Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-06-27 / 24. szám
1997. június 27. Paksi Hírnök 11 // / EMBERMESEK KUN FRIGYES KESERÜSEGE Kun Frigyes hatvanadik évében jár, Budapesten született, mint mondja: nemesi családban, ám családja baloldali meggyőződése miatt kivetette magából, így a hatvanas években munkásszállásról munkásszállásra vetődve tengette életét. A halálra ítélt ember kivételével volt ő minden. Dolgozott az építőiparban és bányában, volt újságkihordó és nagymenő, aki egyszerire több könnyűvérű lányra felügyelt, volt hamiskártyás, és szavaival élve: hatósági informátor, végül pedig megkeseredett munkanélküli, aki néhány fiatal, Jóindulatú” leánynak köszönheti „szerény” megélhetését. Arról beszél, hogy ő az égvüágon mindenhez ért, talán ezért is nem kellett soha senkinek. Mindig, mindenki féltékenykedett rá. Kun Frigyes az életlehetőségek felmérése okán érkezett Budapestről városunkba, ugyanis ilyen-olyan csatornákon keresztül tudomására jutott, hogy itt aztán lehet élni. A zakós, nyakkendős, „bunkfónos” úriember egy szebb időket megélt 1200-as Ladával érkezett Paksra, s nemesi származásával mit sem törődve azonnal bevette magát a harmadíziglen rokon TSZ-nyugdyas, Feri bácsi házába. Miután evett, ivott, kicsit jól érezte magát, nyakába vette városunkat, hogy valami úri munkát keressen. Igyekezete azonban nem járt sikerrel, mindannyian tudjuk, hogy ma már Pakson is nagyon sokan kevésbé úri munkával is beérnék, sajnos még ez is egyre ritkábban adatik meg. * * * Ülünk a Paksi Halászcsárda teraszán, miközben Frigyes élvezettel kortyolja sörét és kávéját megjegyzi: a Duna-parti vágányon elrobogó szerelvény megérdemelné a kisiklást, mivel volt bátorsága megzavarni meghitt beszélgetésünket.- Nem egy szerencsétlen, otthon és hazátlan munkanélküli benyomását kelti - jegyzem meg óvatosan a jólölözött ügynökökre jellemző stílusú nemesi leszármazottnak.- Hja, a látszat csal, uram - mondja -, mint ahogy én is csalatkoztam a maguk városában. Szép kis város, de én rövid egy hét alatt rájöttem, hogy itt ugyan nem él meg a hozzám hasonló, baloldali gondolkodású nemes ember. Méghogy én mindenféle segédmunkával csúfolja meg nemesi mivoltomat... Mert üyen ajánlatokat kaptam. Igaz, voltam én segédmunkás is, de az az idő elmúlt, vége. Olyan fénykor után, amilyet én megéltem, nem vállalhatom. Inkább munkanélküli maradok. Egyébként adjon hálát az égnek hogy találkoztunk, ha egy másodpercet késik, márt nem talál itt, ülök a hintóba és vágtatok vissza a csodás Pestre. Nekem elég volt magukból, meg mindenből, ami itt történik.- A Lada a hintó?- Persze, hogy az.- Mondana valamit a családfájáról, arról, hogy jelenleg miből él, és arról is, hogy minek köszönhetjük a paksiakból való kiábrándulását?- Mint nevem is mutatja, kun családból származom. Valószínű, hogy nagy királyunk, Kun László is kapcsolatban állt családommal - mint neve is mutalja. Fiatal koromban demokratikus meggyőződésem miatt apám megtiltotta, hogy használjam a Kun nevet, de én ezzel egyáltalán nem törődtem. Ami jár, az jár. Vér nem válik vízzé, én istenigazából Kun maradtam, ezért joggal használhatom nevem előtt a grófi nemesi címet.- Mégis ki, melyik uralkodó ajándékozta ezt a címet a családnak?- Mivel meggyőződésem miatt szüleim kirekesztettek a családból, s mivel egyke voltam, haláluk előtt megsemmisítették az erre vonatkozó dokumentumokat, így én ezt nem tudhatom. Hogy miből élek? A hímevemből élek. Mivel nekem, mint baloldali nemes embernek, aki rangjához méltóan szeretne élni, mégcsak némi segélyt sem folyósított ez a Kun gyűlölő, szociál-liberális kormány, egy ideig megrendült a helyzetem. Azért kérettem magát, hogy az újságon keresztül megmondjam a paksiaknak, hogy látogatásom során rangomhoz méltatlanul bántak velem. Az Erőműbe be sem engedtek, amikor pedig édesapám második unokatestvérét, Feri bácsit arra kértem, hogy munkakereső igyekezetemben legyen segítségemre, először azt mondta, hogy nézzek körül az építkezésken, utána meg kivitt egy környékbeli TSZ marhatelepére. Gondolja csak el, egy üyen embert mint én, akinek számára a trágyaszag a biztos halált jelenti... Ezt nem vártam.- Hogyan tovább?- Mint említettem, kapok a hintóra, és visszatérek a csodálatos Pestre. Adja át a paksiaknak, hogy én a lábamat mégegyszer be nem teszem ebbe a városba! - mondja felindultan, s köszönés, kézfogás, fizetés nélkül távozik. Még látom a teraszról, ahogy idegesen magára csapja az öreg Lada ajtaját, majd a 6-os főútra térve gázt ad, és elrobog a főváros irányába. Rendezem hát a felszolgálóval a számlát, és magammal is rendezem. Megfogadom, hogy átadom a „nemes ember” nemes lélekből szakadt üzenetét a paksiaknak: Kun Frigyes soha többé nem teszi be a lábát Paksra!- Szerencsére. Szarka József VÁLASZRA VÁRVA • SEREGÉLY ERZSÉBET Fölemelte a poharat és egyetlen mozdulattal kiitta a tartalmát. Arcizma sem rándult az erős alkoholt érezvén. Pár éve már, hogy így feledteti a múltat, de az csak nem akar a szürkeség homályába merülni:- Nem bírom mással látni, olyan istenverte kis helyen lakunk, hogy lépten nyomon belefutok valahol. Látni a mással való boldogságát, kibírhatatlan. Iszok egykét pohárral, aztán lefekszem, kisírom magamból..., így telnek a napok.- Nem próbáltál mással ismerkedni?- Próbáltam, de nem megy, voltak nagyon kedvesek, akik valóban tudtak volna szeretni, de képtelen vagyok bárkivel is barátságon túli kapcsolatra. Talán nem is az bánt, hogy nincs velem, hogy nem az enyém, hanem az, ahogyan elment. Köszönés nélkül. Azt mondta: sok a munkája, ezért nem jön egy ideig, én meg vártam hónapokon keresztül, mert azt hittem valóban a sok teendője miatt nem tud időt szakítani rám. Egy napon összefutottunk az egyik szórakozóhelyen. A barátnőjét kereste, olyan érzés volt, mintha éles késsel a szívembe döftek volna. Beteg lettem, lefogytam, és hogy feledjem, inni kezdtem. Először csak egy kis édeset, aztán egyre többet...- Kell lennie valami megoldásnak, ami jó gyógyír lehet számodra és a hozzád hasonlókéra.- Szeretném ha lenne, ősztől beiratkoztam egy iskolába, azt gondoltam, ha elfoglalom magam, nem jár mindig a gondolatom ekörül, megpróbálok szembenézni a tényekkel és bízom abban, hogy kigyógyulok belelő.- Miért váltál el?- Elegem volt a sok beszámolósdiból. Mindenhová elment, bezzeg engem sehová nem engedett. Kirakati babának tartott, az asszony legyen szép, ha mutatkozni keü vele: büszkélkedhessen. Boldog voltam, hogy kikerültem a korlátok mögül, de nekem is kell egy kis szeretet. Kiheverem, nem sokáig iszom, pár hét és vége.- De barátja régen nem jött, csak néha néha engeszteli telefonon: Elegem volt a sok meséből, döntenie kéne már mit akar, amikor itt van engem szeret, ha hazamegy a feleségét. Nagyon kiborultam, hiányzik, szerencsére itt a gyerek nem engedhetem el magam, különben ki tudja mit tennék... Esténként csak ülök, és közben keresem a választ...
