Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-09-25 / 32. szám

Paksi Hírnök 1998. szeptember 25. EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM A török megszállás (1543) előtt Pakson többnyire katolikusok éltek. A hódoltság időszakában (1543-1686) nőhetett meg a település pro­testáns lakóinak számaránya. A nagyméretű betelepítés kez­dete (1729) előtt, az 1721-es Canonica visitáció szerint 700 katolikus mellett már 150 re­formátus és 12 evangélikus hí­vő is lakta Paksot. Az ismert, Paks monográfiá­jában közölt 1721-1953 közötti népességszámok felekezeti megoszlását tartalmazó ada­tok alapján a Németország délnyugati tartományaiból származó lakosság betelepíté­sének hatására Pakson 1783- ra a katolikus lakosság négy­szeresére, az evangélikusok száma huszonkétszeresére, a Magyarország alföldi tájairól érkező népesség miatt a paksi református hívők száma hat­szorosára emelkedett. Az 1810-es évekre - további né­met betelepülések miatt - a ka­tolikusok és evangélikusok már kétszeresen múlták felül korábbi, - 1783-as - létszámu­kat. A telepítési folyamat befe­jeződése - az 1830-as évek - után Paks lélekszámában és vallásfelekezeti megoszlásá­ban nem történt fordulat vagy lényegesebb változás, 1852- 1953 között a katolikusok la­kosságon belüli számaránya átlagosan 61-78 százalék, az evangélikusoké 13-14-, míg a reformátusoké 13-8 százalék körül volt. Az ezt követő negyvennégy évből nem áll rendelkezésünk­re hivatalos forrás Paks lakos­ságának felekezeti megoszlá­sáról, változásáról. A Gallup Magyarország Kft. által Paks kulturális infrast­ruktúrájának 1997-ben végzett vizsgálata folyamán azonban a közvélemény-kutatás kitért a lakosság vallásos meggyő­ződésének vizsgálatára is. A szociológiai felmérés szerint 786 megkérdezett paksi lakos­nak csak 22 százaléka nem tartja magát vallásosnak, 10,3 százaléka vallásosnak, 56,6 százaléka a „maga módján val­lásosnak” érzi magát, 10,2 szá­zalék pedig kitérő (nem tudja Generációk megmondani, más meggyőző­désű, egyéb) válasszal felelt. A felmérés nem tér ki a fele­kezeti megoszlásra, így az egyes egyházakban végbe­ment változások a számok tükrében felfedetlen maradt. A szekularizációs folyamat még ezekből az adatokból sem követhető pontosan nyomon, hiszen 1975-től kezdve ismét növekedett a lakosság létszá­ma, az atomerőmű építése, az Új munkahelyek megteremté­se megváltoztatta minden bi­zonnyal a szerkezeti képet. Pakson a több évszázados múlttal rendelkező történelmi egyházak helyi közösségeinek életében a rendszerváltás éve (1989) után nem történt mély­reható változás, finanszírozá­suk rendszere azonban annyi­ban vált pozitívabbá, hogy a város önkormányzatától anya­gi, más gazdálkodó szerveze­tektől pedig természetbeni (állványozás, villanyszerelés) támogatást élveztek. A társadalmi változások eredményeként az egykori egyházi ingatlanok ismét a bir­tokukba kerültek: a katolikus egyházközösség a Kossuth La­jos utcai iskolán és Templom téri volt leányiskolán kívül a volt Legényegylet melletti MHSZ épületet is megkapták. A Szentháromság tér melletti terület, ahol a Bezerédj Általá­nos Iskola új épülete készült, egykor az Irgalmas nővéreké volt, de ők egyelőre nem tarta­nak rá igényt. Az evangéliku­soknak visszaadott templom melletti épület egyik részében - egy megegyezés okán -, jelen­leg a Balogh Antal Általános Iskola speciális részlege mű­ködik. A közösség egykori, az Eötvös utcai óvoda épületéért az önkormányzati kártalanítás folyamatban van. A reformátu­sok is visszakapták hajdani is­kolaépületüket, amelyet egyel­őre ma még a Bezerédj iskola használ, cserébe az ott elvég­zett felújítási munkálatokért. A város által a reformátusok­tól megvásárolt egykori Rek­torépület használatra a katoli­kusok kezébe került, de pénz­hiány miatt a felújítási munká­latok abba maradtak. A közösségekhez tartozók száma korábban ingadozott a városban munkát vállalók számarányának megfelelően. A Pakson nyilvántartott 14000 katolikus hívő (nagy­részt őslakos) körülbelül 30 százaléka fizeti az egyházi adót. Az istentiszteleteket lá­togatók száma körülbelül 2800. Ők elsősorban az idő­sebb korosztályhoz tartoznak, ezért nagy gondot fordítanak a - korábbi időszakban elhanya­golt - gyermek oktatásra-neve­­lésre: hit tanítást a katolikus iskolában és állami iskolában is tartanak, 1992-ben megala­kult a mintegy 30 tagú Katoli­kus Ifjúsági Egylet és Cserké­szet. A szociálisan rászorulta­kat támogatják. Az egyházi adót hozzávetőle­gesen 900 evangélikus fizeti Pakson, bár számuk 2000-re te­hető. A hitet aktívan, templom­­// ban is gyakorlók száma 150. A szenvedélybetegek lelki szol­gálatát magára vállaló Kék Ke­reszt Ökumenikus Egyesület 1989 óta újra itt talált otthonra. A hazai állami gondozást válla­ló gyermekintézmények szá­mára ruhagyűjtést szerveznek. A dunaföldvári „filia-templom” felújítását a paksi közösség anyagilag is támogatta. A hí­vők politikai-társadalmi aktivi­tását fontosnak tartják. ISTEN ÉS EMBER ELŐTT Az egész világon ebben a században - különösen abban az országban, ahol ehhez a kérdéshez tudatos, szándékos politikai eszközökkel is hozzányúlt a világi hatalom -, csökkent a vallás társadalmi szerepe: az elfordulás érez­hető tagság létszámának csökkenésében, a társadami be­folyás, vagyon és tekintély mértékének fogyásában, a templombajárók számának megcsappanásában. Sokan a szekularizáció számlájára írják az egyre inkább tapasz­talható erőszakot, morális értékvesztést, a szexuális sza­badosságot, a családok felbomlását.Várható-e ennek nyo­mán, hogy az emberek ismét visszatérnek a hithez? Te­szik-e ezt önként, reménykedve sorsuk jobbrafordulásá­­ban, és mit tesznek ugyanezért maguk az egyházak? Be­­lenyugszanak-e abba, hogy társadalmi, politikai befolyá­suk csökken, és a tagságuk fogy? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is kerestük a választ. BALOGH EMESE ÍRÁSA

Next

/
Thumbnails
Contents