Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-05-23 / 19. szám

1997. május 23. Paksi Hírnök A PAKSI HÍRNÖK POSTÁJÁBÓL Tisztelt Szerkesztőség! Tollat ragadtam, hogy tőlem tudják meg gondjaink okát. Azok, akik szeretik, amit csinálunk. Hét éve fogalmazódott meg bennem annak a gondolata, hogy létre kelle­ne hozni egy mazsorett csoportot. Azelőtt bá­­boztam, paksi csapatom 1987-ben nívódíjat kapott. Szintén anyagi okok miatt kellett ab­bahagynom. Tudni kell, hogy ezt a két évet saját szabad­­időmbaen, díjazás nélkül, szerelemből, szeré­téiből csináltam végig a gyerekekért. Az első fellépő ruhákat saját pénzből, férjem segítsé­gével varrtuk. Majd jött a Festo-kupa, ahol bemutatkoztunk, és Kováts Balázs igazgató úr közbenjárásával csizmákat is kaptunk az Erőműtől. Ezt követően toborozni kezdtem az iskolában a gyerekeket. Három év múlva, 1993-ban 3. helyezettek lettünk az Országos Mazsorett Fesztiválon. Szerettem volna valami különlegességgel országos elismerést szerezni a csoportnak, ezért fordultam Nagyné Zsuzsához az erőmű­ben, hogy segítsen a báblovak ötletének meg­valósításában. Lehetőséget kaptam, hogy a városi Művelődési Központon keresztül meg­rendelem a Fővárosi Bábszínház bábkészítő­je által kivitelezett báblovakat. Ezután még két évig kaptunk szerényebb támogatást az erőműtől, amit úgy egészítet­tem ki, hogy elindultam szponzorok után. Ebben az időben még nem támogattak ben­nünket. Később évente 100-150 ezer, tavaly 500 000 Ft-ot kaptam az Önkormányzattól. Aki látványművészettel és ilyen nagy létszá­mú csoporttal foglalkozik, az tud,ja, hogy an­nak milyen komoly anyagi vonzata van. Ezért kétségbeesésemben ebben az évben minden képviselő asztalára letettem az írá­sos kérelmünket, amit megtettem három éven keresztül a testület elé, a gongjainkkal együtt. Dr. Ferenczyné Rózsa lett a szószó­lónk. Míg népszerűségünk egyre nőtt az or­szágban, sajnos kinőttük anyagi lehetősége­inket. Felkérést kaptunk a „Játék Határok Nélkül” 9 előadására, ahol minden alkalom­mal a Paksi mazsorettek szerepeltek volna 9 féle ruhában. Az utánpótlás csoportot vihet­tem volna fesztiválra, de nekik ruhát, csiz­mát kellene csináltatni. A képviselőtestület által ez évre megszavazott 1 500 000 Ft-ból még nem kapott a csoport (május 11-ig). A játék határok nélkül forgatását még jó, hogy az utolsó pillanatban visszamondtam, mert fizethettem volna, ha nem tudom a felvétele­ket teljesíteni. (Május 27-én indult volna az első adás.) Frast Antal úr, a villany utcai tanműhely Triumph-részleg nélkül nem is tudtunk volna boldogulni. Köszönet érte. És hogy most ál­lunk le? Az előzőekben leírtak után talán ért­hető. Valóban fizettettem volna magamnak abból a rengeteg jópénzből, amit saját ma­gam szedtem össze, de akkor nem tartana itt a csoport! Európához szeretnénk tartozni, de ahhoz tudni kellene egy kicsit szárnyalni. Én előre tudtam, mit fogok létrehozni, csak ha már bizonyítottan is, hinni kellett volna má­soknak is benne és támogatni. Mutassanak még egy csoportot az országban, akik s^ját erőből idáig jutottak. Ha nincs a Móra Ferenc Ált. Iskola és Gim­názium, két évig próbálni sem tudtunk volna, mert nem volt hely a Művelődési Házban. Er­ről is tudnék bővebben meséim, és ez nem a ház dolgozóin múlt. Mivel a fesztiválok augusztusban vannak, minden nyáron próbáltunk 20-30 napot. Me­sélhetnének az Eszi Sportcsarnok dolgozói. A családom kívánsága, hogy néha szeretnének otthon is látni. Hogy a csoport tagjait ilyen él­ményben részesítettem, Gálos István igazga­tó úr segítségével tehettem meg. A napokban kaptunk szeptember végére meghívást Svédországba, Malmöbe, a Magyarok Világszövetségétől. Talán ez az út szép befejezése lenne ennek a 7 évnek. Érez­tük a paksi közönség szeretetét. Köszönjük! Tisztelettel: Prokopné Tóth Mária Tisztelt Szerkesztőség! A Paksi Hírnök 1997. május 9-iki számában a „Drogok csábítanak” című cikkében az alábbi mondat jelent meg: „Már­ciusban kábítószerkereskedőket tartóztatott le a rendőrség váro­sunkban.” Miután 1997. márciusában Pak­son csak néhány személyt vettek őrizetbe, majd előzetes letartózta­tásba, így a sérelmes cikk állítása valamennyiükre értendő, hiszen a mondat egy tényállítást tartal­maz, miszerint „kábítószer-keres­kedőket tartóztatott le a rendőr­ség városunkban”. A tényállítás egyébként a valóságtól függetle­nül is sérheti a becsületet, ilyen­kor jogsértés megállapításához nincs szükség a közlés valóság­­tartalmának külön vizsgálatára., ugyanis nem szabad kétségtelen tényként közölni azt, amivel vala­kit még csupán vádolnak. A hivatkozott büntetőügy egyébként még csak a nyomoza­ti szak kezdő stádiumában van, egyelőre csak kihallgatásokat foganatosítottak, az esetleges el­lentmondásokat feloldó szembe­sítésékre nem került sor. Nem lehet tehát ez ügyben a cikkhez hasonló tartalmú értékítéletet tenni. A Be. 61 § (4.) bekezdés szerint ugyanis a kétséget kizá­róan nem bizonyított tényt nem lehet a terhelt terhére értékeim. Tisztelettel: Dr. Szüle Csaba ügyvéd Ha nem mulasztotta volna el megvenni az elmúlt heti Paksi Hírnököt, elolvashatta volna, hogy... Megújul a templom, az erőmű pénzéből, hogy... Növekedési pályára szeretné állítani a helyi gazdaságot az önkormányzat, hogy... Többezer kiscsirkét vitt el a vörös kakas, hogy... A paksi cukrosbácsi kislányokat csalt fel magához, hogy... A Mórások felhúzták a nyúlcipőt... Legközelebb megveszi a Paksi Hírnököt? • HÁTTÉR “ Mint arról már korábban be­számoltunk, a paksi Ma­zsorett csoport vezetője Prokop Józsefné szeptemberig - első­sorban pénzhiányra hivatkozva -, szünetelteti működését. Az elhatározás ellenére a paksi pünkösdi fesztiválon mégis fel­lépett az együttes, ám a bemuta­tó nem volt túlságosan sikeres: több ügyetlenség megzavarta a látványt. A Hírnök érdeklődésére vála­szolva Prokop Józsefné el­mondta: az együttest irányító szülői munkaközösség döntött úgy, hogy a fellépés mégis meg­törtéiben, azok után, hogy az önkormányzat Ígéretet tett arra, hogy a szükséges pénzbeni tá­mogatást megadják. Ez az összeg mintegy másfél millió fo­rintot tesz ki, ez viszont keve­sebb a szükséges kettő és fél millió forintnál. Emiatt ebben az évben nem lép fel a mazso­rett együttes a debreceni virág­­karneválon, valamint a „Játék határok nélkül” című televíziós V show műsorban, továbbá megszűnik a negyven kis- ' gyermeket számláló utánpótlás csoport tevékenysége. Ugyancsak a szülői munka­­közösség határozott arról is, hogy Prokop Józsefné munká­ját innentől kezdve csak tiszte­­letdy fejében fogadja el. A mazsorett csoport két tagja Fehér Nikolett és Tímár Noémi a hatosztályos gimnázium két elsőévese június 27-én indul Prokop Józsefné kíséretében Kínába. A diáklányok fellépni és tanulni mennek, az út egy or­szágos pályázaton volt elnyer­hető, és egy kínai-magyar kö­zös bizottság döntött az utazók személyéről. A bizottság szemé­lyenként 180 ezer forintot adott, a többi pénzt szponzoroktól kel­lett gyűjteni. Az együttes vezetője azonban továbbra sem tartja az anyagi hátteret megnyugatónak, ezért a jövőről jobbára csak pesszi­mistán tud nyilatkozni:- Majd az idő talán később választ hoz. Annyi bizonyos, hogy itt pénz nélkül csinálni ezt: ez az ami nem megy... >

Next

/
Thumbnails
Contents