Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-02-14 / 5. szám
Paksi Hírnök 1997. február 14. A SZERELMESEK NAPJÁN Az angoloknál „Valentájn” nap a szerelmesek ünnepe. Amerikában már a barátokat is illik egy-két kedves szóval köszönteni ezen a napon, február 14-én. Főleg az angoloknál élt az a szokás e napon, miszerint szerelmet befolyásoló babonaságokat, sőt párválasztó varázslásokat kellett végezni. Például, Szent Valentin reggelén vigyázva szabadott csak kimenni az utcára, mert az első másnemű személy, akit meglátott, az lett a jövendőbelije, angolul „valentájnja” az illetőnek. Este a hajadonok babérleveleket dugtak a párnájuk alá, hogy az álomkép mutassa meg ki lesz a hitvesük. A fiúk pedig bőszen rágcsálták a babérlevelet (Apollón szent növényét), mivel úgy tartották, az szerelmi „ihletet” ébreszt, illetve fokozza a már meglévő érzéseket. Azt hiszem, a Valentin-napi romantika j\ lassan belengi az egész világot és amellett, hogy jó dolog ajándékot kapni és meglepetést szerezni, elfelejtjük mi is volt Szent Valentin, illetve Bálint igazi szerepe a középkori Európa és Magyarország életében. Tudjuk, hogy a középkori Európában sokszor ütötte fel fejét a pestis. Ilyenkor futótűzként terjedt és tömeges méreteket öltött a halálfélelem. Néha ez pestis nélkül is elkapta az embereket. A rettegéstől és a járványtól való szabadulást a tánc rítusában látták, őrült táncolásba estek, ez volt a táncpestis, tánctéboly, táncdüh nevű kórság, ami ugyanúgy szedte az áldozatait, mint a pestis. Aki nem gyógyult ki, az megbolondult, nyavalyatörős lett. Bálintot a tánctéboly megelőzésére hívták segítségül, de bármilyen lelki betegség, szédülés meggyógyításáért is hozzá fohászkodtak. Talán, Szent Bálint elnézi nekünk, ha száműzzük e napon a problémákon való gondolkodást, félelmeinket, lelkibetegséget és nem emlékezünk ünnepén másra, csak a jóra, a vidámságra és a lelket - igaz néha marcangoló, de mégis - melengető szeretetre, szerelemre. Hogy szerelem volt-e, csak a végén derül ki... (Folytatás az 1 . oldalról.) A Sütő házaspár szeretettel fogad lakótelepi lakásukban. Szívesen beszélnek az érzelemről: - Akkoriban minden másképp volt. Léteztek kulturált szórakozóhelyek, ahol kedvünkre ismerkedhettünk egymással - kezdi visszaemlékezését az idővel megőszült Feri bácsi: Ez számunkra már történelem. Az „akkoriban minden másként volt”-ban benne rejlik a tisztelet, mellyel a délceg Ferenc közelített későbbi arájához, benne a viszszautasítástól való félelem, ha Mária nem táncol akkor vele. Benne, hogy nem kísérheti illedelmesen háza kapujáig (és nem tovább) a húszéves választottat, s hogy nem lehet megismerkedésüket követően alig pár hónap múlva, 1951 novemberében félje. Titkuk? Mosolyognak kérdésemre... Csak annyi, hogy komolyan vették a házasságkötő szavait, hogy a jóban-rosszban nem pusztán üres szólam. A házasság ugyanis alku, rengeteg lemondás, s lévén, az ember önző, ez csak úgy lehet, ha tudom: akiért áldozok, szeretem. Ők mindent tudnak... Csakúgy, mint a Pámer házaspár, akik történetesen ugyancsak 1951-ben, éppen húsvétkor ülték lakodalmukat. Bölcsességük a toleranciában rejlik, no és a népi bölcsességben: „örök szabály, amilyen virágot szakítottál, azt kell szagolnod egy életen át”. Nincs apelláta: kesergés afölött, hogy hogyan lehetett volna. A házasság szent - vallja Sanyi bácsi, belebukni annyit tesz, bevallom önmagam hibáit. Ők kitartottak. Talán sokszor megszokásból, szeretetté szelídült elfogadásból maradnak egymás mellett párok. Akadnak azonban, igaz kevesen, akik életük alkonyán is találkoznak a szerelemmel. Hogy ők szerencsések, vagy sem ki-ki maga dönti el, hogy társ nélkül azonban még az utolsó órán sem lehet létezni: tény Andrássy Mariid és Horváth István az utóbbi kategória. Hogy szerelmesek-e vagy csak szeretnék megosztani, amit még lehet egy szimpatikus emberrel, nem tudni. Egy azonban bizonyos ők ketten dacolva a nép (nem mindig túl hízelgő) megjegyzéseivel, életfelfogásával nemrégiben megpecsételték kapcsolatukat. Ok még tudnak szeretni. Amikor február 14-én apró ajándéktárggyal lepjük meg azt, akit választottunk, jusson eszünkbe, amit ezek az emberek megéltek, s nekünk, fiataloknak arról az érzelemről, amit úgy hiszünk ismerünk, életük példájával bizonyítanak. pozbai KETTEN... (Illusztráció: Lázár Zsolt) SZERELEM - MINDHALÁLIG? SZENT BÁLINT. SEGÍTS! TÓTHANDREA
