Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-08-15 / 28. szám
1997. augusztus 15. Paksi Hírnök POLITIKA „VAN LÉTJOGOSULTSÁGUNK” • POZBAI ILDIKÓ Munkáspárt. Talán nem idegen a kifejezés, tekintettel arra, hogy közel negyven év állt rendelkezésre megismerni a szót, s a mögötte álló ideológiát. Azóta Magyarország köztársasággá, demokratikus jogállammá alakult. Benne utód és új pártok születtek, új eszmékkel, fiatalos lendülettel, vüág (vagy ország) megváltó elképzelésekkel. Hét teljes esztendő telt el, megváltással próbálkozott az MDF, FKgP, KDNP kormánykoalíció, majd, immár harmadik éve tapasztalhatjuk a szociálliberális erő szárnypróbálgatásait. A választás első alkalmával az elmúlt negyven év elutasítását alátámasztó eredmény született, míg legutóbb nosztalgiaszavazást produkált a magyar. A Munkáspárt berkein belül eközben - igazodva a társadalom diktálta változásokhoz - megújulás figyelhető meg. Egyedül talán választási eredményeiket illetően nem volt képes újdonsággal szolgálni, hiszen idáig még nem sikerült parlamenti mandá • tumokhoz jutniuk. A Munkáspárt törekvéseiről a párt alelnökével, Vajnai Attilával beszélgettem:- Ma, amikor a világban a szociáldemokrácia elve érvényesül van-e létjogosultsága egy kifejezetten baloldali eszméket valló pártnak?- A változásokkor úgy gondoltuk, hogy szükség van a klasszikus marxista értékeket képviselő pártra, persze megújulással. Azok az értékek, amiket mi képviselünk a társadalom igényei között szerepelnek. A legerősebb parlamenten kívüli párt vagyunk, közel 25 ezer fővel. Ez alátámasztja, hogy van létjogosultság...- Minek “köszönhető", hogy a pártnak mégsem volt elegendő ereje bekerülni a legfőbb népképviseletbe?- Nehéz helyzetben voltunk 1989-ben, hiszen az MSZMP egyedüli jogutóúja az MSZP volt, ez financiálisán is értendő. Egy új párt, melyhez előítéletek is tapadnak jócskán a rendszerváltozás idején, pénzügyi gondokkal tetézve nem lehet túl sikeres. Ennek ellenére néhány század százalékkal maradtunk le mindkét alkalommal. Legutóbb két alapvető célunk közül azért legalább az egyik, nevezetesen, hogy a jobboldali kormányzatot váltsuk le, sikerült, a másik, hogy kerüljünk be az országgyűlésbe: még várat magára- A jelenlegi szociálliberális kormánykoalíció elveivel mennyire tud azonosulni a Munkáspárt?- Vannak csatlakozási pontjaink az MSZP-SZDSZ alkotta koalíció képviselte törekvéseket ületően. Két ponton azonban pillanatnyilag semmiképp sem tudnánk támogatni. Az első a NATO- csatlakozás esete, melyben úgy foglalt pártunk állást, hogy a semleges övezet létrehozása a térségben nem csak rövid, de hosszabb távon is kifizetődő lenne. Ezzel szemben a NATO-tagság magas költséggel jár, külföldi katonák itt tartózkodása pedig csorbítja függetlenségünket. Akik gazdasági hasznot is remélnek csatlakozásunktól, azok tévednek, hiszen nekünk nem pusztán a Nyugat, de a szomszédos országok piacait is meg kell szereznünk. Az országgal határos államok mindig kész vásárlóerői lesznek a magyar árunak, nekik pedig szerencsésebb közeli országból importálni. Látva az oroszoknak a katonai szövetség tekintetében képviselt álláspontját azonban ez nem fog menni... E mellett a gazdaságpolitikai koncepciót is elhibázottnak tartjuk. Úgy véljük: nem lehet a fejlett multinacionális cégekre építem egy üyen kicsiny országnak. Nekünk a jól képzett munkaerő által kis szériában gyártott magas színvonalú termékek gyártása lehet csak kiút. A mezőgazdaságról úgy foglalunk állást, hogy annak stratégiai ágazatként való kezelése elengedhetetlen.- Van-e Munkáspárt Pakson? Hogyne... Taglétszámunk folyamatosan növekszik. 1990-ben már tudtunk hiteles jelöltet állítani a helyhatósági választásokkor, 1994-ben pedig jómagam indultam. Ugyan akkor a helyi eredmények másolták a nagypolitikát, a tendenciákat figyelembe véve, a jövő tekintetében optimista vagyok, úgy vélem nem vagyunk esélytelenek. NEM KELL A MILLIÓ? • SÓLYA EMMA Közeleg 1998 májusa, az országgyűlési választások ideje. A kampány időszaka még nem érkezett el, ám a pártok megkezdték önmagukat népszerűsítő haújáratukat a választópolgár bizalmát megnyerő indítványaikkal. Kedvező fogadtatásra talált a közelmúltban az a törvénytervezet is, mely szerint törvénysértést követ el az a párt, amelyik jelöltönként egymillió forintnál többet fordít az országgyűlési választások előtti kampányra. A tervezetet ősszel tárgyalja a parlament, de az általunk megkérdezett pártok megyei -illetve helyi választókerületi vezetői, képviselői, már most tudják: az egymillió forint elegendő lesz propagandacélokra a kisebb pártszervezeteknek és a kormányon levőknek egyaránt. Az MSZP a régió összes választókerületéből indít jelölteket, s Bach József, a Megyei Közgyűlés szocialista elnöke szerint a kampánypénzek várható korlátozása elejét veheti a mértéktelen, gátlástalan propagandának éppúgy, mint a kampány időtartamának tervezett lerövidítése. Az SZDSZ megyei elnöke elmondta: a szabaddemkorata belügyminiszter, Kuncze Gábor révén pártja nagymértékben hozzájárult a kampánypénzeket limitáló kormány-előterjesztés megszületéséhez... A szabaddemokratákkal nem felhőtlen a kapcsolata a más identitással, irányzattal politizáló FKgP-nek, vezetőik véleménye régiónkban mégis azonos a tekintetben, hogy a választási kampánypénzek korlátozásából fennmaradó összegeket más célokra, a kisgazda elnök szerint elsősorban szociális kiadásokra, a lakosság jólétének növelésére fordítsák, hiszen a választások lebonyolítása így is több milliárd forintjába kerül majd az államkasszának. Az SZDSZ még nem tudja, az FKgP már eldöntötte: nünd az öt tolna megyei választókerületből indít képviselőket az országgyűlési választásokon. Az MDF vezetői szerint a korlátozás nélkül is egymillió forint alatt költenének a jelöltekre, éppúgy, mint a Fidesz, akik már i994-ben is takarékoskodtak a kampánypénzekkel. A kulisszák mögött... A parlamenten kívüli pártok közül a Munkáspártot kérdeztük meg. Kampánycélokra a négy évvel ezelőtti választásokon húszezret költött jelöltenként, ezen kívül a tagdíjakból egészítették ki a propaganda-költséget, amelynek legmagasabb összege és a jövőre kürt választásokkor sem üti majd meg az egymilliós limitet.
