Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-06-27 / 24. szám
Paksi Hírnök 1997. június 27. ARCOK A VÁROSBÓL ben az én próbám, attól függően, hogy milyen fellépésre készülünk.- A Tűzvirág táncegyüttessel bejártad a világot, van-e legemlékezetesebb fellépés ?- Nehéz kérdés, mindenütt szeretettel fogadtak bennünket, így a maga nemében minden fellépés egyedi. Erről azonban az a történet jut eszembe, hogy annak idején a nagyapán a SZOT turisztikai osztályán dolgozott, s így mindig úton volt. Emlékeim róla redukálódtak az éppen kipakolok, vagy most pakolok be az utazáshoz... tevékenységre. Ezt sokszor felemlegettem neki. Nem úgy most, amikor ő lát éppen csomagolni...- Gyakran táncolsz szólót. Te vagy a legkiválóbb?- Szó sincs róla, ez éppen a koreográfiától függ. Nagyon fontosnak tartom, hogy a táncegyüttesben karakterek vannak. Ettől is olyan jó az együttesünk, hogy egyéniségek a tagok. A szerepek lassan összenőttek a táncosokkal.- Célod, tervek? Terveim között szerepel a tanítóképző főiskola elvégzése, aztán távolabb a család, gyerekek, és persze, hogy amíg bírom, táncolhassak. Pozbai Ildikó Kiskoromban mindig csodálattal néztem azokat a színészeket, akik kiálltak a színpadra, s még mielőtt a valóságos produkció elkezdődött volna, már önfeledten tapsolt a tömeg. Talán ezért is akartam valamikor régen én magam is színész lenni - vallja Újvári Dávid, akit a paksi közönség a Tűzvirág táncegyüttes tagjaként leginkább a színpad közepéről ismerhet.- Boldog embernek nevezheted magad, hiszen évekkel később, igaz más műfaj gyakoratomerőműbe jöttek dolgozni, persze én, mint kisgyerek velük együtt költöztem ide. A11- es - ma Móra Ferenc - Általános Iskolában tanultam, majd miután nem voltam rossz képességű diák, a Vak Bottyán Gimnáziumban végeztem a középiskolai tanulmányaimat. Érettségi után Pécsett C-kategóriás néptáncoktatói tanfolyamot végeztem, azóta gyakorlatilag oktatok is.- Mikor kerültél kapcsolatba a tánccal?- Amikor ideköltöztünk én táncoktatáson. Azóta táncolok.- Nem volt furcsa, hogy a kilenc-tízéves gyerek nem a sportot, hanem a táncművészetet választja?- Lehet, hogy furcsa volt ként paksi óvodákban és általános iskolákban is oktatok néptáncot, így szinte minden hétköznap délelőttöm foglalt. Délután három órától az utánpótlás csoportokat tanítjuk, aztán meg a felnőtt együttesEGY „TÜZES” FIÚ A TÜZVIRÁGBÓL lójaként, de előadásról-előadásra neked tapsol a közönség. Amíg azonban ezt az ismertséget, és elismertséget eléri az ember, hosszú az út. A tiéd honnan indult?- Budapesten születtem, és ott éltem kilencéves koromig. Aztán a család úgy határozott, hogy itt Pakson biztosabb megélhetés mutatkozik, így az is, mint kortársaim nagytöbbsége sporttal próbálkoztam: vívtam, cselgáncsoztam, kosárlabdáztam, míg végül 1981- ben a 11-es iskolában egy farsangi bálon fellépett a Tűzvirág gyermek-néptáncegyüttese. Az előadás nagyon tetszett, és utána kerestem a lehetőségét annak, hogy én is beiratkozzak és résztvehessek népnekik, de én nem foglalkoztam ezzel. A tánc kapcsán sok barátra tettem szert, sőt, van egy olyan barátom is, aki eleinte csak kívülállóként nézte a próbákat, mígnem ott ragadt, azóta ő is táncol velünk...- Hogyan fest egy napod?- Huuú, ez attól függ, hogy melyik. Én ugyanis a Tűzvirág Táncegyüttes asszisztense
