Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-01-30 / 3. szám
1998. január 30. Paksi Hírnök tizennyolc év alattiakat. A Fidesz feltétlenül tisztázni szeretné az egyesület gazdasági helyzetét, az általa kötött szerződéseket, ezért aláírás gyűjtést kezdeményezett. Sződi Imre országgyűlési képviselőt még nem keresték meg ebben az ügyben, de mint mondja: valószínű, hogy nem is fogják. Az aláírásokat elsősorban az ellenzék körében gyűjtik, és bőven lesz aláírás, hogy megalakulhasson a vizsgálóbizottság. A képviselő úr elmondta: a Xénia Láz egyesület az előző kormányzati ciklusban alakult, és szerinte nagyobb a füstje mint a lángja, azonban az tény, hogy az MSZP- nek valóban van kapcsolata az egyesülettel. Hogy a Xénia Láz mennyire keverte meg néhány honfitársunk politikai nézeteit azt bizonyára nem lehet most még eldönteni, mert ahogyan változnak az idők, úgy változik, változhat a politikai szemlélet is.- seregély -Megölelni az egész Kárpátmedencét, e tárlat legfőbb céjja - e szavakkal köszöntötte dr. Rosner Gyula a Városi Múzeum igazgatója az új grafikai tárlat január 20-i megnyitóján az érdeklődőket, műkedvelőket, a rajzművészet szerelmeseit. A felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki, és magyarországi művészek remekeit felsorakoztató kiállítást a házigazda után L. Németh Erzsébet, a Magyarok Világszövetségének tolna megyei elnök-asszonya meghatódott köszöntő szavakkal üdvözölte, aki munkájával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy eme utazó tárlat kincseit mi, paksi polgárok is felfedezhessük. A meghívott vendégek között jelen volt Zsigmond Attila, a Budapest Galéria főigazgatója is, aki MEGEMLÉKEZÉS A KULTÚRA NAPJÁRÓL JANUÁR 22-ÉN, A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁN ÜNNEPELTÜNK ITT, PAKSON IS. m véletlenül, hiszen 1989 óta minden évben ezen a napon emlékezünk meg arról, hogy Kölcsey befejezte a Himnusz, a magyar nép zivataros századaiból című költeményét, megalkotva ezzel népünk hitvallását. A Városi Művelődési Központban a Bartina zenekar és egy fiatal táncos pár jóvoltából, a népzene dallamait segítségül kérve egy csodás képzeletbeli utazáson vehettek részt kicsik és nagyok e neves ünnepen, bebarangolva a Kárpát-medencét, Rábaközből indulva, Palócföldön, Bukovinán és Székelyföldön keresztül, egészen az őseink által megtett vándorút végállomásáig. KÁRPÁT-MEDENCE MŰVÉSZEI EGY KIÁLLÍTÓ TEREMBEN üdvözlésében méltatta, de egyben bírálta is a magyar kultúrához való hozzáállást. „Megyünk Európába; csatlakozzunk Európához”, szólnak a hangzatos felszólalások, s én csak kérdőn nézek, hiszen már ezer éve itt vagyunk, itt élünk és alkotunk - kezdte bevezetőjét Zsigmond Attila, majd folytatta azzal, hogy végre tisztázni kellene magunkban a hazához fűződő viszonyunkat, ne csupán a kapott dolgok legyenek az elsődlegesek, hanem tanuljunk meg adni is hazánknak, nemzetünknek. „A hagyomány nem mögöttünk van, hanem rajta állunk” szól egy japán építész hitvallása, mely igaz a magyar művészetre nézve egyaránt. Észre kell vennünk azt is, mi a talpunk alatt lakozik, s ahelyett hogy eltipornánk, hajoljunk le érte; megéri. * * * Akiállított grafikák - melyek megértését nyelvi nehézségek vizuális voltukból adódóan nem akadályozzák - sok szólamban, színesen kommunikálnak, mégis egy műt szólaltatnak meg: létet a határon innen és túl. A grafikáikat felsorakoztató művészek egyetlen szándéka, hogy a kezük munkájával helyet kapjanak a hazai képzőművészetben, hogy tudjunk róluk, róluk és persze egymásról is. A Zentán, Ungváron, Marosvásárhelyen és Dunaszerdahelyen megrendezett területenkénti kiállítás most bemutatkozik nálunk is, megmutatva a kortárs magyar grafika minden sokszínűségét. Volf-KULTÚRA VOLF MÓNIKA Kultúra. Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége; a művelődésnek valamely területe illetve valamely korszakban, valamely népnél való megnyilvánulása; valaminek művelt volta, műveltsége - szól a Magyar Értelmező Kéziszótár frappáns meghatározása. A fogalom egyértelmű, de vajon kinek mit jelent? Kultúrált, azaz okos; kultúrálatlan, azaz ostoba? Vagy kulturált, azaz mindenhez értő; kultúrálatlan azaz abszolút laikus? Vagy pedig egyszerűen így: tanult vagy tanulatlan, jó vagy rossz, fehér vagy fekete? Kérdések, szavak, sokatmondó jelzők. Szólhatnak emberről, emberiségről, nemzetről, államról. Vonatkozhatnak anyagi és szellemi javakra egyaránt. Használtuk különböző korokban, háborúban és békében, fejlett és elmaradott világban, s használjuk ma is, a XX. század végén. Többnyire helyesen, de többször - és sajnos egyre gyakrabban - kevésbé helytállóan. A végeredmény az egyénen múlik, ő dönti el: kit és miért lát annak, aminek. Mert a kultúrában a jól képzettség mellett belefér az emberség, az empátia, ajóindulatúság és az önfeledt barátság egyaránt, de teljességgel kizárható a számító önzés, a tudatos rosszat akarás ugyanúgy, mint a leépítő tanulatlanság. Agyonképzetten és túldiplomázva is lehetünk kultúrálatlanok, viszont műveltségünket igazoló okmányok nélkül is élhetünk kultúrált életet. Rajtunk múlik, milyen képet alakítunk ki magunkról, és formálunk másokról. Rajtunk és kulturális érzékenységünktől.
