Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-02-21 / 6. szám

Paksi Hírnök 1997. február 21. (5 VÁROSI MOZAIK ROMA GYŰLÉS Gyűlésre hívta össze a Szabaddemokrata Egyenjogú Cigány Szövetség tagjait Skállát József, az egyesület elnöke. Az öt éve alakult paksi szer- L vezet hetvenöt tagja közül alig tízen jelentek meg az Erzsébet Szállóban február 10-én tartott rendezvényen, amelyen az elnök összefogás­ra, megértésre ösztönözte a hallgatóságot, mivel - szerinte - a széthúzással önmaguknak ártanak a cigányok. Skállát József ismertette ál­láspontját a romák jelenlegi helyzetével kapcsolatban: úgy gondolja, a kormánynak nincs cigánypolitikája - kisebbségi törvény létezik ugyan, de eh­hez nem társul jog - a mun­kahelyek megszűnésekor első­ként a romák kerülnek utcára. Az elnök a szervezet alap­ja szabályának módosításá­ról is tájékoztatta a meg­jelenteket - a szövetségből kilépés, illetve a kizárás felté­telei változtak. Két ellenőrző bizottsági tag megválasztása is a gyűlésen jelenlévők feladata lett volna, amennyiben számuk elérte volna a kétharmados többsé­get, ám így a kultúr- és sport­felelős személye sem derült ki. A rövid összejövetelen a romák elmondták sokszor hangoztatott sérelmeiket: „a legsúlyosabb bűnöket a ma­gyarok követik el”; „a cigány, ha lop, a megélhetésért lop”... Elégedetlenek voltak a cigá­nyok önmagukkal is, ön­kritikusan mondták: ha nem jelennek meg kellő szám­ban taggyűlésükön, nem kép­viselik megfelelően érdekei­ket, akkor a kormánytól se váljanak támogatást... KÖZÖS HÁZ, KÖZÖS L0... Táncsics utca, mi - mennyi? Jó lenne tudni... Megérett a változásra a tár­sasházakról szóló, hetve­nes évek derekán elfoga dott, az akkori lakás- és tulaj­donviszonyokhoz igazodó tör­vény Hogy mi az oka a várható módosításnak? A magyarázat kézenfekvő: időközben, a rendszerváltást követően tehetősebbek ugyan nem, ám korábban állami, majd önkormányzati tulajdon­ban lévő lakásainknak tulajdo­nosai lehettünk. A bérlakáso­kat az önkormányzatok értéke­sítették, aki nem volt képes egy összegben fizetni, annak a szá­mára kedvező feltételekkel tették lehetővé, hogy lakása gazdájává lehessen. Mindez persze egy egészen új életfor­ma kialakulását eredményezte (minden jel szerint csak vol­na...). Történik ugyanis és éppen Pakson, hogy a közel egy esz­tendeje tulajdonosokká vált la­kóközösség megszakítás nélkül vitázik. Nem is csoda, hiszen korábban helyettük jártak el, most viszont maguknak kell kapcsolatot tartani többek kö­zött a szolgáltatókkal, s pénzü­gyeiket is maguk intézik. Ez persze munkát és főként egyet­értést igényel. Ez utóbbi okoz­za a legnagyobb fejtörést a Tán­csics utcai három lépcsőház la­kóinak. A közös telekkönyv köl­dökzsinórként köti őket össze. Mint mindenütt, külön kö­zös képviselőket választottak ügyeik gördülékeny intézésé­re, a szolgáltatókkal viszont a lakástrió egyetlen képviselője tart közvetlen kapcsolatot, mert a beérkező számlák nem lépcsőházanként, hanem egy összegben, mindhárom társas­házra vonatkoztatva érkeznek. Az ügylet a házlakók számá­ra követhetetlen. A félreérté­sek, meg nem értések oka te­hát a pénz. Ám, míg ez egy­némely lakónak nem okoz gon­dot, sőt a zsörtölődő számára időtöltés, addig néhol tragé­diákba is torkollhat az ártatlan­nak induló vita. Molnár Istvánná idős, nyug­díjas néni. Két, még iskolás ko­rú - mint mondja -, kiemel­kedően jó képességű unoká­jával él az ominózus háztömb egy lakásában. Megélhetésük fedezetéül alacsony nyugdíja, a rendszeres nevelési segély, s a gyermekek ellátását segítendő árvaellátás szolgál. Ez utóbbiért nem vár cserébe túl sokat a hivatal, mindössze annyit, hogy rendszeresen szá­moljon be arról, hogy mire köl­ti a gyermekek megélhetésére szolgáló havonként folyósított összeget. Miként is bizonyíthat­ná a rezsire fordított kiadásokat Mária néni, ha nem a szolgál­tatótól származó bizonylatok­kal vagy azok másolatival. Be­szerzése problémát okoz, mint panaszolja: semmiféle betekin­tésijogosultsága nincsen a kifi­zetett számlák ellenőrzésére, s az ő befizetéseit bizonyító el­ismervényen sem kizárólag a saját neve szerepel. Laknak még idős, nyugdíja­sok, bár egyedül, elszámolással csak pénztárcájuknak tartozó emberek, akik nem tudják nyomon követni pénzük útját. Nem a Táncsics utcai három lépcsőház az egyetlen tömb városunkban, ahol a pénz útja több lakó számára átláthatatlan. * * * Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy Molnár Istvánná problé­mája ezúttal - részben - meg­oldódott: Nemrégiben - gyámügyi elő­adója segítségével - legutóbbi befizetett számláiról fénymáso­latot kapott kézhez, mellyel iga­zolhatja, mire is „költi unokái pénzét”. Ugyanakkor a lépcsőházban élő, közös képviseletet ellátó család elmondta, a hozzájuk fi­zetett összegről, amit a lakások alapterületét figyelembe véve állapítanak meg, minden alka­lommal írásbeli átvételi elis­mervényt kaptak a lakók, s a közös villanyszámla-igazolást, csakúgy, mint a szolgáltatók felé kifizetett összegről tájékoz­tató elismervényt átadhatja ké­résre a könyvelő. Nos, ezért ol­dódott meg Molnár Istvánná ügye csak félig, ugyanis a köny­velő - elmondása szerint - ké­résre sem szolgáltat ki a számá­ra igazolást. Az állandósult, személyeske­désekbe belefáradt „pénztámo­­ki” teendőket ellátók lemond­tak további ténykedéseikről. Két alkalommal is közgyűlést tar­tottak, ahol megpróbáltak meg­egyezni, Id vegye át helyettük a közös pénzügyek intézését. Jelentkező híján, áprilistól - természetesen külön díjazás ellenében - külső céget bíznak meg a feladattal. POZBAI ILDIKÓ

Next

/
Thumbnails
Contents