Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)

1997-01-24 / 2. szám

1997 január 24. Paksi Hírnök 2) Nem vagyok népszerű veze­tő, nem is törekedtem soha arra, hogy az legyek - mondja magáról Márton Já­nos, az atomerőmű műszaki vezérigazgató-helyettese. — A siker hajszolása a politiku­sok feladata, az atomerőmű­nek pedig elsősorban nem népszerű vezetőre van szük­sége, hanem olyanra, aki eredményt tud felmutatni. Ez persze gyakran konfliktusok­hoz vezet.-Azt mondják magáról, hogy harcos, sőt nem ritkán erőszakos ember...-A népszerűtlenséget fel kell tudni vállalni. A jó vezető legfontosabb erénye, hogy eredményes legyen. S hogy ezt ki, milyen módszerrel éri el, azt már embere válogatja. Ehhez a technológiához kato­nás rend, fegyelem tartozik, ami nem mindenkinek tet­arra szánjuk, hogy a rendszer hiányosságait kiküszöböljük. Nem engedhetjük meg, hogy ilyen még egyszer előfordul­­jon.-A Balogh Antal Katolikus Iskola egyik tanára, a sorozat előző szereplője az iránt ér­­t 10 NAPOT, MI ÚJSÁG? szik. A világ időközben de­mokratizálódott, s ez ide is begyűrűzött az erőmű falai közé. Az új világban a szemé­lyiségi jogok kerültek előtér­be. Márpedig a legtöbb eset­ben nem az a célravezető, ha a személyi jogokat, a családi körülményeket veszem figye­lembe egy-egy döntésnél. Ha teszem azt elbocsátok valakit, akkor ott magammal kell el­számolnom. De volt már rá példa, hogy akit elküldtem egy év múlva odajött és meg­köszönte.- Mi foglalkoztatja mosta­nában leginkább?- A 2-es blokki meghibáso­dás mellett nem mehetünk el, mintha mi sem történt volna. Meg kell találnunk annak az okát, hogy ez miképpen kö­vetkezhetett be. Az ember né­ha hibázik - ez természetes. De olyan rendszert kell kiépí­tenünk, ami észreveszi ezt a hibát és korrigál. Nem azt az embert keressük, aki figyel­metlen volt, hanem azt, miért nem vettük észre. Az idei évet deklődött, hogyan látja ma Magyarországon a keresztény értelmiség és a keresztény ok­tatás helyzetét és jövőjét?- Nyírbátori vagyok és olyan családból származom, ahol ilyen neveltetést kaptam. Ez végigkísérte életemet, de nem „látványosan”. A keresztény szellemiség újra helyre kell, hogy kerüljön Magyarorszá­gon, de nem az a lényeg, hogy ezt hangoztassuk. Bár néhány kereszténynek mondott veze­tő politikus megpróbálja ezen eszméket felhasználni és félre­vezetni a saját boldogulása érdekében. Nem csatlakoz­nék semmilyen keresztény párthoz, annak ellenére, hogy ennek szellemében élek.-Kinek adja tovább a hó­labdát? Mádi Magdolnának, a Tűz­­virág néptáncegyüttes vezetőjének. Csodálom munkáját, azt, hogy képes ennyi fiatalt összetartani, ta­nítani és irányítani és nem utolsósorban ennek anyagi hátterét biztosítani, préházi ARCOK A VÁROSBÓL HUSZONÖT ÉV A VÁROS SZOLGÁLATÁBAN Dr. Oláh László, városunk rendőrkapitá­nya 25 évvel ezelőtt lépett a rendőri pályára és kezdte meg szolgálatát Pakson. Ezerkilencszázötvenben szü- i letett Debrecen városában. Két év múlva családjával átköltözött Tolna megyébe, annak is a székhelyére Szek­­szárdra. Itt végezte az általá­nos iskolát, valamint a mező­­gazdasági technikumot. Ezt követően Szedresen, a Petőfi tsz-ben volt mezőgazdasági gyakornok, majd két év kato­naság következett, amely alatt elvégezte a tartalékos tiszt­­képzőt. A sorkatonai szolgálat letöltése után 1971. december 1-jén jelentkezett a paksi rend­őrőrsön.- Bűnügyi nyomozóként kezdtem pályafutásomat, majd 1980-tól alosztályveze­tőként az ismeretlen tettes után nyomozó rendőrök mun­káját irányítottam. Időközben elkezdődött az atomerőmű­építkezés és életem egy je­lentős szakaszát az töltötte ki, hogy az idesereglő emberek életével foglalkoztam. Tízezer munkás jött akkor ide, ami teljesen fölbolygatta a város életét, de ezzel együtt a köz­­biztonság nem romolhatott. Azóta már elmondhatom: a lakosság számához képest nem nőtt arányaiban a bűn­­cselekmények száma. Oláh László 1981-ben vég­zett a Rendőrtiszti Főiskolán, 1985-től átkerült a szekszárdi állományba, ahol a megyei ügyészség és bíróság munká­jával ismerkedett. 1988. júli­us 1-jével visszakerült Paksra, ahol néhány hónap múltán átvette a kapitányság vezeté­sét.-Szeptember 1-jével nevez­tek ki kapitánnyá. Aztán jött a rendszerváltás és minden ka­pitányi, főkapitányi helyre pá­lyázatot írtak ki. Megpályáz­tam és elnyertem. 1991-ben végeztem a jogi egyetemen, majd két évvel később letet­tem a jogtanácsosi szakvizs­gát, most decemberben pedig a környezetvédelmi szakjo­gász államvizsgát. Hogy miért pont erre szakosodtam? Egy­részt itt van az atomerőmű, másrészt az Európai Unióhoz való csatlakozás ilyesfajta nyi­tottságot is megkíván. A paksi rendőrkapitány ne­ve is felmerült a megyei poszt betöltése kapcsán...-Ez a kapitányság elisme­rése is, soha nem egy szemé­lyé. Azé a 135 emberé, akik munkájukkal nap mint nap bizonyítanak. Szeretném még azt elérni, hogy a rendőrség az elkövetkezendő években „helyre kerüljön”, mind er­kölcsileg, mind anyagilag. Eh­hez nekünk is meg kell vál­toznunk, de a társadalomnak is sokat kell érte tenni.- Még a pályám kezdetén történt velem a következő eset: Behoztunk egy gyanúsí­tottak a kapitányságra. A ki­hallgatás alatt annyira meg volt rémülve, hogy én szán­tam meg egy zsebkendővel. Az ügyből végül tárgyalás lett és a férfit egy évre lecsukták. Egyszer nagy sokára - már el is felejtkeztem róla - hallom, hogy keresnek. Akkor még a bíróság udvarán laktunk a fe­leségemmel. Hátjött vissza ez az ember és hozta a kimosott, kivasalt zsebkendőt és meg­köszönte. Azóta is gyakran eszembe jut: f Y ha ember, az ember - az nem nagy baj. PRÉHÁZI

Next

/
Thumbnails
Contents