Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-10-17 / 38. szám

Paksi Hírnök 1997. október 17. ÜRES KÉZZEL HAZAFELÉ A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség munkaérte­kezletet tartott az elmúlt héten a Paksi Atomerőműben. A NAÜ a Kelet-Európábán atomerőműveket üzemeltető országoknak nyújt támogatást, jelen esetben a főjavítások irá­nyításának tökéletesítésében - mondta lapunknak Dr. Tram­­pus Péter a NAÜ szakértője. A NAÜ műszaki együttműkö­dési programjának keretén be­lüli értekezleten, melyből éven­te hármat-négyet tartanak min­dig más helyen és más témá­ban, hat ország tizenegy szak­embere és két felkért szakértő tolmácsolja a főjavítás terén szerzett tapasztalatait. Ennek apropóját az adja, hogy a Kelet- Európai országokban sok reak­tor üzemel, melyek többsége régi szokás szerint készült. Ezen atomerőművek termelé­sének részaránya a szóbanfor­­gó országok villamos energia termelésében igen magas, biz­tonságos és megbízható, üze­meltetésük pedig megkérdője­lezhetetlen. A NAÜ műszaki együttműködési programja ar­ra irányul, hogy segítsen az ato­merőművek vezetőinek új kihí­vásokkal szembe nézni. * * * z"vktóber 7-től 9-ig, városunk adott otthont a Paksi Ato­merőmű Rt. érdekképviseletei által szervezett közgazdasági továbbképzésnek, amelyen az ország több, energia iparági szakszervezet, közgazdasági munkacsoportjának tagjai vet­tek részt. E munkacsoportok feladata a szakszervezetek segí­tése egy-egy anyag előkészítés­vei, kidolgozásával, a probléma feltárásával. Mivel többségük a gazdasági témákhoz nem, vagy alig értenek ezért a továbbkép­zés céjja pont az volt, hogy a közgazdasággal, pénzüggyel kapcsolatos tudnivalók megta­nításával egyenrangú tárgyaló­­partnerként állhassanak szem­ben a munkáltatókkal. Az sem okozott különösebb problémát, hogy ezt nem a városközpontban építették fel, gyalogosok és megpakolt biciklisek hosszú sora kígyó­zott, „kacsázott” a Táncsics Mihály úti úttest két oldalán, bosszantva ezzel több autós társunkat, így bennünket is. Végül is legyőzve az odave­zető út „akadályait”, leparkol­va az autót, a bejáratnál újabb problémával kellett megküz­­denünk: a bevásárlókocsik száma nem igazodott a vevők létszámához, ezért lesve a „ki­jövő forgalmat”, tíz percet is kellett várni egy kocsiért. Mi­kor végre ezt megkaparinthat­tuk, érdeklődéstől felhevülve léptünk be - a hetek óta hall­ható szóbeszéd szerint - a kör­nyék legolcsóbb és legszebb boltjába. És valóban: már rög­tön a bejáratnál, akciós termé­kek kínálták önmagukat a bel­épőnek. Természetesen mi is, mint a többiek már rögtön az elején, a konzerveknél „leb­lokkoltunk”, hasonlítgattuk az árakat más boltokéval, okoz­va ezzel kisebb torlódást. Az árukat mustráló vásárlók és a haladást akadályozó ko­csik között „szlalomozva” vé­gignéztük a fűszereket, a ke­nyeres állványokat, s mikor aztán eljutottunk a tejtermé­kek pultjához, őszintén kons­tatálhattuk: jelenleg tényleg ez a legolcsóbb élelmiszer bolt a városban. Örülve ennek, bepa­koltunk még négy guriga saj­tot a kocsiba, s haladtunk vol­na tovább, de hirtelen akadály­ba ütköztünk. Az eladótér két­harmad részénél tétovázó, vá­rakozó vevőkre lettünk figyel­mesek. Közelebb kerülve hoz­zájuk kiderült: ők már a pénz­tárra váró sorban állnak, úgy körülbelül negyed órája és még remény sincs arra, hogy fél órán belül végre valóban sajátunknak tekinthetjük a ko­csiban lapuló élelmiszereket. E hírtől és a látványtól megré­mülve, visszapakolva az áru­kat eredeti helyükre, üres ko­csival próbáltunk kimenni, bízva abban, hogy így kön­nyebb és gyorsabb lesz. T Tgyanakkor tapasztalatokkal U gazdagabbak lettünk: a bolt egyszerű, tiszta; az áruk el­rendezése ésszerű, az eladók se­gítőkészek, az árak valóban ala­csonyabbak az átlagnál. A kér­dés már csak az, hogy mindez meddig tart. Találkoztunk már számos hasonló példával, hogy az idő múlása egyenes arány­ban volt az árak növekedésével. Bízzunk abban, hogy ez a bolt lesz a kivétel, s akkor sok penny sokra megy nuyd. Volf Ha nem mulasztotta volna el a múlt héten megvenni a Paksi Hírnököt, akkor elolvashatta volna, hogy miről döntöttek a városatyák a rendkívüli testületi ülé­sen, hogy a pártok helyben is készülnek a választásokra, hogy lepergett a Dunacenter Holding Kft. homokórája, hogy Sződi Imre új tisztséget kapott, hogy mi újság Marvin Souly Ricksnél, az ASE kosárlabdásánál, hogy a parkosítás nem zaj­lik vita nélkül, hogy a frontról szóló történetek még ma is vég­telenek, hogy egy évig Paksé a Piakész Kupa, hogy elfogták a sárszentlőrinci posta kirablóit... Legközelebb megveszi a Paksi Hírnököt? SVÉDASZTAL ÉRTEKEZLET, TOVÁBBKÉPZÉS Október 9. Lázban égett a város, hiszen ezen a napon reggel hét órától tárt kapuk­kal várta Paks és kör­nyékének lakosait a Penny Market, a város legújabb élelmiszere­ket és vegyi árut érté­kesítő áruháza. Ahogy az ilyen esetben lenni szokott, boldog boldogtalan, bevásár­lótáskával a kezében, kövérebb-soványabb pénztárcával a zsebé­ben célirányosan elin­dult az új áruház felé. Egy nappal a nyitás előtt még békés minden...

Next

/
Thumbnails
Contents