Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-07-25 / 25. szám
Paksi Hírnök 1997. július 25. EMBERMESÉK TOLVAJFOGÓ ANDRÁS Egyedül vagyok, nem fáj már semmi, csak az élet... Lassan én is elfogyok, akár az infúziós üvegből az éltető nedű. Egyetlen gondolat van még, amit papírra vethetek: Banké András élt, aránylag szép életet... Nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, hogy ilyen gondolatokkal nézett farkasszemet, aki ebben az aránylag szép életben ßvdrosi szülöttként látta meg a napvilágot, kisiskolásként szerencséje volt az akkor még csak reménységek próbáit figyelni egy pince ablakából az alagsorban. Aztán maga is zenélhetett, majd tánccal is próbálkozott, később, ha művelni nem is, áhítattal figyelni a tehetségeket, mindig képes volt. Aztán írni kezdett. Először Budapesten, napi, - hetilapnál kulturális rovat munkatársaként, azután volt szerkesztő, sőt - igaz csak vidéken -, de főmunkatárs státusig, főszerkesztőségig vitte... „A cím nem érdekel" - mondogatta. Egyetlen célja volt mindvégig: elhinteni fiatalba, idősbe a kultúra magját, majd nézni hogyan válik csírává, növekszik. Váratlanul vett erőt rajta a gyengeség. Észrevétlenül támadta-emésztette az alattomos kór, aminek sokáig nem adta át fiatal testét. Végül azonban, amikor szembe kellett néznie meggyengült alkatával, szembesülni azzal, hogy ereje fogytán tetemesre növekvő feladatait képtelen huszonnégy óra alatt elvégezni, már csak a Könyv éltette. Egy kötet, melyben az egész élet gyümölcse benne rejlik, s melyben elmondhatja, közvetítheti mindazt, amit megtanult. Minden megvolt, ami lehetővé tette a mű elkészültét, egyetlen mecénás, a Sors mérte szűkmarkúan amit csak ő adhat: az időt. Mi maradt az el nem készült sorok helyett? Egy fehérrel bevont ágy, melyben észrevétlenülfekszik a szürke test. Nem fáj semmi, pusztán a lét. András élt: aránylag szép és . tartalmas harminchét évet. Pozbai Ildikó • SZABKA JÓZSEF Nagy bajban lesz az a kutató, aki egy szép napon megpróbálja felmérni, hogy a tavasz elvirágzásától az őszbe merülő nyárig kit, mit, miért, mikor és hogyan loptak el Pakson, Paksról és környékéről. Nincs az a bűnüldöző, nincs a rendnek olyan őre, aki hiánytalan felmérést tudna készíteni a szemes magyar, a jelen tapasztalataink szerint még szemesebb nem magyar tolvajkodás „eredményeiről”. Kiderül, hogy értenek biciklik és a csónakok átalakításához, tudják hogyan kell „leszopni” üzemanyagot két- és négykerekű járgányainkról. Tudják, hogyan kell virágot, könyvet lopni a kedvesnek, hogy ezután csókot is lophassanak, értenek a zsebmetszéshez, sőt az ellenük nevelt-tartott ebek ellopásának csínjához-bínjához is értenek. * * *- A Tocsik-ügy nem ügy - mondja önérzetesen a sötét bőrű Konrád, úgy tartja, hogy ő önkéntes tolvajfogó.- Elmondhatom, hogy engem még nem fogott el senki, én viszont komoly eredményeket tudok felmutatni a piaci tolvajok elfogását illetően.- A rendőrségnek dolgozik?- Bolond lennék. Ha elfogok egy tolvajt: vagy megosztja velem a lopott árut, vagy megdorgálom kissé, amúgy „fizikáliAközép-keleteurópai államokat sújtó, a krónikákba csak az „évszázad áradása” címen bekerülő természeti katasztrófa áldozatainak megsegítésére a Magyar Vöröskereszt is bekapcsolódott. A paksi vezetőség ezen az úton kéri, hogy akinek módjában áll adni konzervet, takarót, bébiételt, zseblámpát, oltóanyagot, valamint védőkesztyűt minden nap munkaidőben reggel nyolc órásán”. Az én munkám nagyon hasznos, ugyanakkor nagyon veszélyes vállalkozás. Igaz, nem fizetek adót, se semmit. Én becsületes ember vagyok. Ha visszaszerzek tolvajoktól egyegy kerékpárt vagy ebet, a munkámat megillető honorárium ellenében kész vagyok visszaszolgáltatni eredeti tulajdonosának. * * * Alacsony termetű, szintén sötét bőrű, harminc év körüli férfiú nyakát szorongatja Konrád nem messze a piaci forgatagtól, a Szent János utca sarkán.- Maga tolvaj? - kérdezem az elfogott, kétségbeesetten vergődő embert.- Persze, hogy az vagyok. Mit gondol miért van mindig a nyomomban, Kalocsán is, meg Géderlakon is, meg a dunaföldvári vásárban is, meg a paksi piacon is ez a tolvajfogó Konrád? Mindig elkap, pedig a rokonom. Apám együtt nevelt bennünket, volt úgy, hogy egész nap téglát, meg mindenféle súlyokat cipeltünk az injainkra kötözve, hogy jó hosszúra nyúljanak, s ezeknek köszönhetően jó tolvajok legyünk. A zsebesnek nem szabad tévedni, igen tisztelt uram, mert ha téved, akkor vége van, de akkor még jobban vége van, ha elkapják ilyen Konrád félék.- Hallgass, te bűnben élő senkiházi - sziszegi a megszeppent kis ember fülébe a vagy háromtól, délután négy óráig juttassa el címünkre: Paks, Dózsa György utca 23. szám. Akik pénzadománnyal kívánnak segíteni, azok a Magyar Kereskedelmi Banknál nyílt egyszámlaszámra tehetik meg felajánlásaikat: 10300002-20329725-71483285. A karitatatív szervezet a Polgári védelem Paksi Parancsnokságával karöltve az árvízsújtotta vidékek gyermekei (10-16 évig) elszállásolását tervezik, így ké-SEGÍTSÉGET VÁRNAK! szór megtermettebb Konrád, s így folytatja: - Azt mondd meg az úrnak, hogy jelen esetben mit loptál?- Itt Pakson nem lehet a piacon itt a piros, hol a pirosozni mint a földvári vásárban - panaszkodik keserűen, remegő hanggal az elfogott. - Loptam egy pár kis cipőt a kislánykának, meg loptam egy pénztárcát, de abban nem volt csak kétszázpár forint, hogy a rák egye lelkét a gazdájának. Aranyos uram, ha több lett volna benne, most békén hagyna ez a Konrád.- Miért hagyná békén?- Mert akkor elfeleznénk, de ezt a keveset nem adom neki, csak a bukszát adom.- Mondják, mióta élnek ebből a nem éppen veszélytelen munkából?- Mostmár hagyjon minket békén, mert magát is megfogom, de úgy megfogom, hogy még segítségért sem fog tudni kiabálni - formed rám türelmét vesztve Konrád. - Jön utánunk mint a kiskutya, de nem hogy dörgölőzne, még a végén feljelenti a becsületes tolvajfogót. * * * Jobbnak látom, ha nem faggatom tovább sem a tolvajt, sem a tolvajfogót. Elköszönök gyorsan, ám nem tudom megállni, hogy jó húsz méter távolságból vissza ne tekintsek a vallatás színhelyére. Látom, amit vártam, tolvaj és tolvajfogó hangosan, egymás szavába vágva felbecsülik a pénztárca értékét. Hiába, a paksi piacon még egy tolvajfogóban sem bízhat meg az ember. rik, hogy akinek módjában áll egy hónapra vendégül látni lengyel gyermekeket, szállásról, ellátásukról gondoskodni, az szintén jelentkezzen a Vöröskereszt már említett címén. Egyébként, mint a parancsnokságon megtudtuk: lapzártánkkal egyidőben a Duna vízállása Paksnál 614 cm volt, így még az első fokú árvízvédelmi készültséget sem vezették be. A legalacsonyabban fekvő, s ezért fokozott veszélynek kitett Árvíz utca lakói is biztonságban tudhatják magukat, hiszen közel két métert emelkedett még a folyó.
