Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-05-23 / 19. szám
1997. május 23. Paksi Hírnök 11 EMBERMESÉK TISZTA SZÍVBŐL • SEREGÉLY ERZSÉBET Szinte rezgett az ^jtó úgy ütötte kezével a bejáratot, és alig kinyílt máris rákezdett:- Képzeld Anya, ideköltözött egy fiú a szomszéd lakásba! Csilingelő hangja szinte visszhangzott a lépcsőházban. Percek alatt tudni lehetett mindent az alig hatéves kislány szeme úgy csillogott, mintha ez lett volna élete legboldogabb pillanata. Szoknyája meg-meglibbent, aprócska elalvás is nehezebben ment, a kisfiú jövetele felzaklatta a hétköznapi esték szürkeségét. Ahogy teltek a napok, úgy borult feledés homályába az a nap, persze a fiú és a lány szoros barátságban szinte minden nap találkoztak a megszokott helyen, a homokozóban. Egy nap, a kisfiú édesanyja vendégségbe hívta a csöppnyi lányt magukhoz. Óráknak tűnt mire elkészült, női mivolta nem engedett meg egyetlen gyűrődést sem a pici szoknyán. A mejlonharisnya, ahogyan ő nevezte csak ünnepi alkalommal viselhető, de ma felvehette. A tükör előtt fésülgetve frufruját hol oldalt, hol előre, és közben egyre csak azt kérdezgette: vajon tetszeni fog-e kiszemelt lovagjának. A vendégségben komoly dolgokról esett szó: a lendkerekes autóról, a villanyvonatról, a Jancsi és Juliskáról, a Hét törpéről, és a gonosz boszorkányról. Míg eszegették a süteményt, a kedvenc szívószál került a málnaszörpbe. Mint két, igazi felnőtt, úgy társalogtak az őket érintő világi dolgokról. Ezen az estén igazi gyermekszerelem vette kezdetét. Együtt játszottak minden délután, és ha mégis úgy alakult a program, hogy külön töltötték az időt, keresték egymást. A kisfiú nagy barna szeme, szőke haja, csendes személyisége vonzotta a cserfes kislányt. A közös játékok, a papás-mamás, a babázások, úgy tűnt, kiegészítették mindazt, ami valamelyikük életéből hiányzott. Egy napon azonban a fiú tudtára adta a lánynak: új szerelem van kilátásban. Nem csüggedt a lány, harcolt azért, akit megszerzett, így könnyedén csak annyit mondott a felnőtteknek is van két szerelme, bár belül bántotta a csalfaság. Anyjának ezt el is panaszolta, mégsem lett úrrá rajta a kétségbeesés. A fiú édesanyja látva a lány bánatát, tanácsokkal látta el az aprócska kislányt, és a tapasztalat és türelem újból összekovácsolta a két gyermeket. Gyermeknapra mindketten pj bicajt kaptak, s míg a nap el nem bújik, kerekeznek a homokozókat és hintákat megkerülve minden nap, mert nekik még ez az igazi boldogság. • SZARKA JÓZSEF Nem volt egyszerű dolog szóra bírni Glöckner Henriket, a csöppnyi település apró vendéglője azonban meghozta a várt eredményt. Jómagam és ismerősei hosszas biztatására, ha kicsit óvatoskodva is, de azért megjött a mesélő kedve.- A maguk fajtája semmit sem ér. Maguk újságírók csak bajt hoznak az emberre - mondja. - Montja, nem kiabálja. Rettentőnek szánt mosolyt vonva arcára közel hajol hozzám és így folytatja:- Én a maguk fajtáját nem szeretem, nem is nyilatkozom magának, de azt megmondhatom, nogy én nem loptam el azt a két malackát, csak elvittem, mert tartozott velük nekem a gazda. Most fel akar jelenteni az a szemérmetlen. Erről beszél az egész falu. Na, jó, írja csak meg, még a nevemet is leírhatja, de a falum nevét azt nem adom. Nem én. Nem vagyok én faluáruló. Természetesen megígérem, hogy nem írom le a Paks tőszomszédságában meghúzódó kistelepülés nevét, nehogy szó érje elejét, végét, hamár szegény Glöckhner Henriket annyi vélt, valós vád értek, legalább a falut ne bántsa meg senki. Fura történet híre vezetett el a hatalmas termetű, pirospozsgás gazdálkodóhoz. Történt, hogy vállalkozó komija - immár csak volt barátja - megkérte, hogy hajtsa ugyan már át Zsiga nevezetű kandisznaját az ő Zsófi névre keresztelt anyakocájához, termékenyítse meg azt a vad szerelemre esedező jószágot. Henrikünk jóbaráthoz méltóan vállalta a körülményeskedéssel járó feladatot, ám valamit valamiért alapon kikötötte, hogy a majdnem megszülető malackák közül kettő őt fogja megilletni, annál is inkább, mert „gyermekek apa nélkül nem maradhatnak” - érvelt Henrik egy borgőzös késő délután. Az egyezség annak rendje-módja szerint megköttetett. A két gazda várakozása sem volt egy ideig hiába, Zsófi, az anyakoca áldott állapotba került, s amikor elérkezett az idő nyolc malackának adott életet. Ezidáig minden rendben lett volna, de hát sohasem tudhatja az ember hol, merre leselkedik rá a baj. Zsófi egyálatlán nem törődött gyermekeivel, sőt hármat közülük agyontaposott, kettőt pedig felfalt. Ebből lett a hajcihő.- írja csak meg! - mondja a történet mesélésébe melegedve Henrik. - Mentem azért, ami engem megillet, erre az én komám vasvellával fogadott. Azt kiabálta, hogy ő egyáltalán nem tehet arról, hogy az a dög Zsófi ennyi újszülöttet elpusztított. Ő nekem nem tud világra hozni malacot. Mondtam néki: Komám a másik ólban ott az a három, azok közül kettő engem illet. Erre meg azzal érvelt, hogy azokból nem adhat, mert üvegből kénytelen tejet biztosítani szegényeknek, hogy robbannának szét a Zsófi tőgyei. Kijelentettem, hogy ezt az ellátást én is biztosítani tudom az én két kismalacomnak, erre ő úgy közelített hozzám a vellával, mint a tatár. Nosza, nekem se kellett több. Egy jól időzített támadás során kicsavartam kezéből a vellát, odaléptem az ólhoz, berúgtam az ajtaját, hónom alá segítettem két malackát, s futva közelítettem velük a kapu felé. A harmadik kis állat, szegénykém szaladt a testvérkéi után. Az én komám ismét felragadta a vasvellát és utánam hajította, de a kismalac hátsó lábait találta el. Mondtam is neki: Na, te éhetetlen, mostmár megsütheted a malacodat, nem kell felnevelned. Volt sivalkodás, még én is megijedtem. Most azzal fenyeget a komám, hogy feljelent. Tőlem sivalkodhat a bíróságon, majd én megmutatom neki, hogy ki az a Glöckhner Henrik. Én a komámat ezentől nem tekintem komámnak, az biztos. Meg az is biztos, hogy a Zsigát nem látja még egyszer a Zsófi. Punktum. MALAC TÖRTÉNET
