Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-07-25 / 25. szám
1997. július 25. Paksi Hírnök dóban jól döntöttek a lengyel vezetésben.- Itt Magyarországon milyen kapcsolódó pontjai voltak ennek a történetnek a belügyminiszter szempontjából?- Magyarországon, társadalmi méretekben ez a döntés nagy megütközést nem keltett, a kádári vezetés pedig üdvözölte a lépést. Ugyanakkor a ma:ök Pakson? Paksi Hírnök EXKLUZÍV INTERJÚ NISZTER gyár ellenzékben hihetetlen tiltakozást váltott ki, és a hangját is jobban hallatta, mint azelőtt. Szintén a magyar egyetemeken és főiskolai ifjúsági körökben voltak megmozdulások, tiltakozások, csakúgy mint az írószövetségben.- A politikai elit mennyire tudott toleráns lenni velük (velük, értsd: ma magyar vezető politikusok, Demszky Gábor, Haraszti Miklós, Hodosan Rózsa és még sokan mások - K. G. P.J szemben, volt-e egyfajta Paksi nyaralójának kerjtében, 1997 mérlegelés az adott körülmények között?- Ez mindig attól függött, hogy a világ vezető hatalmai között, aktuálisan, milyen szelek fájtak. Voltak idők, amikor valóban szoros volt a gyeplő...- Ugyanez megtörtént velük minden évben március 15-én és október 23-án.- Én úgy láttam, hogy március 15-ével kapcsolatban elnézőbbek voltak, mint október 23- ával, mert ezt utóbbitól maga a Kádár-rendszer legitimációja függött. Más lett a helyzet, amikor a párt központi bizottsága elfogadta azt a tételt, hogy 1956- ban nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt.- Még ma is sokan vitatják, hagy kié az érdem, hogy a keletnémet menekülteket kiengedték Magyarországról? Ebben nyilván volt önnek is szerepe, mert a Belügyminisztérium felügyelete alá tartozott akkor is a határőrség. Ön miként emlékszik erre vissza?- Ez egy olyan eseményláncolatnak volt része, amelyet még akkor sokan nem is láttak előre. Tárgyalt erről a politikai bizottság is, valamint a kormány kabinetje. Tehát nem lehet azt mondani, hogy a németek előtt a magyar határ megnyitása csak kizárólag Horn Gyula, vagy Németh Miklós érdeme lett volna. Itthon már elérte a nyolcvanezret is a menekültek száma: tarthatatlanná vált a helyzet. Más volt a világban is a helyzet: kitört a peresztrojka.- A rendszerváltás, illetve nemzeti kerekasztal tárgyalások idején is belügyminiszter volt, és erre az időre datálják sokan, hogy a Belügyminisztérimban nagyarányú irat megsemmisítésfolyt. Igazak ezek a vádak?- Ez irat selejtezés volt. De egy sor jogszabály is változott: módosult a büntető törvénykönyv. Tehát olyan iratokat semmisítettek meg, amelyek felett eljárt az idő.- Önként távozott az aktív politikai életből...- Ezekben az időkben egy méltatlan politikai támadássorozatnak lettem a célpontja, amely arról szólt, hogy az akkori szocialista párt a rendszerváltás közepette is hiteles embereit lehetetlenítsék el. Ebbe illeszkedett bele a Duna-Gate ügy.-Ekkorrobbantki aIII/3-as ügy...- Jó, ez egyik tartópillére volt az államnak, bár nem a legfontosabb. Minden államnak van ilyen szervezete... Ezek titkosak. De mondok mást is. Ma létszámában ugyanakkora a nemzetbiztonsági apparátus, mint volt, és ki törődik azzal, hogy ma ki az ügynök? De ezt meg én nem fogom tudni, és így is van ez jól. Feleslegesen riogatták az embereket, hogy majd ezek a III/3-asok „kiteregetnek”, meg Grósz Károllyal, 1987 zsarolni fognak... Egyetlen egy operatív tiszt sem beszél, és beszélt az elmúlt hét évben a nyilvánosság előtt.- Átvilágítás ... ügynöktörvény ... napjaink hívószavai ezek. Ma még pontosan lehet tudni, hogy ki volt ügynök?- Sok legenda vagy mendemonda kering e körül. Azt is el tudom képzelni, hogy Pakson a III/3-as ügyosztálynak nem voltak emberei.- Az utóbbi időben két nevet említenek, akik több időt töltöttek el az átvilágító bírák előtt, mint kellett volna: Horn Gyuláét és Torgyán Józsefét... Mit gondol, miért?- A két személy ügye nem ugyanaz az eset. Az üggyel kapcsolatban mindkettőjük bőségesen nyilatkozott.- Milyennek látja a mai Magyarországot immár két szabad választás után?- Annyit mondhatok, én nem ilyen lovat akartam. Híve vagyok a plurális rendszernek, szocialista voltam és az is maradok, ugyanakkor el tudom fogadni a polgári demokráciát is. Azt a világot nem tudom elfogadni, ahol csak ilyen kevés ember boldogul. Az elmúlt hét év alatt példátlan visszaesés történt az országban. A mezőgazdaság is csak a felét produkálja annak, amit tíz évvel ezelőtt. Elfogadhatatlannak tartom azt is, hogy a politikusok egy része saját érvényesülésével foglalkozik. Én a magam részéről a mai időkben nem kívánkozok a politikai küzdőtérre visszatérni, nincs ínyemre a szűkre szabott pártérdek akkor, amikor ez az ország ezer sebből vérzik.- Köszönöm a beszélgetést.
