Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-10-24 / 39. szám
1997. október 22. Paksi Hírnök KESERŰ KÁVÉ AVAGY PÉGER JÓZSEF BECSUKTA A BOLTOT... Az a fal pár hete még nem állt ott... Nem hevertek dobozok, üvegek szanaszét, nem volt foltos a plafon, nem szállt a téglapor sem, és nem éreztem azt: valami eltűnt a virágokkal, a korsókkal, a képekkel, a földszinti kis asztalokkal, a galéria századelőt idéző hangulatával, a kávé illatával együtt. A Belvárosi Kávéház a Dózsa György út és a Kossuth Lajos utca sarkán megszűnt létezni. Ugyan már, csak egy kávéház volt, bezárták, veszteségesnek bizonyult, mint annyi üzlet mostanában -mondják. Kevesen vannak Pakson, akiknek a sarki ház A KÁVÉHÁZAT jelentette - így, csupa nagy betűvel. Egyikük maga a tulajdonos, Péger József.- Több éve, mikor ez az épület elkészült, jutott eszembe a kávéház ötlete... Változott, elsilányult a világ, már minden hentesboltban lehetett ajándékot kapni, és akkor úgy gondoltam, olyant csinálok, amit más még nem csinált: rehabilitálom a régi paksi városközpontot egy kávéházzal, amely talán újra fel tudja idézni az egykori belváros hangulatát. Olyan létesítményt akartam ahol a polgárok otthon érezhetik magukat, ahol sajátos, polgári, kávéházi légkör uralkodik. Ehhez terveztem a berendezést is: bécsi Biedermeyer bútorokról vettem mintát, angol szecessziós pultrendszert alakítottam ki -ez most egy pincében „pihen”... Péger József egy ottfelejtett, poros asztalon ülve keserűen pillant végig az egykori galérián:- Megterveztem, megépíttettem a belső tereket is, csak a békés polgároknak kellett volna jönniük. De nem jöttek... Kérdezem a kiállításokról, a bensőséges hangú író-olvasó találkozókról:- Népszerűek voltak ezek a rendezvények. Sokan nézték róluk a bejátszásokat a tévében... Most fontosabbak a megélhetési gondok, a pénzhajhászás, bármit is találok ki, érdektelenségbe fullad, és ez nem elsősorban az iskolázottság, az intelligencia függvénye -volt idő, mikor kiölték a magyarokból a kultúrát, ennek az érának érződik most is a hatása. Mindennek ellenére én örömmel szerveztem ide kiállításokat, amelyekből bevétel nem származott, de nem is azért tettem. Boldogan folytatnám ezt a munkát, ha lenne kinek...- Hogy miért hagytam abba? Régóta komoly veszteségeim voltak, a pénz hiánya közbeszólt, nem tudtam fenntartani a kávéházat. Nem vagyok gazdag ember - ha rendelkeznék tartalékokkal, továbbra is lenne Belvárosi Kávéház... Péger Józsefnek azonban sem tartalékai nem voltak, sem mentora nem akadt. Nem kapott, nem kért, és nem is fogadott volna el semmiféle támogatást a város kormányzata részéről.- Vannak, akiknek hiányzik a kávéház. Akik ide jártak, itt kiállítottak, egyszerű emberek voltak, akik jól érezték nálam magukat. Sajnálom a törzsvendégeimet, akik most kétségbeesetten azt kutatják, hova menjenek kikapcsolódni ezután; az üzletembereket, kiket kávéval vártunk esténként, mikor megpillantottuk közeledni az autóikat -ők javarészt nem paksiak, de ide jártak Pécsről, a fővárosból. És sajnálom a fiatalokat, akik egy kóla mellett délutántól zárásig beszélgettek az asztaloknál, és akiket, úgy érzem, én magam formáltam, alakítottam is egy kicsit.- Hogy mi lesz ezután? Kiállításokat szervezek itt fenn, a galérián, komoly képzőművészeti- és fotókiállításokat, egyedieket, olyanokat, amilyent senki más... Mindig olyant csinálok, amit eddig még nem próbáltam. Három-hat-kilenc évente váltok. Mindig, mindent meg lehet unni, a házasságot, a szerelmet is, és, ha az ember érzi, hogy csökken a kedve, váltani kell.- Tisztában vagyok a hibáimmal: nem vagyok megalkuvó. Nem tudom elfogadni a közönyt, és azt tapasztaltam: az ilyen ember nem életképes... Kilépek az egykor kávéillatú, most mészszagú, átépített, az ide költöző biztosítótársaságot ott jártamkor még felforgatott állapotban, kétes vendégszeretettel váró helyiségből. Péger József kávéházában ezentúl biztonságot mérnek. (Sólya) AKTUÁLIS VÁRJÁK A FELMONDÁST (Folytatás az 1. oldalról) A leendő pályázókról érdeklődve kiderült: megkeresések már vannak, de az árajánlatok komolytalansága miatt érdemben nem lehet és nem szabad velük foglalkozni. A döntés a pályázatok nyilvános elbírálása után fog megtörténni, miután a kiválasztott, elfogadható feltételeket kínáló partnerrel megkezdődtek a tárgyalások. Ha első körben nem találnak ilyen üzletfelet, akkor módosítani fogják a követelményeket. Egy felszámolás elindítása és befejezése között maximum két év telhet el, de természetesen az ügy mihamarabbi lezárása mindenki érdeke. A két havi bér összegét, az ígéretek szerint nagy valószínűséggel már a jövő héten mindenkinek kifizetik, kivéve azokat a dolgozókat, akik bére meghaladja a Bérgarancia-alap által maximalizált bruttó 85.000 forintot; ők ekkora összeghez juthatnak „csak” hozzá. A Tolna Megyei Munkaügyi Központ Paksi Kirendeltségén az újabb helyzetről érdeklődve megtudtam: folyamatosan érkeznek a dolgozók a kirendeltségre, érezhető, hogy ők is fontosnak taitják az együttműködést. Arról, hogy ki és mikor kapja majd kézbe az első munkanélküli járadékát, pontos időpontot nem lehet mondani. Ez függ a felmondási idő hosszától (harminc nap plusz a ledolgozott munkaévek után járó felmondási idő), hiszen ennek leteltével és a kérelem - Munkaügyi Központhoz történő - beadásával válnak jogosulttá a havi juttatásra ; függ a végkielégítés kifizetésétől (ahány hónapra a végkielégítés szól, annyi ideig szünetel a munkanélküli járadék utalása), illetve függ a kirendeltség számfejtési rendjétől. Ezek után, következő lépésként a konkrét felmondólevél érkezését várhatják a Paksi Konzerv Kft. dolgozói.
