Paksi Hírnök, 1998 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1998-03-06 / 8. szám
Paksi Hírnök 1998. március 6. NŐNAPON MINKET ÜNNEPELNEK... A nők társadalmi szerepvállalása és a családban elfoglalt fontos és nélkülözhetetlen státusza időről időre változik, mely változás - bumeráng módjára - visszahat mind a társadalom, mind pedig a család, mint klasszikus kapcsolatmodell minőségére. 1' gy nőnap közeledtével nem csak á boltokban fellelhető virágok és apró ajándékok közötti választás izgathatja számos ember fantáziáját, de sokan talán azon is elgondolkodnak: megtartotta-e korábbi jelentőségét és - talán mondhatni - „szent és sérthetetlen” voltát e több tíz éves „nőünnep”; s - bár jól tudjuk a férfiak nagy része biztosan nem - de vajon az érintett lányok és asszonyok várják-e, örülnek-e március nyolcadikénak, vagy egyre erőltetettebbnek, egyre inkább „nyűgnek” érzik e napon férfitársaik kedvességét, bókjait? Erről kérdeztünk meg négy jól ismert, vezető beosztásban dolgozó hölgyet; s kértük őket arra, osszák meg velünk és olvasóinkkal gondolataikat. Várszeginé Németh Mária a Paksi Polgármesteri Hivatal közgazdasági osztályának vezetője heves nemtetszését fejezte ki a nőnappal kapcsolatban:- Felettébb visszásnak vélem azt a helyzetet, hogy azok a férfi kollégák, ismerősök akik évközben csupán nyers udvariatlanságukról tesznek tanúbizonyságot, s még a minimális tiszteletet sem adják meg a nőknek, ezen a napon „jópofizva” virággal kedveskednek csak azért, mert évek óta: ez a szokás. A tiszteletet és a nő elismerését az esztendő minden napján „gyakorolni” kellene, hiszen egy nőnek, hogy meggyőzze akár környezetének férfi tagjait akár a társadalom egészét rátermettségéről és tudásáról, közel háromszor annyit kell teljesítenie, mint az erősebb nem képviselőinek. Várszeginé szerint hiába tűnik egy nő „keménykezűnek”, kevésbé finomkodó léleknek, s bármennyire is férfiként bánnak vele, azért még nő marad, aki nem arra vágyik, hogy az év egyetlen, valakik által meghatározott napján vegyék csak észre. Németh Julianna, az ÉPFU Kft. ügyvezetőasszonya szerint - a munka profiljából adódóan férfiként, kétszer annyit kell dolgoznia, hisz csak így tud elismerést szerezni magának, s természetesen az általa vezetett cégnek is. Korábban, mikor még állami kézben volt az építőipari vállalat, a nemzetközi nőnapon „központilag” minden évben megajándékozták a nőket. Most már nincs így:- Mindenkinek jólesne a kedveskedés, bár nem csupán erre az egy napra szorítkozva. Viszont örömteli dolognak tartom, hogy az ÉPFU Kft. férfi dolgozói egész évben megadják hölgy munkatársaiknak a tiszteletet, ami nagy részben a hölgyek érdeme is, hiszen egy nő soha ne felejtsen el sem otthon, sem pedig a társadalomban nőként viselkedni, megparancsolva ezzel az „emberszámbavételt”. Haholt Miklósné, a Tolnai úti óvoda vezetője:- Csak szép és jó tapasztalatokkal rendelkezem. Mint nő és mint anya úgy érzem, többnyire sikerült elérnem azt, amit szerettem volna. Véleménye szerint egy karakteres, ambiciózus és némi önbizalommal bíró hölgy - s persze az sem árt, hajó értelemben előnyt kovácsol nőiességéből, kedvességéből -, képes arra, hogy kitűzött céljait, versenyre kelve bármely férfival megvalósíthassa. Persze mindehhez az is szükségeltetik, hogy elismerjék, mind anyagilag, mind pedig erkölcsileg. Haholt Miklósné és munkatársai, óvónők, dadák örömmel fogadják a nőnapi köszöntéseket, amit a többnyire egy-egy szál virággal a kisfiúk meg is tesznek; szomorúan veszik viszont tudomásul, hogy a régi hagyomány ma már jobb esetben csupán egy hivatalból kiküldött, üdvözlő levélre korlátozódik. Nagy Istvánná a PA Rt. közgazdasági vezérigazgató-helyettese is azok közé tartozik, akik női vezetőként csupán pozitívumokkal találkoztak. Bár a kezdetektől keményen kellett dolgoznia, s nem egyszer a család, a gyermek került hátrányba a munkával szemben, most már úgy érzi, szinte felnőtt gyermekekkel összeegyeztethető a két „dolog”. Véleményem szerint a család, a házimunka abban is segíti a nőt, hogy „kikapcsoljon”, elfelejtse a munkahelyi gondokat. A mai fiatal nőket egyszerre két, egyre drasztikusabban elváló dolog: a család és a karrier mozgatja; s sajnos - főleg magasabb szintű beosztásban - választania kell a kettő közül. A nőnapról egyébként azt gondolom, hogy érdemes örülni minden ajándéknak, köszönet-nyilvánításnak ezen a napon, de szeretem, ha egész évben tisztelik és becsülik női mivoltomat. (Volf) Tavaszi meglepetés: „Régen mennyire örültél drágám, ha ibolyát hoztam haza...”
