogy a nem gazdaságosan működő termelési egységek beolvasztása, centralizálása és nem megszüntetése lesz a cél) következtében egyre nagyobb bizalmat kell, hogy élvezzenek a tulajdonosok, akiknek tettekben is bizonyítaniuk kell. ( S olya ) Több mint kettőszáz szociális és önkormányzati dolgozó vett részt azon a konferencián, melynek a lakossági háztartások tömeges eladósodása volt a témája. A szombathelyi tanácskozáson kiderült: a lakosság 46,6 százaléka két- három hónapi fogyasztásnak megfelelő adósságot görget maga előtt. Mennyire van összefüggésben a lakosság életszínvonalának csökkenése a ki nem fizetett számlákkal, és hogy Paks városára jellemző-e az országos átlag, arra a különböző szolgáltatók adják meg a választ. Bemáth Lajos, a Dunacenter Term ügyvezetője a hőszolgáltatással kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a kintlévőségeik körülbelül három és fél millió forint körül vannak. A 2400 fogyasztóból két-három százalék az, aki nem tud, vagy nem is akar fizetni. Jobbára azokkal van probléma akik vállalkozók voltak, és tönkre mentek, de van egy szegényebb réteg is, akikkel egyáltalán nem lehet mit kezdeni. A D.D. Gáz kirendeltség vezetője Tajti Péter őszintén örömmel mondja: náluk minden a legnagyobb rendben van, mert mindössze 56.961 forint a lakossági elmaradás, ez is harminc napos rövid határidejű. Hozzá teszi még azt is, hogy Bölcskén és Madocsán pedig egyáltalán nincs elmaradás. Artim András a Vízmű KFT ügyvezetője viszont lehangoló képet ad a fizetési fegyelemmel kapcsolatban. Elérkezett az a határ, hogy lépni, tenni kell majd valamit. A víz minden háztartásban szükséges, ezért nehéz a dolguk. Vannak féléves elmaradások is, de összességében hatszáznyolcvan ezer forinttal tartozik a lakosság. Azt az ügyvezető nem tudta megmondani hány családot érintenek a ki nem fizetett számlák, de azt igen, hogy elsősorban a szociálisan hátrányos helyzetűek nem fizetnek. A DÉDÁSZ kirendeltség vezetője Horváth Attila mint mondja: náluk is vannak problémák. A legnagyobb gond a létminimum alatt lévőkkel van. A lakosság kéthárom százaléka tehát itt sem fizet, ezért több millió forint a cég kintlévősége. Adatokat azonban itt is csak általánosságokban tudnak mondani, de a városban egyre többet hallani, hogy van olyan háztartás, ahol százhúszezer forint(!) villanyszámla tartozás miatt kikapcsolták az áramot, de olyanok is akadnak bőven akiknek húsz és harminc ezer forint között van a tartozásuk. Mivel az áram és a víz az egyik legfontosabb tényező a háztartások fenntartásának, nyilvánvaló ebben az ágazatban a legnagyobbak a kintlévőségek. A MATÁV-nál azonban jobb a helyzet, tudtuk meg Vajda Andor Endre Távközlési Centrum vezetőtől, mert itt a fizetési hajlam jobb, ám a közületek itt is okoznak fejfájást a társaságnak. Itt talán az is érzékelhető, hogy a létminimum alatt lévőknek egyátalán nem telik a telefon vonalra, így az igénybevétel már eleve meg sem történik. Paks város lakosságának életszínvonala a legutóbbi statisztikai felmérések alapján jóval magasabb mint egy átlagos városé, mégis nálunk hasonló adatokat vázolnak fel a szolgáltatók, mint az országban bárhol. Sokan tehát feltennék a kérdést: miért az elmaradások sorozata, Paks város lakosságának két vagy három százaléka, miért nem fizeti kötelezettségeit? A válasz egyszerű. Míg a villamos-energia iparban dolgozók átlagkeresete a Statisztikai Hivatal szerint 139.714 forint, a mezőgazdaság, vagy a közigazgatás, vagy az egészségügyben dolgozóké ennek épp harmada vagy negyede, és ők azok, akik a havi három-négy ezer forint villanyszámlát, ugyanennyi vízdíjat, hőszolgáltatást nem minden esetben képesek megfizetni, csakúgy mint bárhol az országban. (ESE)
