Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-05-01 / 15. szám
1998. május 1. Paksi Hírnök TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Kérem, hogy az alábbi levelet a Paksi Hírnökben tegyék közzé! ASE kosárlabda szakosztály vezetőségének! 1 998. április 15-én kiderült, hogy ez az esztendő sem hozza meg a hőn áhított dobogós helyezést kosarasainknak. Ismét szegényebbek lettünk egy álommal, megint nem sikerült elérni a kitűzött célt. Sajnos, kedvenceink ezúttal sem tudták átlépni árnyékukat, folytatódik a csapat teljesítményének stagnálása. Mi ennek az oka? Eltelt egy újabb bajnoki évad, és mi megint nem tudtunk ötről a hatra lépni. Ugyan a végső helyezés még kérdéses, de kijelenthetjük, hogy csalódást okozott a csapat. Az elmúlt években a szakosztály vezetése azt a „bevált” módszert alkalmazta, hogy az eredménytelen szereplés után elzavarták az aktuális edzőt és legalább a csapat hetven százalékát! Érdemes utánanézni: az elmúlt hat évben öt (!) edző ült a csapat kispadján és kb. 30 játékos fordult meg Pakson. Hogy lehet így hosszú távlatra tervezni? A magyar élcsapatoknál van egy gerinc, amelyet már 4-5 éve együtt tudnak tartani és lehet rájuk építeni. Nem véletlen, hogy rendre a tabella élbolyához tartoznak (Körmend, Honvéd, ZTE). Azt hiszem, hogy a paksi anyagi lehetőségekkel nem sok honi egyesület versenyezhet. A csapatra költött horribilis összegeket bármelyik csapat megirigyelhetné. Eredmény pedig sehol! Sarkalatos probléma a játékosok igazolása. Az utóbbi években nem tudtunk olyan játékost vásárolni, aki jelentősen lendíteni tudott volna a csapat szekerén. Érdemes megnézni, hogy a távozó játékosok Paks után hol folytatják pályafutásukat (B csoport). Ezek után nyugodtan nevezhetjük az ASE csapatát Játékostemetőnek”. Arról nem is beszélve, hogy bizony egy-két játékost sérülten hoznak a csapathoz. Hónapok telnek el, míg felépülnek, játék meg sehol. Mi szükség van erre? Újabb felesleges pénzkidobások? Szintén fontos gond a légiósok kérdése. Képtelenek vagyunk olyan külföldi kosarasokat vásárolni, akik húzóemberekké válnának. Az idei két légiós is csak közepes átlagot tudott produkálni (voltak már sokkal rosszabbak), mert sajnos elment miattuk egy-két fontos mérkőzés. Ezek után megkérdezhetjük, hogy milyen szisztéma alapján igazolnak le játékosokat? Felvetődik a szakértelem kérdése is... Az idei idényt is reménykedve vártuk, talán majd idén nekünk is bejönnek a terveink. Válogatott játékosok (Mérész, Rajkó) érkeztek és a főnyereménynek ígérkező edző, Rezák László. Reménykedtünk, hogy ő már volt bajnok a Szolnokkal... Felcsillant a remény, hogy végre egyszer az életben Pakson is nagy csapat születik. Erre tessék, megint ugyanott vagyunk, ahol minden idény végén... Sajnos az egész alapszakasz során nem volt öt olyan meccs, amelyek után teljesen elégedetten távozhattunk volna. A fontos rangadókon megint „betliztünk” és legalább 4-5 meccs az utolsó percekben úszott el. Jónéhány találkozón jött a hosszabb-rövidebb rövidzárlat, 10-15 pontos előnyöket sikerült kiadni a kezünkből. Ennek ellenére megcsíptük a 4. helyet, amely azt eredményezte, hogy végre pályaválasztóként kezdhetjük a play- OFF-ot. Erre már az első mérkőzésen elúszott az óriási lehetőség, a kulcsemberek megint rossz napot fogtak ki és a közönség sem tudta átlendíteni csapatunkat a holtpontokon. Sajnos a paksi publikum nem is érdemel jobbat ennél (eltekintve attól a 100-150 fanatikustól, aki, ha kell, idegenbe is utazik) bizony szégyenkezhettünk a közönség közönye miatt! Ezért kár mérkőzésre kijárni, ennyi erővel otthon is megnézhető a meccs a Városi TV jóvoltából! Az első vesztett meccs után már hiába küzdött foggal - körömmel az ASE, fordult a kocka és már nem volt esélyünk. Visszatérve a szakosztályhoz: hibaként róható fel az is, hogy a csapatnak nincs „imázsa”, nincs kapcsolata a szurkolókkal! Se egy plakát a városban meccs előtt, se egy szurkolói ankét. Más csapatoknál különböző szurkolói boltok hivatottak népszerűsíteni a csapatot vagy az egyesületet (fényképek, pólók, sálak, zászlók). Még egy normális programfüzetet sem tudunk felmutatni! Tehát megint várhatunk őszig, mikor az „új élet” kezdődik a csapat életében, ismét tiszta lappal indulhatunk. Már aggódva várjuk az idei bajnokságot követő „tisztogatást” és azt, hogy megint elzavarják-e az edzőt. Azt hiszem, hogy az eddigiekből kiderült, hogy az edzőcserék az égvilágon semmit sem oldottak meg. Lehet, hogy más módot kellene találni a bajok orvoslására. A vezetőségnek el kéne gondolkodnia az elmúlt évek történésein, mert ha ez így folytatódik, akkor hamarosan senkit sem fog érdekelni a kosárlabda Pakson. Viszont, ha nem megy a dolog, akkor át kellene adni a „stafétabotot” másoknak, hogy végre valamilyen eredményt mutathassunk fel. (Azt mondják, a hal is a fejétől bűzlik!!!) Tehát, összegezve mondandónkat: a szurkolók változásokat követelnek, mégpedig sürgősen! Örülnénk, ha véget érne Pakson a „langyos víz” korszaka és eredményeket produkálna a csapat! Nagyon szeretnénk már egy idény végén örülni valami kézzelfogható eredménynek, akár közösen is. Addig is, mi szurkolók bizakodva tekintünk a jövő elé. Reménykedünk, hogy talán egyszer az életben eljön a mi időnk. UL: Kérdéseinkre szívesen •várjuk az esetleges válaszokat! Üdvözlettel: ULTRAS ATOMIC BOYS 1993 Szurkolócsoport nevében: Ványi András 7030 Paks, Arany J. u. 69 Szerkesztőségünk nagy számban kap olvasói leveleket, ezek közül időről-időre közzé tesszük azokat, amelyekről úgy véljük, hogy közérdeklődésre tarthatnak számot. A közzétett levelek tartalmával nem feltétlenül értünk mindig egyet, vagy nem minden esetben egyeznek meg a szerkesztőség álláspontjával. Néhány esetben - terjedelmi okok miatt - a szerző mondanivalójának tiszteletben tartásával a leveleket rövidítjük. Névtelen leveleket soha nem közlünk. A névvel és címmel ellátott leveleket, véleményeket továbbra is szívesen várjuk és közzé tesszük.
