Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-09-26 / 35. szám
Paksi Hírnök 1997. szeptember 26. HÉTKÖZNAPOK HA KÉVÉS A PÉNZ, A HASAN SPÓROL A CSALÁD... SEREGÉLY ERZSÉBET „Jobban élni, és spórolni”. Ez a felirat olvasható a paksi Plus Élelmiszer Diszkontáruház bejáratánál. A szlogen a mai Magyarországon úgy tetszik, egyre inkább nem működik, azonban a hiba nem az átlagpolgár készülékében van. Nem mondhatom, hogy egyszerű volt találni olyan családot akik szívesen elmondták volna: miből élnek, és miből finanszírozzák gyermekük tanítási költségeit. A család, akiket végül is sikerült szórabími, nevét nem adta, de készségesen elmondták nem túl bíztató helyzetüket. Átlagos család, az édesapa művezető az édesanya hivatalsegéd városunk egyik cégénél. A férj fizetése harmincnégyezer forint körül mozog, a feleség borítékjában tizenhatezer forint lapult legutóbb. Nem fiatalok már, inkább “mondhatjuk” a középkorosztályhoz tartoznak. Egy középiskolás és egy általános iskolás fiút nevelnek.- A könyvekért pontosan már nem tudom mennyit fizettünk - mondja a háziasszony és közben fejben kezd számolni, a végleges szám közel húszezer forint. A füzetekért tizenötezer forintot számol össze: táskát, tolltartót nem vett a gyermekeinek, csak a minimális füzeteket és ceruzákat szerezték be. Az iskolába való felkészülés természetesen nem csak ebből áll, a két kamasz sokat nőtt a nyáron, és cipőt, nadrágot, néhány ruhaneműt kellett vásárolni az iskolakezdéshez. Fiúk - mondja az apa -, és ez bizony sok esetben azt is jelenti, hamarabb szétfocizzák a cipőt, és az is előfordul: lyukas lesz a nadrág. Nyáron nem voltak nyaralni, a pénz amit spórolni tudtak, - nem sokat, - azt a tankönyvekre tették félre, a füzeteket meg a szeptember elejei fizetésből vették.- Volt idő amikor másra is jutott a fizetésből, mára már tartalékot sem tudunk felmutatni - panaszkodik az édesanya. Szégyelljük, hogy ide jutottunk, mindig volt munkahelyünk, dolgoztunk, most mégis gyakran kell kölcsönkérni, főleg a hónap végén. Sok krumplit és tésztát esznek. Zöldségre, gyümölcsre nemigen jut pénz, sőt a déli gyümölcsöket csak Húsvétra, Karácsonyra tudják a gyerekeknek megvenni. Legtöbbször egy pohár kakaóval indulnak útnak reggel a gyerekek, tízórait otthonról visznek, ebédelni is otthon szoktak, ha van miből főzni a családnak. Hónap végén gyakran előfordul, hogy gondot jelent egy tányér leves elkésztése is, mert nincs rávaló. Hogy miképpen tud spórolni a váratlan kiadásokra egy ilyen család akiknek egy szezon alatt gyermekenként hatezer forintra rúg a gyógyszerköltség, arra igen egyszerű a válasz, mert sehogyan sem. És ha mégis “szorít a cipő” akkor a hasunkon -mondja a vendéglátó. * * * Dr. Mészáros Zsuzsanna gyermekorvos és iskolaorvos alultáplált gyerekkel nem találkozott, az viszont tény, hogy a gyerekek minőségi táplálkozása nem a megfelelő. Sajnos a legtöbb gyerek fehér kenyeret és zsiradékot eszik, mert cél, hogy jól lalqon. A szülők nem tudják a drágább élelmiszereket megvenni, a helyes táplálkozás feltételeit megteremteni. Városunkban nagyon sok a légúti allergiás beteg gyerekek száma, de sok a nyomelemből fakadó hiányos betegség is, amely egyértelműen mutatja a minőségi hiányt. Ezek a gyerekek fáradékonyabbak, logikai vezetésük lassú, koncentráló képességük gyengébb. Nagyon is összefüggés van a táplálkozás és a szellemi tevékenység között. Több számyashúst, halat, zöldséget és gyümölcsöt kellene enni a gyerekeknek, és ha a mama még fogékony is lenne a helyes táplálkozás módszereire, sajnos a családi kassza nem bírja ezt. A társadalomban nemcsak pénzkérdés a minőségi táplálkozás, de gyakran a szülők szokásai is hozzájárulnak a rossz minőséghez. Az alkohol fogyasztásának szerepe pedig kifejezetten mérvadó. Mivel a gyerekek állóképessége összefüggésben van a fiatalok táplálkozásával, így szerettük volna azt is megtudni, milyen fizikummal rendelkeznek városunk iskolásai. Azt is sikerült megtudni, az iskolákban nem figyelnek annyira arra, hogy evett -e a gyerek vagy sem, ott mindig a teljesítmény a fontos. Az óvodákban más a helyzet, . akik otthon nem kaptak enni, azok kaphatnak az előző napról megmaradt kenyérből és a szülők által bevitt lekvárból, mézből, vagy ami éppen akad, sőt olyan is van, aki még a vacsoráját is kézbekapja amikor jön érte a mama. Végre odaér a gyermek a kiadópulthoz, ahol megpillantja a gőzölgő bablevest, és összefut a szájában a nyál. Ahogy közelebb ér, furcsa mozgásra lesz figyelmes: “valaki” úszkál a levesben. Éhség ide vagy oda, tisztelettudóan visszatolja a tányért a pultba és “kopogó” szemekkel, bízva a “másodikban” továbblép, miközben egy idősebb hang megszólal a kiadópult másik oldaláról: Ejnye, de válogatós vagy te gyerek! A történet éppen nem mai, de megtörtént. Talán azóta változott, javult a helyzet itt Pakson is. De okulva ebből is, még indokoltabb, hogy jobban odafigyeljünk a gyermekek közétkeztetésére, s elkerüljük a hasonló eseteket. Nem mindegy, hogy mit esznek az iskolában, óvodában; gondoljunk csak arra, hogy a rossz anyagi körülmények, a szülők elfoglaltsága vagy nemtörődömsége miatt sokan csak a menzán juthatnak, juthatnának hozzá a megfelelő ételhez. A vendéglátásnak ebben a formájában meghatározott nyersanyagnormából kell gazdálkodni, amihez még hozzáadódnak a magas rezsi-költségek is. A szülők “csupán” a nyersanyagárat térítik meg, az e fölötti költségeket az önkormányzat állja költségvetési támogatásként. Pakson a teljes ellátásért (tízórai, ebéd, uzsonna) fejenként 157 forintot, csak az ebédért pedig 99 forintot kell fizetni a családoknak. A három és több gyermekesek esetén alanyi jogon jár az ötven százalékos étkezési támogatás. A paksi önkormányzat által átvállalt költséghányad a Bezerédj Általános Iskolánál 45 százalék, az összes többi óvodánál és általános iskolánál 60 százalék. Általánosságban elmondható, hogy az alsó tagozat napköziseit napi háromszori étkezésre fizetik be, a felsősök többsége inkább csak ebédet igényel, viszont sajnos van olyan gyerek is aki egyáltalán nem eszik menzán. (Ez mindaddig előnyös, amíg a szülő biztosítani tudja hét közben is
