Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-10-31 / 40. szám

Paksi Hírnök 1997. április 25. AKTUÁLIS Becsületes munkával nem lehet meggazdagodni! - mondja B., huszonvalahány éve minden élettapasztalatával.-Amikor elvégeztem a szak­munkásiskolát, rögtön mun­kába álltam. Láttam az idősebb kollégákon, hogy hi­ába dolgoztak becsülettel húsz évet, mindig aggódniuk kellett megélhetésük miatt. Hát ebből nem kértem. Tu­dod, akkoriban jó üzletnek ígérkezett a nyugati autók el­adása. Itt Pakson még csak néhá­­nyan lát­tak ben­ne fantá­ziát, így én tizen­hét évesen belevágtam. B. azóta ingázik Paks és Németország között. Nem­csak fizikaüag, de idegüeg is megerőltető vállalkozásba kezdett. Mint mondta: ezt nem lehet abbahagyni. Na­gyot nyerhet, de hatalmasat is bukhat az, aki autókkal üz­letel. B. nyerő típus. Minden­ben sikeres. A lányok epe­kedve várják egy-egy szóra­kozóhelyen, s privilégium az, ha B. valakivel szóba áll. ő az pj generáció megtestesítője: sikeres, gazdag, titokzatos, sikk vele mutatkozni. Könnyű felismerni, mert mindig olyan autókkal jár, amelyből kevés fut városunk útjain. Nehéz nem észrevenni, mert mindig, mindenhol csörög a mobilte­lefonja -természetesen a leg­modernebb-, amin vagy üzle­tet, vagy randevút beszél meg. B. sohasem tud hossz­abb ideig egy helyben ülni, folyton menne, csinálna vala­mit. S, ha jobban megfigyel­jük, B. szerepet játszik. Mert nem mu­tathatja ki, ha bizonytalan, mert az üz­letben megtanulta, hogy nem szabad „kiadni“ magad. Per­sze nem kell sajnálni, ő így ér­zi jól magát. így, képmutató­an. Az üzletben nincs barát­ság... B. mellől lassan elkop­nak azok, akikkel együtt kezdte. Ha eredeti szakmájában he­lyezkedett volna el, talán nem lenne gazdag. Igazi barátai azonban akadtak volna.. (K.K.) MAI MESE Ha nem mulasztotta volna el az elmúlt héten megvenni a Paksi Hírnököt, akkor elolvashatta volna, hogy miként tisztelegtek októ­ber 23-án a paksiak az ‘56-os forradalom emléke előtt, hogy milyen tapasztalatokkal tért haza a megyei közgyűlés elnö­ke a brüsszeli NATO-csatlako­­zással kapcsolatos találkozó­ról, hogy az olasz befektetők számára népszerű az Ipari Park, hogy a Dunacenter üzlet­részét nem paksiak akarják megvásárolni, hogy Pach Fe­­rencné „kincsesládára“ lelt há­za padlásán, hogy mivel és mennyiért fűthetünk a télen, hogy vannak jószívű tolvajok is, hogy éremeső hullott az ato­mos kajak-kenusok nyakába, hogy ősszel több a baleset... Legközelebb megveszi a Paksi Hírnököt? A képről mosolygós lány néz a világba. Töré­keny termetét nem tükrözi a felvétel, bánatát pedig az édesanyja temette el vele. A virágok sokaságával körül vett koporsón épp, hogy látszik a felirat: élt huszonhárom évet. / / nyja érthetetlenül áll a körülötte zajló esemé­nyek előtt. Könnyes szemét gyűrt zsebkendőjével törölge­­ti, szaggatottan szipogja: nem volt ki eltemesse a lányt.- Nyugodtan írja csak meg, adom a nevem is hozzá, mert igazságtalanul bántak velünk. Mindenkinek jár az, hogy tisztességgel menjen a másvi­lágra -mondja Lovasné, az édesanya. Leányának kisiklott az élete, férjhez ment, az első házassá­gából született egy kisfiú, mgjd elvált. A második házasság sem hozta a várt reményeket. Két gyermekkel is gyarapod­tak, de a férj mostohán bánt a fiatal feleségével, gyermekei anyjával, pedig nála megtalálta volna a boldogságot.- Mindig mosolygott - mondják a szomszédok, is­merősök - soha nem panasz­kodott, pedig a környéken mindenki tudta: a férj nem dol­gozik, kicsapongó életet él, és ha úgy tartja, féltékenységből megveri otthon az asszonyt.- Amikor megtudtuk, hogy temetni lehet, telefonáltunk a papnak, hogy szeretnénk be­menni hozzá egyeztetni a te­metés időpontját. Közölte ve­lünk: ő péntek délután nem ér rá - emlékezik vissza Lovasné. Pécsett a Püspöki Hivatal­ban nem adja nevét, akitől a felvilágosítást kapom, de kész­ségesen minden kérdésre vála­szol. Ma már mindenki kaphat feloldozást, a temetési szertar­tást az illetékes plébános látja el, de nincs akadálya annak, hogy bárki meggyőződése sze­rint máshonnan hozzon a szer­tartáshoz plébánost, bár ezt be kell jelenti a helyi plébánián. A család azt is szerette vol­na, hogy a végtisztességet a lányuk is megkapja, hiszen szült három gyereket a hazá­nak, s míg tudta, nevelte őket tisztességben. Kérdésünkre válaszolva Is­­gum József plébános elmond­ta: valószínű, hogy fatális fél­reértés történt, mert a meghalt leány édesanyja nem jött vis­sza időpontot egyezetetni, csupán annyit jegyezhetett meg, hogy a péntek kora dél­utáni időpont nem jó. így nem kerülhetet sor az egyházi te­metésre, s a meghalt édesa­nyát valóban a pap búcsúsza­va nélkül temették el.- A hozzátartozók kérésére bármikor elvégezzük utólag is a sír beszentelését, ha már ez a szerencsételen eset megtör­tént, amit roppantul sajnálunk - mondja Isgum József. * * * Most a mama fogja gondo­zásába a kicsinyeket, magyarázza, anya édes álmát alussza, és ha majd nagyon hi­ányzik meglátogatjuk őt. A há­rom árva nem érti miért kell a mamánál aludni, és hogy anya miért alszik oly sokat, miért nem jön hozzájuk többé. Az elhervadt virágok helyett friss kerül a sírra. (SEREGÉLY)

Next

/
Thumbnails
Contents