Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-11-28 / 44. szám

1997. november 28. Paksi Hírnök A FÉLELEM B üveges tekintettel, verejtékes hom­lokkal vánszorgott le a vonatról. „Nem igaz!“ -hajtogatta, mintha a szavak megváltoztathatták volna a változtathatat­­lant, azt, hogy G. nincs többé. „Hihetetlen, hiszen nem olyan régen még... Nem tudtam, hogy beteg. Valami űzött itt belül, hogy utazzak el hozzá, hogy találkozzak vele, újra lássam, és csak egy idegen férfi nyitott ajtót, ő mondta, hogy tegnap meghalt. AIDS-ben. Mondta azt is, hogy vizsgáltassam meg magam...“ B. zokogott. Siratta G.-t, az egykori ked­vest, akivel együtt végzett tavaly az egyete­men, és akit gyakran kínzott a nátha, vastag sálat hordott már szeptemberben és aki egy­re soványabb lett. Siratta a buja éjszakákat és siratta önmagát is. Képzeletében saját csontváza kísértette, tudta, meglehet, az Apokalipszis ötödik lovasa már elindult felé. „Miért nem mondta? Hányán vannak még rajtam kívül, akik eddig nem tudták, mennyit ér az életük?“ B. napokig nem mozdult ki a szobájából. Egyfolytában rettegett. A vírustól, a szen­vedéstől, a haláltól és az egészséges embe­rektől, akik, ha megtudják... Leste, várta a tüneteket, a lázat, a náthát, a gyengeséget, a hasmenést, a szájpenészt, a lilás, ki­ütésszerű rákos burjánzásokat a bőrén, a végzetes tüdőgyulladást. Teltek a szörnyű nappalok, az átvirrasz­tott éjszakák, számtalan eltelt, mire B. kimozdította magát önkéntes száműzeté­séből és az enyhe őszben nagykabátban, nyaka körül sállal kilépett remetelakká vált otthona ajtaján. Remegett a keze, mi­kor vért vettek tőle. / KORUNK BETEGSEGE EGYRE TOBÁBB TERJED A VILÁGBAN Az AIDS rohamos terjedése elleni nemzetközi összefogás szüksé­gességére kívánta felhívni a WHO (Egészségügyi Világszervezet) a világ népességének figyelmét azzal, hogy 1988-ban december 1-jét az AIDS világnapjává nyilvánította. Pakson az elmúlt évben negyven férfi és kilenc nő jelentkezett HIV-AIDS-szűrésre. Pozitív eredmény nem volt. A KÓR Szerzett Immunhiányos Tünetegyüttes. Vélhetően Közép-Afrikából indult pusz­tító útjára, kezdetben csupán majmokat fertőzött. Az USÁ- ban írták le először, mint kór­képet 1981-ben, akkor még csak homoszexuális férfiak estek áldozatául. Később egy­re több és több országban je­lentkezett a betegség. Folyamatosan szedi áldo­zatait a kór, melynek három fő tünete az egysejtűek egy bizonyos típusa által okozott tüdőgyulladás, az átlagosnál súlyosabb, gyorsabban előrehaladó daganat és a gombák által okozott agy­hártyagyulladás. Mivel a be­tegség vírusa, a HÍV az im­munrendszert támadja, fo­lyamatosan és gyorsan gyen­gíti, a szervezet védekezőme­chanizmusának hiánya miatt a betegek halálát a legeny­hébb megfázás is okozhatja. Ajárványtani adatok elemzéséből kitűnik, hogy az AIDS kórokozója vér (transzfúzió, vagy fertőzött vérkészítmények, fertőzött vért tartalmazó fecskendő - elsősorban az intravénás ká­bítószerrel élők esetében) és szexuális érintkezés útján terjed, de megfertőzheti az AIDS-es anya magzatát, az anyatejével újszülöttjét is. Nem terjed a közvetett érint­kezés -a fertőzött által hasz­nált tárgyak megérintésével. Az AIDS a szexuálisan akt­ív korú, 20-49 éves népessé­get támadja meg elsősorban. Hazánkban 1986 óta vizs­gálják a vérkészítményeket, minden véradó automatiku­san AIDS-szűrésen esik át. Anonim szűrővizsgálat a bőr -és nemibeteg gondozó inté­zetekben is kérhető. Az AIDS ma még nem gyó­gyítható.

Next

/
Thumbnails
Contents