Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-09-26 / 35. szám
1997. szeptember 26. Paksi Hírnök 9 a kiegészítő étkezéseket és a meleg ebédet - A szerk.) A városban három cég végzi a közétkeztetést: MELÓ-TEX Kft., mely egyik vezetője Korpácsiné Teli Anikó, a Dunavend Kft. Trojnár József irányításával, és a gyapai Gyafix Kft. Korpácsiné Teli Anikó a Móra Ferenc Általános Iskola éttermét bérli, ahol a helyi napközis és a csak ebédelni vágyó tanulókon, illetve a helyi pedagógusokon kívül a Deák Ferenc Általános Iskolának és a Hermann Ottó Általános Iskolának is főznek. Naponta ezer adag körüli mennyiség rotyog a hatalmas fazekakban. Ekkora mennyiségnél már jobban oda kell figyelni a minőségre, ezért ennek betartásáról, szabályozásáról kérdeztem a fiatal vállalkozót:- A képviselő testület minden év április elsején határozza meg a felhasználható nyersanyagnormát, amiből aztán nekünk gazdálkodni kell. A Magyar Közlöny 1994. évi, 38. számában megjelent “Élelmiszerfelhasználási minimumok egésznapos közétkeztetési ellátására” rendelet szerint kell kialakítani a szükséges állati, növényi fehérjéket, a vitaminok és ásványi anyagok megfelelő arányát. (Például egy 11-14 éves gyereknek napi 42 gramm állati fehérjét kell kapnia.) Természetesen egyéb más szervek (ÁNTSZ, Köjál, Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség) elvárásainak is meg kell felelni. A vállalkozó munkájáról megkérdeztem mindhárom, fent említett iskola igazgatónőjét, akik teljes mértékben elégedettek. Véleményük szerint sehol máshol előtte nem ettek ennyi gyümölcsöt és zöldséget a gyerekek. A város másik közétkeztetéssel foglalkozó vállalkozója Trojnár József:- Mi a Balogh Antal Katolikus Iskolát és a város összes óvodáját látjuk el uzsonnával, ebéddel és tízóraival. A nyersanyagnorma és az említett rendelet a mi esetünkben is adott, ezért esetleg a választékban térhetünk el más vállalkozóktól. Az üzletvezetőnk és az iskolából delegált személy, két hétre előre egyeztetik a menüt, a pontos létszámot viszont mindig az előző napon kapjuk meg. A Dunavend Kft. munkájáról, Pálmai Klárát, a katolikus iskola vezetőjét és Haholt Miklósnét, a Tolnai úti óvoda igazgatónőjét kérdezve kiderült: semmi probléma, ízletesen és változatosan főznek. Ha a gyermek nem eszi meg az ebédet, annak sajnos sokszor az az oka, hogy nem ismeri az elé rakott főzeléket, levest. A szülők nagy része elfoglaltságuk miatt csak hétvégén főznek, s akkor is kevésbé változatosan. Éppen ezért fontos, hogy a napi egyszeri meleg ételt mindenki megkapja, ha lehet még több zöldséggel, gyümölccsel kiegészítve. Az óvodákban is 127 forintot fizetnek a teljes ellátásért, ami a kiegészítő költségekkel együtt a kettőszáz forintot is meghaladja. Ezért a pénzért a kicsik tízóraira valamilyen péksüteményt kapnak tejjel, kakaóval vagy teával, ebédre többnyire két fogást, uzsonnára pedig kenyeret más-más feltéttel. A harmadik közétkeztetéssel foglalkozó cég a Gyafix Kft., az ő munkájukról Németh Lászlónéval, A Bezerédj Általános Iskola igazgatónőjével beszélgetem: Ot évvel ezelőtt kötöttünk szerződést ezzel a céggel, azóta is csak dicsérni tudjuk a főztüket. TERMÉSZETESEN a gyerekek a megmondhatói, milyen is valójában a menza, így a véleményükről kérdeztem néhány, a Deák Ferenc Általános Iskolában tanuló felső tagozatos kisdiákot, akik a Junior étterembe járnak ebédelni. A gyereksereg egyöntetűen elégedett a minőséggel, gond csak a mennyisséggel van, így sokszor korgó gyomorral várják már az uzsonnát. Egy héten általában egyenlő arányban kerül hús és tészta az asztalra, sőt kétszer-háromszor gyümölcsöt is kapnak. Szerdánként leves helyett ivólevet adnak a gyerekeknek, ami nem arat osztatlan sikert. Persze ahányan esznek, annyi féle a kívánság. Az uzsonnát és a tízórait az iskolában eszik meg, ami általában kenyér valamilyen felvágottal, de nem egyszer joghurttal is csillapíthatják szűnni nem akaró éhségüket a lurkók. Kérdésemre, hogy kinek, milyen harapnivalót csomagolnak a szülők, meglepő választ kaptam: csupán néhány gyerek táskájában lapul reggelente a szalámis kenyér és a piros alma. Talán nincs szívbe markolóbb látvány, mint éhező gyermeket látni. A paksi gyermekek között szerencsére nem akad ilyen, legalább is a riport készítése idején nem találtam ilyet. Köszönhető ez annak, hogy a város önkormányzata is támogatja az iskolás gyermekek étkeztetését, odafigyelnek a szülők és a pedagógusok, ám az már elkerülhetetlen, hogy minden gyermek egyformán és minden alkalommal igazán minőségi ételhez jusson. A különbségek aztán megjelennek később a teljesítményekben, a testi növekedés és épülés mikéntjében. <=» VOLF MÓNIKA MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA...
