Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-10-24 / 39. szám
Paksi Hírnök 1997. október 22. GAZDASÁG DIACENTER: NINCS PAKSI PÁLYÁZÓ Az évek óta veszteséges, száz százalékban Paks Város Önkormányzatának tulajdonában álló Dunacenter Holding Kft. hetvenhat százalékos szavazati jogot képviselő üzletrészeinek értékesítésére nyilvános, egyfordulós pályázatot hirdetett a tulajdonos. Pályázni lehetett október 6-tól a Dunacenter Holding Kft.-nek Dunacenter Építők Boltja, DC Gépszer Kft., DC Építőipari Kft., DC Kommunális Kft. üzletrészeire, az ajánlati ár egyösszegű, kötelező megjelölésével, s a véteü ajánlatban külön ajánlati ár megjelölésével ki kellett térni arra az adásvételi lehetőségre, mely akkor áll elő, ha a képviselő-testület úgy dönt, hogy, mint kiíró, a Dunacenter Kommunális Kft.-t nem értékesíti. A pályázati felhívás megjelent több országos lapban, a megyei és a városi sajtóban. Az ajánlatoknak október 15- ig kellett beérkezniük, a pályázatokat tartalmazó borítékok felbontása is ezen a napon történt, a képviselő-testület tagjainak, a polgármesternek, jegyzőnek, közjegyzőnek, és a Holding ügyvezető igazgatójának jelenlétében. Mindösszesen négy pályázat érkezett a Polgármesteri Hivatal címére. A szekszárdi Baunet 1. Bt. vételi ajánlatában 100 millió, a DC Kommunális Kft. nélkül 99 millió forint szerepelt, az ugyancsak szekszárdi székhelyű Kol Bt. egyben 150 millió forintra taksálta a megpályázott üzletrészeket, és amennyiben a testület a DC Kommunális Kft.-t nem értékesíti, ez az összeg esetükben csupán 100 forinttal lesz kevesebb az üzlet megkötésekor. Az AS-HE Kft. Mohácsról 155 mülió forintot ajánlott, továbbá, a testület döntésének függvényében, a DC Kommunálist az önkormányzat részére a jegyzett tőke összegén visszaadják. A Kaposvári Városgazdálkodási Kft. a DC Kommunális Kft.-t is tartalmazó „csomagért” 50 millió, míg a kft. nélküli üzletrészekért 25 millió forintot ígért. Apályázatok elbírálása (melynek legfontosabb szempontja a foglalkoztatási garancia és az ajánlat ámagysága) nyilvános testületi ülésen történik majd, várhatóan október 28-án. KINEK KELL A SZEGÉNY ROKON? „A SZÁZHATVANHÉT SZÁZALÉK” •O SÓLYA EMMA A jövő évtől azok a cégek, amelyek húsz főnél több munkást foglalkoztatnak, kötelesek lesznek a létszám öt százalékában megváltozott munkaképességűeket (testi, szellemi fogyatékos embereket) alkalmazni. Az országgyűlés által e hónap közepén elfogadott foglalkoztatási-törvény módosítás-tervezetében megfogalmazott másik alternatíva az, hogy a csökkent munkaképességűeket továbbra sem alkalmazó munkaadóknak megemelt rehabilitációs hozzájárulást kell fizetniük: jövőre a minimálbér (jelenleg 17000 forint) hetvenöt százalékát, 1999-től pedig annak teljes összegét. Megkérdeztünk néhány paksi érintettet is: mit szólnak a kormány által felkarolt koncepcióhoz? Vajda Andor Endre, a MATÁV Rt. Paksi Távközlési Centrumának vezetője:- Olyan munkatársakkal dolgozunk, akik magas színvonalú szolgáltatással elégítik ki az ügyfelek igényeit. Speciális tevékenységünk folytán helyi szinten nem tartom elfogadhatónak a javaslat megvalósítását, hogy az itt dolgozó ötvenhárom fő közül három megváltozott munkaképességű legyen... Azok a centrumok, amelyek körzetében kézi kapcsolású központok vannak, vagy a tudakozónál, ahol ülő munkát végeznek a dolgozók, elképzelhető, hogy eleget tudnak tenni a törvényben megfogalmazott feltételeknek. A Ruhaipari Szövetkezet elnöke, Frast Antal szerint a kérdés számos vállalatnál nem fakultatív, hiszen léteznek olyan termelési ágazatok, ahol nem lehet megoldani megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását. Az autókereskedelemmel foglalkozó Bartex Kft. ügyvezető igazgatója, Bartha József „mosolyognivalónak” tartja a koncepciót:- Emberileg elfogadhatónak, ám piaci, gazdasági szempontból diszkriminatívnak találom a tervezetet, hiszen egyes cégekre nem lehet rákényszeríteni, hogy megváltozott munkaképességűeket foglalkoztassanak... Az „erősebb oldalról”, a társadalom által megkülönböztetettek - mintegy négyszázezren vannak-e megváltoztatott munkaképességűek számára - csekély számban ugyan, de létesültek már rehabilitációs munkahelyek. A tolnai székhelyű Luxin Kft. városunkban is mintegy húsz főnek biztosít állást tavaly óta a szociális foglalkoztatóban.- Egyetértek a törvénytervezettel, mert ezek az emberek a vállalatok által ma diktált nyugati tempót képtelenek felvenni. A jövő évtől az érintetteket foglalkoztatni nem tudó szervezetek által fizetett magasabb járadék a rehabilitációs munkahelyeket dotálja majd - mondotta a kft. ügyvezetője, Schäffler Ádárn - Akik gyorsan dolgoznak, azok az üy módon preferált rehabilitációs munkahelyeken érvényesülhetnek, hiszen teljesítményüknek megfelelő bérezést kapnak. A lassabb munkát végzőknek a tevékenységükre igényt tartó vállalatok által fizetett minimálbér jelenthet nagy segítséget. Ezek az emberek örülnek bármilyen munkának... * * * Mindenki saját érdekeit preferálja, és ez természetes is, mint ahogy társadalmunkban az is az, hogy a megváltozott munkaképességűek alkalmazása esetenként kevésbé szolgálja a gazdaságosság érdekeit. Mindkét oldalról lehet számtalan érvet, ellenérvet felsorakoztatni, a tény azonban az, hogy a munkáltatók, a tervezet által hátrányosan érintettek vannak többen, és fennáll, a lehetősége annak: sokakban a kényszer, a megnövekedett kiadás ellenszenvet szül a fogyatékosokkal szemben... Bizony, hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy az egészséges többség ugyanúgy vélekedjen, mint a „Hámor-paradoxon” névadója: „Egy láb-amputált könyvelő valójában 100 százalékos munkaerő, de egyúttal 67 százalékos rokkant, tehát 167 százalékos ember”... A TÖRVÉNY-TERVEZETRE az érintett csoportok a várt módon reagáltak: a munkáltatók túlzottnak találják a rájuk rótt többletterheket, a mintegy négyszázezer megváltozott munkaképességű ember pedig örül a régen várt javaslatnak, melynek elfogadása és törvénybe iktatása után végre nem marad a szép szólamok szintjén a fogyatékosok ügye.
