Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-02-21 / 6. szám
Paksi Hírnök 1997. február 21. (5 VÁROSI MOZAIK ROMA GYŰLÉS Gyűlésre hívta össze a Szabaddemokrata Egyenjogú Cigány Szövetség tagjait Skállát József, az egyesület elnöke. Az öt éve alakult paksi szer- L vezet hetvenöt tagja közül alig tízen jelentek meg az Erzsébet Szállóban február 10-én tartott rendezvényen, amelyen az elnök összefogásra, megértésre ösztönözte a hallgatóságot, mivel - szerinte - a széthúzással önmaguknak ártanak a cigányok. Skállát József ismertette álláspontját a romák jelenlegi helyzetével kapcsolatban: úgy gondolja, a kormánynak nincs cigánypolitikája - kisebbségi törvény létezik ugyan, de ehhez nem társul jog - a munkahelyek megszűnésekor elsőként a romák kerülnek utcára. Az elnök a szervezet alapja szabályának módosításáról is tájékoztatta a megjelenteket - a szövetségből kilépés, illetve a kizárás feltételei változtak. Két ellenőrző bizottsági tag megválasztása is a gyűlésen jelenlévők feladata lett volna, amennyiben számuk elérte volna a kétharmados többséget, ám így a kultúr- és sportfelelős személye sem derült ki. A rövid összejövetelen a romák elmondták sokszor hangoztatott sérelmeiket: „a legsúlyosabb bűnöket a magyarok követik el”; „a cigány, ha lop, a megélhetésért lop”... Elégedetlenek voltak a cigányok önmagukkal is, önkritikusan mondták: ha nem jelennek meg kellő számban taggyűlésükön, nem képviselik megfelelően érdekeiket, akkor a kormánytól se váljanak támogatást... KÖZÖS HÁZ, KÖZÖS L0... Táncsics utca, mi - mennyi? Jó lenne tudni... Megérett a változásra a társasházakról szóló, hetvenes évek derekán elfoga dott, az akkori lakás- és tulajdonviszonyokhoz igazodó törvény Hogy mi az oka a várható módosításnak? A magyarázat kézenfekvő: időközben, a rendszerváltást követően tehetősebbek ugyan nem, ám korábban állami, majd önkormányzati tulajdonban lévő lakásainknak tulajdonosai lehettünk. A bérlakásokat az önkormányzatok értékesítették, aki nem volt képes egy összegben fizetni, annak a számára kedvező feltételekkel tették lehetővé, hogy lakása gazdájává lehessen. Mindez persze egy egészen új életforma kialakulását eredményezte (minden jel szerint csak volna...). Történik ugyanis és éppen Pakson, hogy a közel egy esztendeje tulajdonosokká vált lakóközösség megszakítás nélkül vitázik. Nem is csoda, hiszen korábban helyettük jártak el, most viszont maguknak kell kapcsolatot tartani többek között a szolgáltatókkal, s pénzügyeiket is maguk intézik. Ez persze munkát és főként egyetértést igényel. Ez utóbbi okozza a legnagyobb fejtörést a Táncsics utcai három lépcsőház lakóinak. A közös telekkönyv köldökzsinórként köti őket össze. Mint mindenütt, külön közös képviselőket választottak ügyeik gördülékeny intézésére, a szolgáltatókkal viszont a lakástrió egyetlen képviselője tart közvetlen kapcsolatot, mert a beérkező számlák nem lépcsőházanként, hanem egy összegben, mindhárom társasházra vonatkoztatva érkeznek. Az ügylet a házlakók számára követhetetlen. A félreértések, meg nem értések oka tehát a pénz. Ám, míg ez egynémely lakónak nem okoz gondot, sőt a zsörtölődő számára időtöltés, addig néhol tragédiákba is torkollhat az ártatlannak induló vita. Molnár Istvánná idős, nyugdíjas néni. Két, még iskolás korú - mint mondja -, kiemelkedően jó képességű unokájával él az ominózus háztömb egy lakásában. Megélhetésük fedezetéül alacsony nyugdíja, a rendszeres nevelési segély, s a gyermekek ellátását segítendő árvaellátás szolgál. Ez utóbbiért nem vár cserébe túl sokat a hivatal, mindössze annyit, hogy rendszeresen számoljon be arról, hogy mire költi a gyermekek megélhetésére szolgáló havonként folyósított összeget. Miként is bizonyíthatná a rezsire fordított kiadásokat Mária néni, ha nem a szolgáltatótól származó bizonylatokkal vagy azok másolatival. Beszerzése problémát okoz, mint panaszolja: semmiféle betekintésijogosultsága nincsen a kifizetett számlák ellenőrzésére, s az ő befizetéseit bizonyító elismervényen sem kizárólag a saját neve szerepel. Laknak még idős, nyugdíjasok, bár egyedül, elszámolással csak pénztárcájuknak tartozó emberek, akik nem tudják nyomon követni pénzük útját. Nem a Táncsics utcai három lépcsőház az egyetlen tömb városunkban, ahol a pénz útja több lakó számára átláthatatlan. * * * Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy Molnár Istvánná problémája ezúttal - részben - megoldódott: Nemrégiben - gyámügyi előadója segítségével - legutóbbi befizetett számláiról fénymásolatot kapott kézhez, mellyel igazolhatja, mire is „költi unokái pénzét”. Ugyanakkor a lépcsőházban élő, közös képviseletet ellátó család elmondta, a hozzájuk fizetett összegről, amit a lakások alapterületét figyelembe véve állapítanak meg, minden alkalommal írásbeli átvételi elismervényt kaptak a lakók, s a közös villanyszámla-igazolást, csakúgy, mint a szolgáltatók felé kifizetett összegről tájékoztató elismervényt átadhatja kérésre a könyvelő. Nos, ezért oldódott meg Molnár Istvánná ügye csak félig, ugyanis a könyvelő - elmondása szerint - kérésre sem szolgáltat ki a számára igazolást. Az állandósult, személyeskedésekbe belefáradt „pénztámoki” teendőket ellátók lemondtak további ténykedéseikről. Két alkalommal is közgyűlést tartottak, ahol megpróbáltak megegyezni, Id vegye át helyettük a közös pénzügyek intézését. Jelentkező híján, áprilistól - természetesen külön díjazás ellenében - külső céget bíznak meg a feladattal. POZBAI ILDIKÓ
