Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-10-24 / 39. szám

1997. október 22. Paksi Hírnök KESERŰ KÁVÉ AVAGY PÉGER JÓZSEF BECSUKTA A BOLTOT... Az a fal pár hete még nem állt ott... Nem hevertek dobozok, üvegek szanaszét, nem volt foltos a plafon, nem szállt a téglapor sem, és nem éreztem azt: valami eltűnt a vi­rágokkal, a korsókkal, a ké­pekkel, a földszinti kis aszta­lokkal, a galéria századelőt idéző hangulatával, a kávé illa­tával együtt. A Belvárosi Kávéház a Dó­zsa György út és a Kossuth La­jos utca sarkán megszűnt lé­tezni. Ugyan már, csak egy ká­véház volt, bezárták, vesztesé­gesnek bizonyult, mint annyi üzlet mostanában -mondják. Kevesen vannak Pakson, akik­nek a sarki ház A KÁVÉHÁ­ZAT jelentette - így, csupa nagy betűvel. Egyikük maga a tulajdonos, Péger József.- Több éve, mikor ez az épü­let elkészült, jutott eszembe a kávéház ötlete... Változott, elsilányult a világ, már minden hentesboltban le­hetett ajándékot kapni, és ak­kor úgy gondoltam, olyant csi­nálok, amit más még nem csi­nált: rehabilitálom a régi paksi városközpontot egy kávéház­zal, amely talán újra fel tudja idézni az egykori belváros hangulatát. Olyan létesítményt akartam ahol a polgárok ott­hon érezhetik magukat, ahol sajátos, polgári, kávéházi lég­kör uralkodik. Ehhez tervez­tem a berendezést is: bécsi Bi­­edermeyer bútorokról vettem mintát, angol szecessziós pult­­rendszert alakítottam ki -ez most egy pincében „pihen”... Péger József egy ottfelejtett, poros asztalon ülve keserűen pillant végig az egykori galéri­án:- Megterveztem, megépíttet­tem a belső tereket is, csak a békés polgároknak kellett vol­na jönniük. De nem jöttek... Kérdezem a kiállításokról, a bensőséges hangú író-olvasó találkozókról:- Népszerűek voltak ezek a rendezvények. Sokan nézték róluk a bejátszásokat a tévé­ben... Most fontosabbak a megélhetési gondok, a pénz­­hajhászás, bármit is találok ki, érdektelenségbe fullad, és ez nem elsősorban az iskolázott­ság, az intelligencia függvénye -volt idő, mikor kiölték a ma­gyarokból a kultúrát, ennek az érának érződik most is a hatá­sa. Mindennek ellenére én örömmel szerveztem ide kiállí­tásokat, amelyekből bevétel nem származott, de nem is azért tettem. Boldogan folytat­nám ezt a munkát, ha lenne ki­nek...- Hogy miért hagytam ab­ba? Régóta komoly vesztesé­geim voltak, a pénz hiánya közbeszólt, nem tudtam fenn­tartani a kávéházat. Nem va­gyok gazdag ember - ha ren­delkeznék tartalékokkal, to­vábbra is lenne Belvárosi Ká­véház... Péger Józsefnek azonban sem tarta­lékai nem voltak, sem mentora nem akadt. Nem kapott, nem kért, és nem is fogadott volna el semmiféle támoga­tást a város kor­mányzata részéről.- Vannak, akik­nek hiányzik a ká­véház. Akik ide jár­tak, itt kiállítottak, egyszerű emberek voltak, akik jól érezték nálam ma­gukat. Sajnálom a törzsvendégeimet, akik most kétség­­beesetten azt ku­tatják, hova menje­nek kikapcsolódni ezután; az üzletembereket, ki­ket kávéval vártunk estén­ként, mikor megpillantottuk közeledni az autóikat -ők java­részt nem paksiak, de ide jár­tak Pécsről, a fővárosból. És sajnálom a fiatalokat, akik egy kóla mellett délutántól zárásig beszélgettek az asztaloknál, és akiket, úgy érzem, én magam formáltam, alakítottam is egy kicsit.- Hogy mi lesz ezután? Kiál­lításokat szervezek itt fenn, a galérián, komoly képzőművé­szeti- és fotókiállításokat, egyedieket, olyanokat, ami­lyent senki más... Mindig olyant csinálok, amit eddig még nem próbáltam. Há­­rom-hat-kilenc évente váltok. Mindig, mindent meg lehet un­ni, a házasságot, a szerelmet is, és, ha az ember érzi, hogy csökken a kedve, váltani kell.- Tisztában vagyok a hibá­immal: nem vagyok megalku­vó. Nem tudom elfogadni a kö­zönyt, és azt tapasztaltam: az ilyen ember nem életképes... Kilépek az egykor kávéilla­tú, most mészszagú, átépített, az ide költöző biztosítótársa­ságot ott jártamkor még felfor­gatott állapotban, kétes ven­dégszeretettel váró helyi­ségből. Péger József kávéházában ezentúl biztonságot mér­nek. (Sólya) AKTUÁLIS VÁRJÁK A FELMONDÁST (Folytatás az 1. oldalról) A leendő pályázókról ér­deklődve kiderült: meg­keresések már vannak, de az árajánlatok komolytalansága miatt érdemben nem lehet és nem szabad velük foglalkozni. A döntés a pályázatok nyilvá­nos elbírálása után fog megtör­ténni, miután a kiválasztott, el­fogadható feltételeket kínáló partnerrel megkezdődtek a tár­gyalások. Ha első körben nem találnak ilyen üzletfelet, akkor módosítani fogják a követelmé­nyeket. Egy felszámolás elindí­tása és befejezése között maxi­mum két év telhet el, de termé­szetesen az ügy mihamarabbi lezárása mindenki érdeke. A két havi bér összegét, az ígéretek szerint nagy valószínű­séggel már a jövő héten min­denkinek kifizetik, kivéve azo­kat a dolgozókat, akik bére meghaladja a Bérgarancia-alap által maximalizált bruttó 85.000 forintot; ők ekkora összeghez juthatnak „csak” hozzá. A Tolna Megyei Munkaügyi Központ Paksi Kirendeltségén az újabb helyzetről érdeklődve megtudtam: folyamatosan ér­keznek a dolgozók a kirendelt­ségre, érezhető, hogy ők is fon­tosnak taitják az együttműkö­dést. Arról, hogy ki és mikor kapja majd kézbe az első mun­kanélküli járadékát, pontos időpontot nem lehet mondani. Ez függ a felmondási idő hosszá­tól (harminc nap plusz a ledol­gozott munkaévek után járó fel­mondási idő), hiszen ennek le­teltével és a kérelem - Munka­ügyi Központhoz történő - be­adásával válnak jogosulttá a ha­vi juttatásra ; függ a végkielégí­tés kifizetésétől (ahány hónapra a végkielégítés szól, annyi ideig szünetel a munkanélküli jára­dék utalása), illetve függ a kiren­deltség számfejtési rendjétől. Ezek után, következő lépés­ként a konkrét felmon­dólevél érkezését várhatják a Paksi Konzerv Kft. dolgozói.

Next

/
Thumbnails
Contents