Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-10-17 / 38. szám
Paksi Hírnök 1997. október 17. MŰVELŐDÉS, OKTATÁS REGIONÁLIS NAT-NAPOK A Művelődési és Közoktatási Minisztérium országos kampány jelleggel regionális NAT-napokat szervez október 6-tól az ország negyven iskolájában. A rendezvényeken a szülők, a pedagógusok és az iskolafenntartók kaphatnak választ a nemzeti alaptanterv bevezetésével kapcsolatos kérdéseikre, illetve széles körű tankönyv-, taneszköz- és internetes bemutató segít majd nekik eligazodni az információtömeg sűrűjében. Megyénk október 21-én és 22-én mutatkozik be, két iskola képviseletében: a szekszárdi II. sz. Általános Iskola és a paksi Vak Bottyán Gimnázium ad otthont ennek a rendezvénynek. Dr. Rosner Gyuláné, a paksi gimnázium igazgatónője elmondta: az október 22-i programok megrendezését hosszú előkészítő folyamat és rengeteg munka előzte meg. A Soros Alapítvány által kiírt, a pedagógiai programkészítés módszereinek kidolgozását megcélzó pályázat elnyerésével lehetőséget kaptak arra, hogy bepillantást nyerjenek és egyben fontos ismeretekhez juthassanak a NAT „világából”. Mivel egy újabb pályázat révén anyagi támogatást is kaptak az új információk, megszerzett tudásuk továbbadásához, így több megyei iskolavezetőnek és pedagógusnak tarthattak szakmai továbbképzést. E folyamat harmadik lépcsőjeként választották ki városunk gimnáziumát és a szekszárdi általános iskolát. Aregionalitás abban rejtik, hogy míg a megyeszékhelyiek a helyi általános iskolák vezetőit, pedagógusait és az önkormányzati képviselőket, addig a Vak Bottyán Gimnázium a megyei középiskolák vezetőit, illetve Paks és a vonzáskörzetébe tartozó általános iskolák képviselőit látja vendégül. A Móra Ferenc Általános Iskola felkészítő csoportja, ahova kilenc iskolakorú, de kisebb hátrányokkal rendelkező gyermek jár. A két tanítóval, Szatmáryné Bella Ágnessel és Tillné Antal Erzsébettel a terem egyik sarkába vonulunk el beszélgetni, hogy ne zavarjuk a kicsiket a pihenésben. Érdeklődésemre mindkét pedagógustól nyűt és érzelemdús válaszokat kapok, s ezekből egyértelműen kiderül, mennyire a szívükön viselik az apróságok sorsát, s éppen ezért mennyire komolyan veszik küldetésüket. Ahogy azt elmondásuk alapján megtudom, az iskolaköteles gyerekek egy részét visszatartják, így hozzák helyre részképesség-kimaradásukat, mert a pszichikus funkcióik, magatartásuk és kialakulatlan feladattudatuk miatt már az iskolakezdés első évében kudarcot kudarcra halmoztak. A gyermek sorsa az első hónapokban eldől, s e kialakult helyzeten nagyon nehéz változtatni. Mivel nem tud úgy teljesíteni, mint társai, alacsony önértékelés alakul ki nála, rontja szociális pozícióját, torz, kompenzáló viselkedéshez vezethet. A hat évesek jelentős része, sőt néhány idősebb is rászorul a szem-kéz koordinációs specifikus fejlesztésére, mielőtt elkezdene írni tanulni. Ha valami akadályozza ezt a korai tanulási folyamatot, abban az esetben áll elő az ún. „tanulási képtelenség” jelensége, azaz ép érzékszervek birtokában, normál (sok esetben kimagasló) intelligenciaszint mellett sem képes a gyermek az alap-kultúrtechnikák elsajátítására Az ő számukra tűzték ki célul a törésmentes, sikeres iskolakezdés biztosítását, melyet egyénre szabott, tudatos és következetes elfogadó és értő pedagógiai stratégiával kívánnak megvalósítani. Tillné Antal Erzsébet szerint a legfontosabb célja ennek a képességfejlesztő, iskola-előkészítő csoportnak, hogy az egyenlőtlenségekkel küszködő gyerekek számára, akiknek sokszor az érdeklődésükkel és a motivációikkal is probléma van, érzelmi hátteret, motivációs bázist teremtsenek, ahol a fejlődésük lépésről lépésre biztosítható. Az egyenlőtlenség mozgásukból adódik, így négy óra foglalkozás naponta a mozgással kapcsolatos. Kérdésemre, hogy mi alapján kerülnek ebbe csoportba a kicsik, Szatmáryné Bella Ágnes a következőket mondja:- A Nevelési Tanácsadón keresztül kerülhetnek ide azok, akiket a szakemberek - egy általános intelligenciaszint vizsgálata után - javasolnak, természetesen a szülők beleegyezésével. A Tanácsadóval együttműködve kell megoldani a minden gyerekre kiterjedő képességfejlesztést, ami a gyakorlatban úgy történik, hogy minden hónapban egyszer bemutató órát tartunk nekik, ami alapján megállapítható a tanulók fejlődése.- Nagyon fontosnak tartjuk a szülők segítségét is, hiszen nélkülük sokkal nehezebb elérni a fejlődést. Szeretnénk ha otthon is figyelnének a gyerekekre, hiszen a szülők szerepét nem vehetik át a pedagógusok. Sajnos találkoztunk nem kevés olyan kisgyerekkel, aki nem tudta mit kezdjen az elé rakott játékkal, mit lehet például a gyurmával csinálni, sőt volt olyan kicsi is, aki azt sem tudta mit jelent ez a szó: fű! Tehát ennek elkerülése érdekében hívjuk fel a figyelmet arra, hogy foglalkozni kell otthon is velük - teszi hozzá kiegészítésül. A speciális szakmai feladatokról is kérdezem a pedagógusokat, akik röviden foglalják össze nekem a lényeget. Az Ovisuliban a teljesítményközpontúság helyett a környezet pontos észlelésére és minél gazdagabb megtapasztalására kell lehetőséget teremteni. (Amit csak lehet, mindent megnéznek, megszagolnak, megfognak, meghallgatnak.) Bár a két tanítónak nem kell füzeteket és dolgozatokat javítani, de kilenc kü-EDES KIS KÁT Ahogy a terembe lépek, nyolc mosol tekint rám, a kilencedik éppen csuk hen, hiszen a délutáni alvás ideje v; ben csend és nyugalom van, még s szik a tanítónéni nem rég elmondó meséje. Apró ágyakon, színes takai váncsian figyelnek az apróságok, 1 gyök én. Figyelnek és közben halka egymásnak, nehogy felébresszék ti ők? Ok az ovisulisok.
