Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-09-26 / 35. szám
1997. szeptember 26. Paksi Hírnök ? ELVISZ A GYORSVONAT ENGEMET IS... Nézem a képet, amelyről egy lány ezúttal még vissza és nem előre tekint. Barabás Évának hívják, Pakson jóllehet már sokan, a kétmilliós magyar fővárosban még nem ismerik ezt a nevet. Talán egyszer ennek is eljön az ideje. Bonyhádi kislányként látta meg a napvilágot, majd középiskolásként Kazinczy-díjat nyert, felnőttként a Nap TV “riporter kerestetik“ versenyének legjobbja. A paksi városi televízió riportere, míg készülődünk a beszélgetésre kiszámolja a sportműsor idejét. Megint hosszabbmondja míg helyet foglalunk. Aztán rögtön már téma a verseny.- Nehéz volt megtalálni az arany középutat és a végére el is fáradtam. Igazából két ’’veszélyesnek” mondható forduló volt: az egyik amikor a közönség szavazatai alapján jutottam tovább, a másik pedig amikor a legjobb tizenhat közé eredetileg nem jutottam be. Egy ponttal lemaradtam, de a zsűri négyünkent visszahívott egy újabb fordulóra és az ottani győzelemmel jutottam tovább. A döntőn már én is lazán versenyeztem, nem görcsölt annyira a gyomrom, és örülök hogy nekem adták át az elsőnek járó dijat. Hogyan tovább, hiszen a NAP TV állásajánlata a zsebében lapul: - Nehéz kérdés, mert az átszervezések miatt nem tudni mi lesz a NAP TV sorsa, egy biztos állást a bizonytalanért nem könnyű feladni. Ha mégis úgy alakul, októberben, én biztosan megyek, ezt eldöntöttem. A dijak között Tunéziai út, melyre húgával tervezi a győztes a kirándulást, a MÓL Rt ajándéka, mely a közönség díj is volt egyben, és az Oriflame háziasszonyának szerepköre is ott található, és az a sok barátság mely a fordulók alkalmával köttetett. Ha elmegy, Paksra azért emlékezni fog: Nagyszerű volt, és ha egyszer ott képernyőre kerülök integetek mindenkinek, nem felejtettem el azt, hogy itt szerettek. (Seregély) ORWADÁSZOK Nem vetették meg sem az őzhúst sem a vaddisznóhúst azok az orvvadászok, akik ellen a Tamási Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya indított eljárást. A nyomozás során megállapították, hogy a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított D. J. simontomyai lakos és társai nemcsak egy vadásztársaság területét látogatták rendszeresen, hanem Ozora, Kálóz, Cece,Előszállás,Németkér és Dunaföldvár határában is jeleskedtek, és több mint hetven vad kilövését is írhatják számlájukra. A szerdai sajtótájékoztatón azonban az is kiderült az ügy kapcsán, hogy közel négymillió forintra rúg a nemes passzió, melyet elfogyasztottak a tettesek, vagy elajándékoztak. Az “alkalmi” vadásztársaság vezetőjét azonban más bűncselekménnyel is gyanúsítják, többek között a lakásán tartott házkutatás során műtrágyát és műtrágyás zsákokat találtak, melyeket a Péti Vegyiművekből tulajdonítottak el. Ezen kívül tíz darab olyan köziratot találtak (vezetői engedély, személyi igazolvány), mely más személyek nevére volt kiállítva. A sajtótájékoztatón, melyet Tamásiban a Gyulaj Rt. tanácstermében rendezett a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság és a Gyulaj Rt, a nyomozás eredményességének elismeréseként Lukácsi Zoltán hadnagy és Szili István törzszászlós a tamási rendőrkapitányság munkatársai jutalmat vehettek át. ITT AZ AGRÁRKAMARA Tolna Megyei Agrárkamara Paksi Körzeti Területi Irodája ezentúl munkanapokon fogadja az ügyfeleket:Paks, Dózsa György u. 51-53 szám alatt a 2 emelet 205 szobában. Azt ügyfélfogadási idő 8 órától hétfőn és csütörtökön 16 óráig, kedden és csütörtökön 12 óráig, szerdán 17 óráig van, mely idő alatt a paksi és a körzethez tartozó helységek ügyeit intézik. ITT, A FÖLDÖN Este van. Kopogtatnak a paksi Átmeneti Szálló ajtaján. A küszöbön filigrán, barna, szép arcú nő áll. Karján szőke, fáradt kisfiú. Bebocsátást kér: a pécsi anyaszállóból szociális otthon lesz, a következő állomás: az eddig magukat ott meghúzó, szerencsétlen sorsú nők és gyerekek menni kényszerülnek... E.-t sem a debreceni, sem a budapesti anyaotthonban nem fogadták. Egyetlen reménye maradt: a baranyai megyeszékhelyen kisfiával buszra szállt, s jegyet váltott Paksig. Az Átmeneti Szállón ételt, ágyat, otthont adtak az anyának és gyermekének. A jelenlegi állapot esetükben talán idillinek is mondható, ám nem tarthat sokáig: albérletet kell találniuk, máskülönben a kisfiú intézetbe kerül... E. havi jövedelme, a nettó huszonhétezer forint a nyugdíjból és a családi pótlékból tevődik össze. Egy tizenkét esztendővel ezelőtti vonatbaleset következményeként rokkantnyugdíjas fiatalasszony Pécsett talált munkát magának állást keres Pakson is. A szálló gondnokának közbenjárásával kisfia bölcsődébe jár, ahol naponta meleg ételt kap. Kicsi még, nem érti, mi történik vele, mi várhat rá. Anyja, aki férje alkoholizmusa miatt vált három éve földönfutóvá, majd a paksi Átmeneti Szálló lakójává a pécsi kitérő után immár másodszor, sírással küszködik, mikor mondja: szeretné nyugodt körülmények között felnevelni életének egyetlen értelmét adó gyermekét, szeretné, ha tanulna sokat, ha az ő számára már nem lenne olyan kemény ez az élet... Paks, 1997 szeptember. Egy anya gyermekével albérletet keres. Két ember közös élete. Csak ennyi a tét. S. E.
