Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-07-25 / 25. szám
Paksi Hírnök 1997. július 25. RENDSZERVÁLTÁS A hivatalos portré, 1989. HORVÁTH ISTVÁN 1933. szeptember 1-jén Pakson született. Az ELTE JTK-án végzett, 1958-59-ben Kecskeméten volt bíró, 1959 és 1968 között az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának politikai munkatársa, majd osztályvezetője, 1968 és 1970 között titkára. 1970-től 1973-ig a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának első titkára, 1973 és 1980 között az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkára, 1982-tól 1985-ig belügyminiszter, 1985-től két éven át az MSZMP Központi Bizottságának titkára. 1987-ben miniszterelnökhelyettes, belügyminiszter. Ez utóbbi posztot 1990-ig tölti be, ekkor lemond. Tagja volt az Elnöki Tanácsnak. Horváth István egyike azoknak a politikusoknak, akik a rendszerváltás előtt prominens személyisége volt a Kádár-rendszernek, felelős bizalmi beosztásban volt, és belülről ismerte a rendszert. A nyolcvanas évek végén a rendszerváltás őt is elsodorta, önként távozott posztjáról és megfogadta: nem beszél a múltról. Fogadalmát a hét éven keresztül, a mai napig megtartotta, és hangsúlyozottan paksi elkötelezettségét szem előtt tartva adott interjút Kiss G. Péternek, lapunk főszerkesztőjének. Az életrajzi adataiból tudjuk, hogy Pakson született, azt viszont már kevésbé, hogy milyen gyermek- és ifjúkori kötődései vannak ide?- Három évig laktunk Gyapapusztán, az apám ott volt gépész, később anyai nagyanyámékhoz költöztünk a Duna utcába. Paks nekem az életem kezdetét jelenti, tehát: mindent.- Gondolom, ennek ellenére kevesek tudják, hogy ön, ha évszakokhoz kötődve is, ha átmenetileg is, de itt lakik, egy gyönyörű házban, feleségével, szép unokáival, talán egy kicsit visszavonultan, távol a zajos fővárostól...- A régi paksiaknak ez nem Újdonság, de hát nemcsak engem ismertek, hanem a családomat is, amely népes, nagy család volt, anyámék nyolcán voltak testvérek, apámék öten, és ez azt jelenti, hogy nekem csaknem húsz unokatestvérem van. Az viszont természetes, hogy Paks az utóbbi évtizedekben dinamikus fejlődésnek indult, a népesség a duplájára növekedett, úgy valóban lehetséges az, hogy az újonnan ideköltözöttek és a fiatalok nem ismernek...- Ha jól tudom, akkor ebben az évszázadban paksi emberként az öné az eddig ismert legnagyobb politikai karrier, hiszen a rendszerváltás előtt, a pártállam idején miniszterelnök-helyettes lett, és a pálya íve szinte töretlen. A hetvenes években, amikor Paks „kapja" az atomerőművet, ön már ott van a nagy politikai élet színpadán. Benne volt-e a keze, hogy Paks tényleg erőművet kapjon, ami már akkor is a biztos fejlődés és jövő képét rajzolta fel?- Én abban az időben a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) Központi Bizottságának első titkára voltam, és valóban ott voltam azokban a politikai műhelyekben, ahol ilyen politikai döntések érlelődtek, de túlzás lenne azt mondani, hogy nekem ebben valami meghatározó szerepem lett volna, de ha szóba került „mint paksi”, szívesen támogattam az ügyet. Mire az építkezések megkezdődtek, addigra én a túlsó parton lettem a megyei pártbizottság elsőtitkára, „átkiabálni” meg nem volt illő. Nos, így alakult, hogy három városhoz is kötődök, Paks, Kecskemét és Budapest.- Nyilván a politikai pálya juttatta a belügyminiszteri bársonyszékbe, amely akkoriban nem köztisztviselői, hanem politikai státusz, és abszolút bizalmi hely... Miért pont ezt a tárcát bízták önre? Szolidaritás tevékenysége és a folyamatos sztrájkok miatt. Tehát új, a párt szempontjából borzongató szelek fújnak Közép-kelet Európában, és ahogyan az ötvenes években is, most is a lengyelek mozgolódnak: a magyar belügy élére is új, elkötelezett ember kell. Gondolom tudja, mint vállalt, amikor Benkei András székébe ült... Voltak-e III/3-as ügync MEGSZÓLAL AZ EX-BELÜGYM- Nos, akkor ez eldőlt bizonyos körökben, a válogatásra nem volt sok lehetőség.- Kik döntötték el?- Ezek a kérdések általában a Politikai Bizottságban dőltek el, vagy ott egy-két személy volt az illetékes.- Ki kérte fel?- Én sorrendben Korom Mihállyal, Lázár Györggyel és végül Kádár Jánossal beszélgettem.- Történik mindez 1980 nyarán és decemberben már szükségállapotot hirdetnek ki a- Akkor Lengyelországban egy sokkal rosszabbat, egy külső katonai akciót igyekeztek elkerülni, a Szovjetunió közvetlen beavatkozását, bár én úgy tudom, hogy valójában ez be sem következett volna: a legfelsőbb szovjet körökben is arról informáltak, hogy felkészültek arra, hogy esetleg egy kereszténydemokrata kormány váltja fel az akkori kabinetet. Persze ennek ellenére nem volt kizárható, hogy mégis megtörténhetett volna... Szerintem abban a szituá-
