Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-06-20 / 23. szám
Paksi Hírnök 1997. június 20. A DUNÁNÁL NEM USZODA! Nem győzzük hangsúlyozni, a Duna nem uszoda! - mondja Schäfer István a Paksi Vízirendőrség őrsparancsnoka. - Minden évben elmondjuk, minden évben figyelmeztetjük az embereket, hogy vigyázzanak, ha a Dunára mennek fürödni. Mégis, szinte nincs olyan évünk, hogy ne végződne tragédiával a kellemesnek indult időtöltés. A legfontosabb az emberélet. A vízirendőrök a nyári szezonban, ami az ő időszámításuk szerint május elsejétől szeptember tizenötig tart, naponta többször is végigcirkálnak a hozzájuk tartozó folyószakaszon. Ami nem is kevés, még autóúton sem. Ó-Sükösdtől a dunaföldvári híd fölött még négy kilométerre összesen hetvenhárom folyamkilométeren vigyázzák a rendet a néha bizony elég nagy sodrású vízen. A kialakított, vagy kialakítandó rend - ha sokszor unalmasnak is tűnhet a szinte végtelenből jövő és oda tűnő vízfolyam - viszont meghatározza teendőinket. Elsősorban biztosítani kell a nemzetközi hajózás zavartalanságát, és ez meghatározza az ebből következő feladatokat is. A közlekedési morálra a víziúton is úgy kell ügyelni, mint a közutakon. Tehát be kell tartani csaknem mindazt, ami egy autózáshoz is feltétel. A csónakban annyian üzenek, ahány személyesre szabták, a járműnek egy vezetője van- akit a társaság jelöl ki -, s aki ezután felel is a többiekért. Ugyanúgy tilos (lenne) alkoholos italok fogyasztása után csónakba ülni, mint egyébként, ha valaki volán mögé ül. Csakhogy a nyár különös specialitásának elég sokan nem tudnak ellenállni. A nagy melegben a vízparton hamar lecsúszik egy pohár sör - ami után következik a csónakázás. Hát ez az, ami nagy meggondolatlanság. Mint az is, ha órákon át süttetik magukat a Nappal az emberek, s felhevült testtel rohannak vízbe.- Minden iskolában előadást tartottunk a gyerekeknek a víz veszélyeiről, a fürdőzés szabályairól - mondta a parancsnok. - Nagyon fontos már ilyenkor felhívni erre a figyelmet, hiszen a folyón nincs kötél, mint az uszodában, amiben megkapaszkodhatunk, ha elfáradnak az úszásban. Ebben az évben a paksi dunai strandon szakképzett fürdőmester dolgozik, akinek minden mentőfelszerelés a rendelkezésére áll. Itt biztonsággal fürödhetnek. Határozottan tilos viszont fürdeni Gemenc, Kalocsa és Kisapostag környékén. A Duna átúszása pedig - nemcsak felelőtlenség - tilos is. • BUBOR GYULA Elmúlt reggel nyolc óra, vidám pirosán, méltóságteljesen gördül be a „Piroska” Paks-Dunapart vasútállomásra. Itt teljesen elénk tárul a folyó, lomha komp, gördülő uszály, csíkor húzó vízi motoros, alig csobbanó kajak kenusok fodrozzák a napot szemkápráztató ezüstben csillámló vizet. A vonatról leszállók indulnak a város, e sorok írója sétára a folyó felé, villantani, rögzítem a paksi dunai hangulatot egy június közepi délelőttön.- Kemer József nyugdíjas gépkocsivezető - mutatkozik be beszélgetőtársam, aki huszonhárom év alatt huszonnégy féle gépkocsit vezetett, legutóbb a bölcsőde NISSAN kisfurgoi\ját. Már megnézte a halkínálatot a partvizen lebegő halasbárkán, jól esik és van is ideje merengeni életének Paks előtti és alatti évein, eseményein.- Volt az én életemben - emlékszik - apa nélküli árvaság, szülői kitelepítés a Baranya megyei Borjúdon, aztán állami gondozottként voltam tizennégy éves koromig mindenféle munkára használt kiscseléd Csámpapusztán, ahol a ma is élő nyugdíjas tanító Hernádi István segített a bajai gépszerelő iskolába való bejutásban. Itt kaptam a levelet: azonnal menjek Csámpapusztára, merthogy az egyik bikaborjú nem eszik, iszik, ezért segítségként, gondozójaként rám van szüksége, és mentem segíteni...- Hogyan került Paksra?- Voltam sofőr, hivatásos, Gerjenben, Biritón, mikor megismerkedtem egy szép paksi lánnyal, Siklósi Katalinnal. Összeházasodtunk, született egy fiunk, egy lányunk, a fiaméknál két unoka, akik nagyobb kaland számomra, mint a folyami hajósoknál eltöltőt két esztendő annak idején... Molnár István vagyok - nyújt kezet a következő dunaparti új paksi ismerős -, nem is biztos, hogy okosan teszem inkognitóm felfedését...- Miért?- Nemrég vitám volt egy paksi gyerek szüleivel. A fiú innen nem messze a sétányról öklömnyi köveket hajigáit a vízbe, amit szóvá tettem. S a szülők, ahelyett, hogy segítettek volna a gyereknek megmagyarázni e furcsa ,játék” esetleges következményeit, veszélyeit, ellenem fordultak...- Mi a veszélyes az unatkozó, felügyelet nélküli, vakáci-AZ EMI
