Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-01-24 / 2. szám
Paksi Hírnök 1997 január 24. 3D EMBERMESÉK Kbldusszegény a hontalan, Lmég akkor is, ha visszonylagos jólétben él, legalább is a mai magyar átlagpolgárhoz mérten. Eduard Jorikidzse is ilyen, ahogy ő mondani szokta: „Szogeny hontalan.” A negyven-egynéhány éves grúz férfiút ’95 tavaszán a paksi piacon ismertem meg. Több mint kétméteres termetével úgy magasodott a piaci árusok és a vásárlók forgataga fölé, mint valami mesebeli góliát. Déligyúmölcsöt árult, szépet és olcsón, így gyorsan növekedett vásárlói köre, mígnem több mint fél éves paksi piacozás után tavaly ősszel eltűnt az árusok közül. Jómagam csaknem baráti kapcsolatba kerültem vele, csodáltam eszét, üzleti leleményét, szerettem hallgatni furcsa, idegen kiejtésekkel tűzdelt, gyakran mosolyt fakasztó mondatait, ilyeneket: „Monjön vissza a kiskutya Grúziába.” Vagy: „Szogeny hontalan vagyok én kamarad, somilyen állampolgár, so nem szovjet, so nem grúz, so nem magyar, so nem semmilyen.” Hát persze, mivel a Szovjetunió felbomlásával nyilván a szovjet állampolgárság is megszűnt, könnyen meglehet azonban, hogy ezt követően hősünk automatikusan megkapta a grúz állampolgárságot, csakhogy nem tud róla, mivel soha utána sem nézett, a nagykövetséget ma is úgy kerüli mint az akasztófát. Megszigorodtak az olyannyira áhított magyar állampolgárság megszerzésének szabályai is, így a sors kegye által nem mindennapi termettel megáldott Eduardunk ki tudja milyen alapon megszerzett, három havonta meghoszszabbítandó ideiglenes tartózkodási engedéllyel járja az országot. Amikor észrevettem, hogy eltűnt városunk piacáról, ki tudja miért, de sajnáltam kissé, most januárban azonban kiderült, hogy vele kapcsolatban semmi okom nem volt az aggodalomra, annál is inkább, mert „felvitte az Isten a dolgát”.-Halló kamaradom - köszön rám valaki a hátam mögül a kissé megszelídült januári télben kavargó paksi piacon, s közben barátságosan veregeti vállamat. Rosszat sejtve fordulok az éppen szemlélt lábravalóktól a hang irányába. Pillantásom először egy kék színű nyakkendővel díszített hófehér ingre, nyitott fekete bőrkabát alól kitetsző szintén fekete zakógallérra esik, végül a magam 164 centiméteréről feltekintve, a magasban felfedezem a barnába hajló ismerős kaukázusi arcot.- No. Ugye nem ismered te meg szegény hontalant. Persze, hogy nem, mert úriember lettem, ügynök lettem, forgalmazó ügynök. Van nekem mindenem, szép autóm, szép lakásom, szép lányok - mondja sugárzó arccal. Megállapítom, hogy sokkal jobban beszél magyarul, mint néhány hónappal ezelőtt. Az üdvözlésen kívül szóhoz sem tudok jutni, karon fog és vezet a tömegen át kissé megkopott, de azért így is irigylésre méltó Corsájához. Betuszkol a kocsiba, s meg sem áll velem a dunakömlődi Halászcsárdáig. Számomra felettébb gyanús, hogy egy hatalmas utazótáska társaságában ebédelünk, roszszat sejtve tekintgetek a monstrum felé, ő azonban erre rá sem hederít, csak mesél. Néhány kelletlen kérdésem egyáltalán nem zavaija meg, inkább helyzetbe hozza: -Nem piacra való Jorikidzse - mondja önérzetesen -, úriember az kamaradom. Üzletkötőnek való. Jó magyar üzletembereknek jó magyar üzletkötő ügynökre van nagyon sok szüksége. Eladok neked vasalót, zöldségszeletelőt kulcstartó-bigyulákat, mindent eladok. Mind nagyon jó nyugati, keleti áru.-Melyik cégnek dolgozol? Ki a munkáltatód?-Jaj! — kiált fel kétségbeesett arccal és kiegyenesedik a széken. Fejével csaknem eléri a fölöttünk békés fényt árasztó csillárt. - Szegény hontalan vállalat, szegény hontalan üzletkötő ügynök. Hát nem a szép és jó áru fontos a magyarnak, hanem a vállalat hontalansága. A lakatos is azt mondta reggel, hogy leszünk mi még kiebrudaltak.- Paksi lakatos. Nem kellett neki a vasalóm, azt mondta sok pénzt kérek érte. Mondtam, hogyha kettőt vesz, akkor a másikat feleannyiért adom. Akkor sem kellett. Nem érti a magyar a jó üzletet.-Ésagrúz?-Menjen a kiskutya Grúziába. Azt sem tudom, mikor voltam ott.-Tulajdonképpen hol, merre születtél? Hol él a családod?-Grúziában, Grúziában. Én húsz évig katona voltam mindenfelé. Öt évig itt, Magyarországon, kutya vigye azt a laktanyát. A többiek elmentek, én meg itt maradtam és kész. Elment az asszony is. Kutya vigye. Leszek én még jó grúzmagyar állampolgár. Ezzel vége is ebédnek, beszélgetésnek. Még elővarázsol hatalmas táskájából mindenféle portékát. Vasalótól a ki tudja mire való használati eszközökön át sok mindent cipel magával. Biztat, hogy válaszszák csak nyugodtan, semmiért nem kell fizetnem egy garast sem. Huncut mosollyal megjegyzi, hogy a krokodilon kívül nála minden kapható. Mondom, hogy nekem pontosan erre az ártaüan hüllőre lenne szükségem, semmi másra, így semmit sem fogadhatok el. Visszarobogunk hát Paksra. Búcsúzáskor még megjegyzi: Most már sokszor fogunk találkozni kamaradom. Jön a tavasz én is sokszor jövök a te városodba. Ismerem én az utat ebben a nagy hontalanban. SZARKAJÓZSEF HONTALAN CDfeűsesaD 0 HIRDETÉSFELVÉTEL: Paks, Dózsa György u. 51. (a volt pártház épülete) Telefon/fax: 75/313-522 ÁRAINK: 1 oldal: 21000 Ft 1/2 oldal: 11200 Ft 1/4 oldal: 6 300 Ft 1/8 oldal: 3 850 Ft 1/16 oldal: 2 625 Ft Az árak az áfát nem tartalmazzák.
