Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-08-15 / 28. szám

Paksi Hírnök 1997. augusztus 15. FIZET A HÚSIPAR AKTUÁLIS A konzervgyárban már I csak a fizetés tekinteté­ben van uborkaszezon ÍGÉRETEKBŐL élnék HÓNAPRÓL-HÓNAPRA • SÓLYA EMMA A Paksi Konzerv Kft. száz­negyvenét dolgozója már megszokta, hogy az utóbbi időben a havi fizetések idején pénz helyett csak ígéretet kap - augusztus 8-án így szinte már meg sem lepődtek, mikor az omló vakolatú ebédlőben gyü­lekezve fülükbe jutott a hír: pénz ma sem lesz. A “fülest” hivatalosan is me­gerősítette dr. Ferenczy István, termeltetési igazgató-helyettes, aki a júniusi járandóság kése­delmes kifizetése óta folyama­tosan kilincselt hitelezőnél -a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.-nél-, és adósnál -a Sygma- Ex Kft.-nél- egyaránt a pénz ügyében, eredménytelenül. A pénzintézet a vezetőségnek küldött telefaxban arra hivat­kozott: az elmúlt hónapban ígértekkel ellentétben, nem tudja elkülöníteni a konzerv­gyári munkások bérét, mert nem voltak vásárlók, akik az üzem területén még meglevő árut elszállították volna, így nem volt bevétel sem, amely fe­dezné a fizetést. A Sygma-Ex Kft. állítólag külföldön tartózkodó ügyve­zető igazgatója, Gombos Lász­ló is csupán faxon kommuni­kált a tűrőképességük határá­ra jutott munkásokkal: ő az MKB Rt.-t hibáztatta, arról tá­jékoztatva alkalmazottait: a pénzintézet minden kiszállítást ellenőrzött, és hiteltörlesztés­re fordította az abból származó összeget. Az ellentmondás fel­oldására nem nyílhatott alka­lom, hiszen a múlt pénteki munkásgyűlésen sem a bank, sem a tulajdonos kft. képvi­selője sem volt jelen. Gombos úr még nem adta fel: a gyár további működése érde­kében annak finanszírozásáról folytat tárgyalásokat, s ígéri: ha újból tud majd fizetni, ismét al­kalmazza azokat a munkásokat is, akik ’’kényszerűségből el­hagyják a gyárat”... A dolgozókat reménykedésre már csak az bíztatja, hogy a Sygma-Ex Kft.-ben ötven száza­lékos tulajdonrésszel rendel­kező német Weigl-Holding fela­jánlotta, hogy a külkereskedel­mi banknál az előző hónapi pél­dához hasonlóan, elkülöníti a konzervgyári dolgozók bérét - ez a helyi vezetők és a szak­­szervezet tudomása szerint meg is történt: 38 ezer márkát, a július havi bérnek megfelelő összeget különített el a társtu­lajdonos az MKB Rt. számlájá­ra, amely összegért lapzártánk­kor, kedden kell a Sygma-Ex Kft. meghatalmazottjának és a Paksi Konzerv Kft. szakszerve­zeti vezetőjének Budapestre utaznia. Előzetes ismeretek szerint a bíróság felszámolási eljárásá­nak kezdeményezése mellett rendkívüli felmondásukat is be kell jelenteniük a dolgozóknak, amelyhez a szükséges iratokat, beadványokat is rendelkezésre bocsátja hamarosan dr. Szepesi Zsuzsa ügyvédnő. Mint azt Kállai Istvántól, az MSZOSZ megyei képviselőjétől megtudtuk, a felszámolási eljá­rás megindításakor a hite­lezőkön, kívül kapcsolódhatnak a dolgozókhoz mindazok - a közüzemek is úgy, mint a DÉ­­DÁSZ Rt. és a MATÁV Rt.-, akik­nek a konzervgyár tulajdonosai tartoznak, így segítve a munká­sokat abban, hogy kézhez kap­ják jogos járandóságukat. A rendkívüli felmondás után és a felszámolási eljárás végre­hajtásának megkezdésekor a Munkaügyi Központ regisztrál­ja az állástalanná vált dolgozó­kat, akik, amennyiben a gyár működőképessé válna, újra fel­vehetnék ott a munkát. Am az érintettek egyelőre l csak várnak. Mint mond­ták: összes tartalékukat felél­ték már, szükségük lenne alig húszezer forintos fizetésükre is. A türelmük augusztus 12-ig, keddig még kitart. Günther Schlegel a Metraco International Rt. német tulajdonosa a paksi és német­kéri gazdáknak bár másfél nap késéssel, mégis teljesítette ígé­retét. Kissé paprikás hangulat ala­kult ki a várakozás óráiban, és a gazdák már szinte fel is ké­szültek arra az eshetőségre, hogy bármikor elkezcljék a de­monstrációt , amikor is a pénz megérkezett. Mint ismeretes a sertéstenyésztők megegyeztek a Metraco tulajdonosával , hogy, járandóságuk második részletét augusztus hatodikén éjfélig kifizetik, de a pénz nem érkezett meg, sőt Budapesten sem volt. Sztronga Zoltán a gazdák képviselője hogy meggyőződjön a tények való­diságáról elutazott még azon a napon Budapestre amikor a fi­zetséget nem kapták meg. Meg­érkezésekor azonban csak a titkárnő várta, aki közölte: csütörtökön a Szekszárdi Hús­ipari Vállalatnál vehetik fel a pénz. Sztronga Zoltán és a gazdák másnap 14 órára újabb határidőt tűztek ki. Szekszár­­don azonban nem tudtak sem pénzt, sem tájékoztatást adni, így a gazdaképviselő addig te­lefonált, míg szót nem váltha­tott Schlegel úrral, aki éppen útban Magyarország felé elné­zést kért mindenkitől, és el­mondta: az ő hibájából nem tudtak fizetni, mert munkatár­sait nem tájékoztatta arról, hogy a számlájáról vegyék le a szükséges pénzt, de ígéri, nyol­cadikén délután 3 órakor átve­hetik, jussukat a gazdák. Kezdett mindenkiben felme­rülni az a gondolat: csupán időhúzás tanúi, de a megállapo­dás az megállapodás, így adtak még egy sanszot a tulajdonos­nak. Nem hiába, a kétmillió fo­rint megérkezett. A legközelebbi kifizetés ti­zenkettedikén várható re­mélhetőleg sokkal kevesebb ’’disznósággal”. - ese -

Next

/
Thumbnails
Contents