Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-10-31 / 40. szám
Paksi Hírnök 1997. október 31. PEDAGÓGIA A megyében egyedülálló módon segítenek A paksi Tolnai úti óvodában már 1990 óta működik egy csoport, ahol központi idegrendszeri sérült gyerekekkel foglalkoznak. Ilyen tevékenység folytatásához speciális, konduktort és pedagógiai végzettségre van szükség, hiszen ez a fajta segítő munka magát az Életet jelenti a gyermekek és szüleik számára. Az Életet, a teljes értékű létet, amely mindannyiunk számára csak egyszer adatik meg. Azaz csak majdnem mindegyikőnk számára: ezeknek a gyermekeknek - önhibájukon kívül - sajnos nem adatott meg ez a lehetőség. Ezért arra kell törekedni, hogy segítsük őket, megadva ezzel az elmaradt esély újabb lehetőségét. A Tolnai úti óvodában Zentai Ágnes konduktor, egy ifjú dajka segítségével vállalta e kihívásokkal teli, egész életre szóló hivatás nehéz, ugyanakkor szép feladatainak elvégzését. A több éves szakmai gyakorlattal rendelkező, fiatal konduktor két éve került ehhez a csoporthoz, ahol jelenleg kilenc - négy állandó és öt ambuláns - kisgyermekkel foglalkozik. Vele beszélgettem e kicsiny közösség létrejöttéről, a szakmai feladatokról, tapasztalatokról.- Felmerülhet mindenkiben az a kérdés, hogy miért és mikor sérülhet a központi idegrendszer, amelynek következtében a gyermekek a társadalom elvárásainak, követelményeinek nem tudnak megfelelni. A sérülés bekövetkezhet szülés előtt, közben és után is. Ez lehet kromoszóma-rendellenesség, örökletes probléma, anyagcsere zavar, terhességi toxémia, terhességi cukorbetegség, mechanikai vagy fizikai ártalom (cigaretta, alkohol, gyógyszer, kábítószer ), oxigénhiányos állapot. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a mozgássérültek 70 százaléka a koraszülöttek közül kerül ki. Nagyon fontos a korai, jó terhesgondozás, megfelelő életmód, étrend. Nagy problémát jelent az is, ha nem veszik észre időben azt, hogy nem megkésett mozgásfejlődésről van szó, hanem az idegrendszer sérülése következtében a gyerekeknek speciális foglalkoztatásra lenne szükségük ahhoz, hogy megtanulják mindazt, amit kortársaik szinte észrevétlenül sajátítanak el - egészíti ki Zentai Ágnes. Ennek az - akár egy életre szóló - tévedésnek az elkerülése érdekében fontos lenne neurológus, védőnő, konduktor közreműködésével szűrni azon gyermekeket, akik alacsony Apgár-értékkel születtek, a születésüknél bármilyen probléma adódott, hiszen minél hamarabb észre veszik a problémákat, annál hamarabb tudják azt orvosolni is. Persze az igazsághoz hozzá tartozik, hogy egyik család sincs felkészülve a problémákra, mindenki ép és egészséges gyermeket vár, éppen ezért a rideg valóság lelki traumát okoz, amit minden szülő nehezen tud feldolgozni. Lényeges, hogy tuc(ja: a problémájával nincs egyedül, a szakemberek bármiben a segítségükre vannak. Sajnos Tolna megyében kevés szakértő dolgozik; konduktor jelenleg egy van Dombóváron, aki főleg agyvérzést kapott felnőttekkel foglalkozik, és egy dolgozik Szekszárdon a kórház gyermekosztályán, de náluk a túlzsúfoltság miatt csak fél óra jut egy-egy gyermek foglalkoztatására. Paks ebből a szempontból jobb helyzetben van, mert a konduktor az állandó apróságok egész napos napirend szerinti intenzív foglalkoztatása mellett komplexen egy-másfél órán át fejleszti azokat is, akik csak foglalkozásra járnak be szülőkkel vagy nélkülük. A tanítás többnyire csoportosan történik, kihasználva, hogy a közösségnek teljesítménynövelő hatása van, ösztönzőleg hat, egészséges versenyszellemet alakít ki. A kicsik játékos módon koordinációt tanulnak és reális erőkifejtéssel elérhető célok kitűzésével a konduktor arra törekszik, hogy a társadalom áltat támasztott követelményeknek meg tudjanak felelni. A végső célúk az integrálás és az önálló életre való nevelés.- Ahhoz, hogy ezt elérjük igen nagy szerepe van a családnak. Meg kell ismerni a szülőket, a szülők kapcsolatát gyermekükkel, hiszen nélkülük nehéz fejlődést produkálni. A szülőket irányítani kell, tanítani, hogyan foglalkozzanak gyermekükkel; partnerként kell együttműködni, szülte „be-MAGOT ÁGNESNEK
