Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-05-23 / 19. szám
Paksi Hírnök 1997. május 23. SZOMSZÉDOLÁS • POZBAI ILDIKÓ Lapunk korábbi számaiban nyomon követtük annak a huszonnégy gyapai családnak a sorsát, akik a Paksi Agrárfejlesztő Rt. tulajdonában lévő lakásokban élnek, s nemrégiben meglátásuk szerint ultimátumszerű ajánlatot kaptak. Akkor a PAG Rt. vezetési szerződést kínált a számukra, melyben részletesen jelezte, hogy milyen feltételekkel, hogyan kívánja az elővételi joggal rendelkező lakók számára értékesíteni bérleményüket. A huszonnégy lakó akkor, és azóta is az átlagnál magasabb négyzetméterárak kivetéséről beszél, amit azért is igazságtalannak tekintenek, mert az ingatlanok az átlagosnál is alacsonyabb színvonalúak. Az esetet felkarolva, Fonyó Lajos önkormányzati képviselő járt el a gyapaiak ügyében, a paksi képviselőtestület ülésén pedig méltánytalan helyzetükről számott adott Herczeg József polgármesternek, akit intézkedésre kért. Azóta csaknak egy hónap telt el, s a PAG Rt. folyamatosan igyekezett a gyapai érintettekkel tárgyalni, megegyezésre jutni, csakúgy, mint az önkormányzat. A megoldás, mint azt dr. Szabadkai József, a szervezet jogásza elmondta nagyon egyszerű: - A PAG Rt. profiljába nem tartozik bele a lakástulajdonlás, így azzal nem kíván foglalkozni. Ha úgy tetszik évekkel ezelőtt, amikor a Paksi Állami Gazdaság utódjaként megalakult a PAG Rt., megkapta a lakások tulajdonlásának a jogát is. Most, túl kíván adni rajta, de úgy, hogy senki se járjon rosszul. Tehát a PAG Rt. sem. Megoldásként az Rt. tulajdonosa azt látta, hogy ugyanakkora összeg ellenében értékesíti a lakásokat, tekintettel a bent lakók szociális körülményeire, mint amennyiért azt évekkel ezelőtt vásárolta. Ennek fejében vállalta a PAG Rt, hogy egyénileg értékbecslést készíttet a terület megosztását követően, majd ugyancsak egyénileg szerződik mindenkivel, és azt is vállalták, hogy a földhivatali eljárást is megindítják, majd az önkormányzathoz megfelelő formában eljuttatják. Hogy mit vállalhat az önkormányzat? Miután itt huszonnégy olyan családról van szó, akik maguk is a Paksi ÁG-ből alakult kft.-k valamelyikében dolgozik, meglehetősen alacsony fizetés ellenében, tehát szociálisan rászorultnak tekinthetők, az önkormányzat azt tervezeti, hogy helyi rendeletében meghatározott támogatások valamelyik formájábal élve, mintegy teljes egészében kifizeti a gyapaiak lakását, megveszi számukra otthonukat.- Miután idáig eljutottunk - folytatja dr. Szabadkai József elkészítettük a szerződéseket, melyben meghatároztuk a vételárat, és előzetes megbeszélésre vártuk a huszonnégy érintettet szerződést kötni. Ám néhány kivételtől eltekintve, többségében ők nem jelentek meg. A kérdés megválaszolásához közelebb jutunk, ha az eddigi információt kiegészítjük azzal, hogy amennyiben szerződik két fél ingatlan-ügyben, s közülük az eladó jogi személy, úgy az eladót adófizetési kötelezettség terheli, amit nem kíván saját zsebből finanszírozni. Az említett Áfa összege, mely fizetésére előlegként a gyapaiakat kérte a PAG Rt., sok esetben húszharmincezer forintra rúgnak. A bökkenő tehát pusztán az, hogy miből fizessenek a jobbára a Paksi ÁG-ből alakult kft.-k valamelyikében húszezer forintos átlagos fizetés ellenében dolgozó lakosok? Számukra most csupán sovány vigasz, hogy ahhoz, hogy a kedvező feltételű vásárlás jogával élni tudjanak, szükségszerű az Áfa összegét befizetniük mintegy első lépésként.- Itt telt be a pohár, hogy nem a jószándékot, a megegyezés igényét vélik felfedezni a gyapaiak, hanem azt, hogy mi jól akarunk járni, be akarjuk őket csapni, haszonra kívánunk szert tenni... - háborodik fel a történet összefoglalása kapcsán az elnökigazgató, Pálfi Gábor. - A részünkről nem tehetünk több engedményt, nézze meg a szerződéseket, jutányos árról tesznek tanúbizonyságot, ennél alacsonyabb ár az ingyenesség, de azt ugye senki sem várja el tőlünk, hogy ingyen adjuk át a lakásokat, melyet annak idején mi is vásároltunk...- Nézzen körül, ezekért az ólakért akarnak pénzt kérni, és ennyit... - invitál a rozoga sorház egy helyiségébe Kocsis Lajos, az egyik lakó. Nem lakóháznak épültek ezek annak idején, hanem műhelynek, és most, mint lakást értékesítik, hát ez hogy lehet? Mi nem tudunk fizetni, nekem négy gyerekem van, húszezer forintot keresek, hajnal négytől kilencig, és délutántól estig dolgozok a tehenészetben, nem tudok, nem harmincezer forintot sem fizetni, mert éhen halunk. En befizetem, ha más megoldás nem lesz, de igazságtalannak érzem... vélekedik egy másik lakó, Karancsi Sándor. TÁLÁN EGYSZER MAJD . LESZ MEGOLDÁS?
