Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-04-24 / 14. szám
1998. április 24. Paksi Hírnök 1 Már tíz éve adózunk, mégis minden év márciusában újra és újra „megfekszi” az ember gyomrát az adóbevallás elkészítése. Nem csupán azért, mert egyre több, bonyolultabban megfogalmazott sorban kell vallanunk a bevételeinkről, s idén már a családi pótlék igényléséről és televíziókészülék létéről, nem létéről is ekkor kell nyilatkozni, de így, a bevallások elkészítésekor fileg az gondolkodtatja el- spersze fel is bosszantja - a becsületes adózó állampolgárokat, hogy mire fel vonnak le a nehezen megkeresett, a megélhetésre éppen csak elegendő, bruttóban meghatározott fizetésekből - a jövedelem nagyságától függően persze - átlagosan közel ötven százalékot, amely ugyan jobb esetben - ha ugye több a levont előleg, mint a ténylegesen fizetendő adó - minden év márciusában visszaigényelhető, de addig is az állam használja azt, ami nem nekijár. Március 20-a volt a benyújtási határidő. Amint azt az APEH szekszárdi kirendeltségén megtudtuk: száz százalékban feldolgozták a beküldött 9753. számú bevallási íveket. A várt közel ötvenötezer bevallás - mely húsz százaléka Paksról érkezett - egyike sem késett annyit, hogy büntetést kellett volna kiszabni, sőt, a tavalyi évtől eltérően idén csupán a kitöltött ívek harmada - többnyire az APEH által javítható módon - volt hibás. Az adójuk egy százalékáról a polgárok mint egy harminc százaléka, közel tizennégyezeren renddkeztek, harmincöt-negyven százalék kért adóvisszaigénylést - mely összegszerűen 389 millió forintot tesz ki-a többségnek pedig befizetési kötelezettsége keletkezett. A tizenegyezer egyéni vállalkozó közül február tizenötödikéi határidővel tízezren vallottak idén jövedelmükről, mely arány - az önadózó magánszemélyek esetében is - a tavalyinál jóval kedvezőbb, így mindenképpen elmondható, hogy a bevallás benyújtási morál Tolna megyében igen kedvezően alakult. Bár a tények és a számok erre vonatkozóan ezt mutatják, a vélemények azonban folyamatos elégedetlenségről, felháborodásról adnak bizonyságot, melynek eredője többszörösen összetett. Példátlan módon Magyarországon körülbelül hetven féle adót kell fizetni - a vendéglátóipart például huszonhét féle elvonás terheli - mely bevételekből a központi költségvetést, az államkasszát leginkább (hatvan-hetven százalékban) a személyi jövedelemadó, majd az általános forgalmi adó, kisebb mértékben pedig a társasági adó gyarapítja. (Az általános forgalmi adóból egyébként a tavalyi évben összesen nem folyt be annyi bevétel, mint az összes államadósság, melynek csupán kamatterhe 860 milliárd körül alakul!) A most érvényben lévő adókulcsok pedig más, nálunk sokkal fejlettebb országokhoz viszonyítva is rendkívül magasnak számítanak, hiszen a legalacsonyabb, 0-250.000 forintig terjedő sávban is már húsz százalék adót kell fizetni, hogy a legmagasabb, negyvenkét százalékos kulcsról ne is beszéljünk. Amíg az adózó polgárok magukban bosszankodnak - mi mást is tehetnének - addig szakemberek, közgazdászok tudományos magyarázatokkal, ijesztő számításokkal próbálják meggyőzni őket a valóságról, elrémisztőé ezzel a többséget. Közülük sokan azt állítják - amit talán senki nem von kétségbe -, hogy a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés feltétele az adósságállomány GDP-hez (bruttó hazai összjövedelemhez) viszonyított arányának csökkenése, ami a számítások szerint évi négy-öt százalékos gazdasági növekedés mellett valósulhat meg. A statisztikai számok viszont csak arról „árulkodnak", hogy 1995 és 1997 között mindösszesen hét százalékkal nőtt a •+ VOLF MÓNIKA bruttó hazai jövedelem. A növekedés tehát csekélyebb a „kötelezőnél”, s bár makrogazdasági szinten ez biztosan érzékelhető is, a mikrogazdaság szereplői mégsem elégedettek, ők, a kis és közepes vállalkozók, a „hétköznapi" emberek csupán életszínvonaluk csökkenését, az egyre nehezebb megélhetést tapasztalják; abszolút jogosan. Az említett GDP mutató ugyanis nem csak a hazai, de a külföldi tőkét, annak magyarországi megjelenését, jövedelemtermelő képességét is magában foglalja, mely külföldi beruházások hazánkra oly jellemzőek, így az ország polgárainak összjövedelme mellett a GDP jelentős és egyre inkább növekvő hányadát teszik ki. Éppen ezért a számok és a megélt valóság egymástól való különbözésének okfejtésére számos közgazdász a GDP helyett a GNP (bruttó nemzeti termék) közzétételét tartaná korrektebbnek, mely mutató a magyar gazdasági szereplők által termelt növekményről, visszafogottabb sikerpropagandával „árulkodik”. Segít, vagy nem segít, mégis fontos tisztában lenni a számok jelentésével ahhoz, hogy ha csak körvonalakban is, de megértsük, ami számunkra nem egyszer érthetetlen. Persze ragozni lehetne tovább, de igazán nincs sok értelme. Addig ugyanis, amíg a többség csupán negatívumokkal találkozik és amíg a könnyebb jövőre vonatkozó bizodalmának négy évenkénti felerősödése újra és újra csalódottságba fullad, nem számítanak a pozitív előrejelzések, a Jó dolgunkról” tanúskodó statisztikák. CSAPDÁBAN LESZOKNI SZÁZEZERÉRT (Folytatás az 1. oldalról) A program rendkívül sikeresnek mondható az egy hónapos és az egy éves utóvizsgálatok szerint is, hiszen a résztvevők nyilatkozatai alapján kiderült: ötven százalékuk legalább egy hónapig nem gyújtott rá, húsz százalékuk pedig egy év elteltével sem szokott vissza káros szenvedélyére. Az idei nemzetközi kampány - melyben több, mint ötven ország veszt msyd részt - a tizennyolc éven felüli korosztály számára készült, de ezzel egyidőben Magyarországon a tizennégy és tizennyolc év közötti fiatalok is megpróbálkozhatnak a füstölgés - remélhetőleg hosszú távra szóló - felhagyásával. A programban egyébként azok vehetnek részt, akik aláírásukkal és két tanúval igazolják, hogy legalább egy éve dohányoznak és vállalják, hogy 1998. május 2-től kezdődően négy hétig nem gyújtanak rá, amit egy nikotinmentességet bizonyító orvosi vizsgálat igazol majd. A vállalkozó kedvű és saját - s persze mások - egészségét is óvni kívánó (még) dohányosok között értékes jutalmakat sorsolnak ki: egy ötszázezer illetve két darab százezer forint értékű utazásnak, a segítők (tanuk) közül pedig két darab százezer forint értékű kirándulásnak örülhetnek majd a leszokás és persze a Fortuna kegyeltjei. A résztvevő országok között egy jelentős, a rendezvény szervezői által felajánlott összeget, tízezer USA dollárt is kisorsolnak majd. A jelentkezési lapokhoz az ÁNTSZ irodáiban, a védőnőknél és a gyógyszertárakban lehet hozzájutni; a nevezési határidő: május 2.
