Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-11-21 / 43. szám
1997. november 21. Paksi Hírnök Kapitány volt a fedélzeten VÉGSŐ BÚCSÚ DR.0LÁH LÁSZLÓTÓL E' n Oláh László a Magyar Köztársaság tagja, esküszöm, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányához, törvényeihez és más jogszabályaihoz híven, becsülettel teljesítem kötelességemet.“ így kezdődött 1971-ben pályafutása, mely töretlenül ívelt felfelé. Az eskü szövegét megtartotta, ha kellett korholt, kiabált, követelt, de mindig megmaradt jó kollégának, embernek. Beosztottai nevében Tumpek Zoltán rendőr főhadnagy Kosztolányi Dezső versével búcsúzott, a megyei és országos rendőrkapitányságok utolsó üdvözletét Dr. László Antal rendőr alezredes a Bonyhádi Rendőrkapitányság vezetője tolmácsolta, felvázolva az elhunyt munkásságát, majd családja nevében vett végső búcsút a városi kapitánytól. Herczeg József polgármester szavai után, a Himnusz és a sortűz hangjai mellett bocsátották a koporsót a sírba. Száznál is több koszorú borította a negyedszázadon át rendőri szolgálatot teljesítő Dr. Oláh László alezredes sírját. Az a hajó, melynek fedélzetén ő volt a kapitány, a megyében a legjobbak között tartják számon. Jelentem a kapitány teljesítette kötelességét hangzott el a temetésen, majd a halk kürtszó, az n Silentio zenéje messzire hangzott az amúgy döbbent, néma csöndben. H H // EGY ORVOS KÖSZÖNŐ LEVELE // A PAKSI RENDŐRSÉGHEZ Köllő Imre r.alezredes Úrnak, Városi Rendőrkapitányság mb. vezetőjének, Paks Dózsa Gy. u. 60. sz. 7030 Tisztelt Kapitány Úr! Feleségemmel túlélői vagyunk a szombati balesetnek a 6-os úton. Nem szívesen emlékszem azokra a percekre. Most mégis írnom kell Önnek. Mégpedig azért, hogy megköszönjem Munkatársainak megtapasztalt kiváló munkáját, segítségét, szakmai hozzáértését és talán akkor a legfontosabbat: az emberségüket. Kétszer segít, aki gyorsan ad -tartja egy régi közmondás. Ezt tették a kapitányság emberei akkor. Szeretnénk ezt a túlélő ember őszinte hálájával megköszönni. Úgy látom, hogy az igazi rendőrt a törvény sem védi, ők is megszállottjai hivatásuknak, mint az orvos, ha az. Még egyszer: köszöntjük Önöket és kérjük, hogy adja át a Közlekedési alosztály Munkatársainak hálás köszönetünket, jókívánságainkat. Mindazokért a dolgokért, amelyeket a tragikus órán megtapasztalhattunk. Külön köszönetünket fejezzük ki a helyszínelést végző Dohóczky András és Bakonyi László Uraknak, s a kedves kislánynak, aki akkor velük volt, és ott segített, ahol csak tudott. Mónus Attila százados Úr munkatársai a legtöbbet tették akkor, amit csak ember tehetett. Ezt nem lehet eléggé értékeim és megköszönni. Éppen ezért külön sajnálom, hogy a kapitányság vezetőjén a klinikánkon nem tudtunk segíteni és elvesztettük őt. A klinikai épületben - egy emelettel lejjebb- éppen a munkaszobám alatt volt az a kórterem, amelyben feküdt. Kérem, hogy fogadják őszinte együttérzésünket a Kapitány Úr elhunyta alkalmából. Alezredes Úr! Hálával és megbecsüléssel köszönjük valamennyiük segítségét. Tisztelettel és hálával: Dr. med. habil. Mózsa Szabolcs egyetemi docens SOTE Radiológiai és Onkotherápiás Klinika, Budapest 1997 november 12. Ezen a délutánon elcsendesült a város. Ott voltunk, hogy búcsút vegyünk, hogy utoljára fejet hajtva: elköszönjünk. A család, elöljárók, felettesek, beosztottak, barátok, ismerősök sok százan.
