Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1998-03-06 / 8. szám

1998. március 6. Paksi Hírnök sítás így őket is érintheti, hiszen fel­vetődhet: a díjról történt lemondással jó szándékú gesztusukat figyelmen kívül hagyta Beregnyei Miklós. (A képviselő­­testülethez címzett ajánlásban csaknem egy oldalon át méltatják az üzemtörté­nész érdemeit, többek között így: évek óta végzi a református egyházi anyaköny­vek feldolgozását, készül a tanulmánya Paks sajtótörténetéről, számos paksi új­ság megteremtése fűződik a nevéhez, szervezője és alapítója volt a Helytörté­neti Bizottságnak, az ő, és Társasága ér­deme néhány jelentős helytörténeti mű megjelentetése is.) Beregnyei Miklós levelében megneve­zett három önkormányzati képviselőt is, hivatkozva arra: a Társaság - és az álta­luk javasolt szobor helye szempontjából hátrányos határozathoz döntően hozzá­járultak. A „megszólítottak” közül Szin­­ger Ferenc („...aki a lengyel vendégeink „tiszteletére” kívánta a róluk elnevezett park nevét megváltoztatni...”) így nyilat­kozott:- A minősített többséghez, amellyel Be­regnyei Miklósnak adományoztuk a Pro Űrbe díjat, az én szavazatom kellett, mert úgy gondolom, munkájáért megérdemel­te. Sőt, annyira becsülöm őt és a Társaság tevékenységét, hogy akár a Lengyel - ma­gyar park nevét is megváltoztattam volna a szobor ottani felállításával - sajnálom, hogy szándékomat ő félreértette. Arról pedig, hogy a szobor hova kerül, nem a Társaságnak és nem a szobrásznak kell döntenie, hanem (az önkormányzati törvény paragrafusai szerint) a képviselő­­testületnek. Fonyó Lajos („.. .aki a rágalmazás fogal­mát is kimerítette vélemény nyilvánításá­val...”):- Az általam vett idézetek éppen a Be­regnyei Miklós nevéhez fűződő lapból, il­letve magától Jámbor Páltól származtak. Érthetetlennek tartom ez után Beregnyei úr vádját, és a következőkben is véle­ményt nyilvánítok majd, ezt minden fó­rum előtt felvállalom annak ellenére, hogy egyesek ezt rágalmazásnak minősítik. * * * Egyes vélemények arról szólnak, hogy Beregnyei Miklós szerint a testület mint­egy kárpótlásul, hogy a szobor nem az Er­zsébet Szálló elé került, adományozta ne­ki a díjat - ezért is a visszautasítás. A zárt ülés azonban a díj odaítéléséről a napirendi pontok sorában jócskán me­gelőzte a Jámbor Pál szobor állításáról szóló döntést... A sértődés személyes műfaj. Lehet ezt tenni, bár arra sem volt talán még példa, hogy egy társaság szobrot állíthatott vol­na a városi közpénzekből. Ez is érték, amit illik, illene megbecsülni. S mit lett belőle? Jámbor Pál érdemein úgy tetszik túllép az idő, és a történtek most már szoro­san összekapcsolódnak az események folytán a jelenben egy-néhány ember presztisével. Ez pedig már innentől kezd­ve felveti azt a kérdést is, hogy a szobor kit vagy mit is ábrázol valójában? Sólya Emma A HATOS ÚT / nONSTMCIOJA •O V. HORVÁTH MÁRIA Budapest és Boly között, a 6-os és az 56-os főközlekedési út mentén fekvő tizenhét település vezetője, illetve képvi­selője aláírta az ország első olyan regioná­lis területfejlesztési tanácsának az alapító okiratát, amely egy programra, a 6-os főközlekedési út rekonstrukciójára, illet­ve egy szakasz megépítésére szer­veződött. Az új területfejlesztési tanács el­nökének Kocsis Imre Antal országgyűlési képviselőt, Szekszárd polgármesterét vá­lasztották. Az M6-os és az M56-os gyorsforgalmi út mielőbbi megvalósulása érdekében létre­jött szövetség a közeljövőben bővül, még­pedig a megyei területfejlesztési taná­csokkal, akik már vagy csatlakoztak, vagy jelezték ebbéli szándékukat. Kocsis Imre Antal a sajtótájékoztatón arról is szólt, hogy a megalakult területfejlesztési társu­lás az imént említett célja a továbbiakban bővül, szinte végeláthatatlanná válik, hi­szen a társulás tagjai joggal bíznak abban, hogy e térségfejlesztési program kereté­ben más céljaik is teljesülhetnek, szövet­ségük eredményesen tud majd lobbizni a terület -és gazdaságfejlesztés számos von­alán. Wekler Ferenc, országgyűlési képviselő kitért arra, hogy három parlamenti képvi­selővel együtt módosító indítványt nyúj­tottak be az országos területfejlesztési program kiegészítésére, indítványozva, hogy az útrekonstrukció is legyen a része. Wekler reméli, hogy erről a közeljövőben dönt a Parlament, s ezáltal az eredetileg 2030 -ra tervezett, majd 2007-re prognosz­tizált útbővítés ennél is hamarabb elké­szülhet. Az országgyűlési képviselők kijelentet­­. ték, hogy a társulás közbenjárásával mielőbb megépülő út a térség jelenlegi el­zártságból való kitörését is jelenti. Ha nem mulasztotta volna el az elmúlt héten megvenni a Paksi Hírnököt, akkor elolvashatta volna, hogy az Ürgemező egyre szépül, hogy a paksi üzletemberek nem félnek, hogy az egykori pártházból áruház lesz, hogy a matrózokat nem érdekli a fűzfa, hogy a munkanélküliség „gyógyítható”, hogy folytatódik az átmeneti tároló építése, hogy a zeneiskolában cseppnyi balett művésznők nevelőd­nek, hogy a kistelepülések költségvetése pengeélen táncol, hogy a Sárközi testvérek muzsikájára most is emlékezni kell, hogy a PSE a teremlabdarúgó bajnokság győztese, hogy megkezdődött a paksi „kábítószeresek” pere... Legközelebb megveszi a Paksi Hírnököt? CSAK JÁMBOR ÜGYRŐL...

Next

/
Thumbnails
Contents