Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-05-01 / 15. szám
Paksi Hírnök 1998. május 1. KÖZÉLET A PAKSI HÍRNÖK POSTÁJÁBÓL Tisztelt Szerkesztőség! Kérem, hogy az alábbi nyílt levelet közzétenni szíveskedjenek. Nyílt levél Dr. Rosner Gyulának, Paks Tisztelt Rosner Úr! Ont az a megtiszteltetés érte, hogy Paks Város Önkormányzatának Környezetvédelmi Bizottsága által meghirdetett rajzpályázat zsűrijének elnöke legyen. Ez nem csak megtiszteltetés, de felelősség is! Több száz gyermekkel és az őket felkészítő pedagógusokkal szemben is! Hogy miért írok nyílt levelet? Az április 22-én elhangzott értékelés miatt, amit a díjkiosztón mondott. Nagyon sokszor bizonygatta, hogy szakértő szakmai zsűri bírált. Senki szakértelmét és szakmai hozzáértését nem kívánom értékelni, de néhány észrevételt teszek abban a reményben, hogy talán az elkövetkezőkben körültekintőbben fognak gyerekek munkája fölött dönteni, ítéletet mondani. Figyelmébe ajánlom, hogy a Környezetvédelmi Bizottság a rajzpályázat témáját így adta meg: „Környezetünk védelme” A szakértő szakmai zsűri ezzel szemben külön kiemelten megdicsérte a vízbe ömlő olajat, a füstöt okádó gyárakat, a benzingőzt pöfögő autókat, füstölgő házakat. Mint rajzot is tanító pedagógus, én is készíttettem rajzokat. Elég nehéz volt a gyerekeknek megmagyarázni azt, hogy ne a rosszat, a pusztítást rajzolják, hiszen az nem védelem. A mi iskolánk igen nagy súlyt helyez a környezetvédelemre, virágot, fát ültetnek a gyerekek, a szelektív hulladékgyűjtésben is jeleskednek. Nekünk az élő és élettelen környezet megóvását jelenti a környezetvédelem, nem a pusztítást. Vagy ebben talán nem értünk egyet? A másik észrevételem az, hogy, ha egy pályázatnál a méreteket megadják a kiírásban, akkor a zsűrinek ezt figyelembe kell vennie! Ha tehát A/3-as méret helyett valaki A/5-ös méretet küld be, akkor az a pályázat érvénytelen, hiszen a feltételeknek nem tett eleget! Az teljesen más lapra tartozik, hogy egy óvodás gyerek önállóan nem tud kitölteni A/3-as nagyságú felületet, 3. osztálytól felfelé pedig már kicsi az A/4-es. Ennyit talán a szakértő szakmai zsűri munkájáról. A Díjkiosztó „Ünnepség” csúcsa a helyezettek jutalmazása volt, a kiscsoportos korosztálytól a 8. osztályosokig. Az egyik óvodás kislány az 1. és 3. helyért mindössze egy csomag hatszínű színes ceruzát és egy kifestőt kapott így volt ez minden 1., 2., 3. helyezést elért gyerekkel. Azután jött a „különdíjasok klubja”! Nyolc-tízezer forint értékű egysoros görkorcsolyáival! Egy különdíjas többe került a városnak, mint a többi 22 helyezést elért gyerek összesen! (Mindenki gondoljon, amit akar!) Az eredményhirdetés után megkérdeztük a szervezőket: „Miért nincs kiállítva a többi rajz, hisz - ön mondta - több, mit 300 mű érkezett?!” A válasz az volt, hogy a zsűri elnöke nem egyezett bele. Vajon miért? Nem talált több pusztítást kifejező rajzot? Vagy talán attól félt, hogy a nézők meggyőződhetnek a nagytekintélyű zsűri szakértelméről? Vagy csak egyszerűen a gyermekeket és tanítóikat nézte le, vette semmibe? Azt hiszem, hogy ez a rajz. pályázat mind zsűrizésével, mind a különdíjak elvtelen, felháborítóan nagy összegű díjazásával a helyezettekkel szemben, kivívta az ott lévő pedagógusok, szülők és gyermekek nagy részének ellenszenvét. Tisztelettel: Szekeres Judit tanító Deák Ferenc Ált. Isk. Paks NYÍLT LEVÉL HAHOLT MIKLÓSNAK Kedves Miki! Ne haragudj, hogy ilyen közvetlenre vettem a hangnemet. Szeretnék a nyüvánosság előtt köszönetét mondani. Arról a küzdelemről van szó, aminek eredménye az, hogy Juszticia mérlege igencsak a mi oldalunkra billent. Köszönöm és köszönjük azon erőfeszítéseidet, mellyel az erőműben dolgozók feje felett magasabbra emelted Damoklész karaját. Köszönöm az összes erőműben szorgoskodó „hangya” nevében, azok nevében, akik az erőmű múltja érdekében tisztelettel és méltósággal próbálnak tevékenykedni, - mert akinek múltja nincs, annak jövője sincs ugyebár. Köszönetét azon „hangyák” nevében, akik az erőmű jelene és jövője érdekében igyekeznek sürögni-forogni tovább, mint a hangyák. Egy kicsi hangyácska a sok közül: Wágner József Paks, Gesztenyés u. TISZTELT FŐSZERKESZTŐ ÚR! Lapjuk 1997. április 3-i számában Szinger Ferenc a Paksi Sportegyesület ügyvezető elnöke olvasói levele végén személyesen megszólított. Nem értette, hogy miért interpelláltam. Szeretném neki, és az érdeklődő olvasóknak megmagyarázni. Magyarázatom röviden ennyi: azért, hogy egy ellenvéleményt tartalmazó olvasói levél megjelenjen. Mit ád isten, mindjárt meg is jelent. Azt én kérdezem baráti szeretettel Szinger ügyvezető elnök úrtól, mi köze van az én műveltségemnek ahhoz, amit ő nem ért? Kérem levelemet, amelyben igyekeztem szűkszavú lenni, csonkítás és szerkesztés nélkül szíveskedjék megjelentetni. Paks, 1998. 04. 21. Rónaky József
