Paksi Hírnök, 1997 (9. évfolyam, 1-48. szám)
1997-04-04 / 12. szám
Paksi Hírnök 1997. április 4. 3D ARCOK A VÁROSBÓL A négy gumikerekes hatalmas stráfkocsi platója most üres, Paks közismert, megbecsült fuvarosával ritka szerencsés pillanatban találkozik a krónikás. Éppen maga mögött hagyta a Kölesdi úti házának portáját, a bikaboijak, a sertések megkapták az ennivalót, a gazda nyugodtan indulhat kifelé, nem messze, a Vácikában elterülő birtokára.-Aki ismer, márpedig sokan vannak ilyenek Pakson, hiszen nagyapám, apám is itt éltek, míg meg nem haltak. Vagyis sokan tudják rólam, hogy univerzális gazda vagyok - adja magáról az önjellemzést az ötvenkilenc esztendős Kródi József. - Hogy hogyan kezdődött? Hát nem ment könnyen. Édesapám odaveszett a Don-kanyarban, s árvaként az apai örökségből alig tizenöt évesen kezdtem a fuvaros szakmát.- Csak fuvarozással foglalkozott?-Dehogy. Csináltam, csinálok én mindent ezenkívül is, ami jött és azóta is így vagyok ezzel. Mindent szerettem, az állatokat, a földet, a növényeket. Nehéz, embert próbáló, nem egyszer embersújtó évek, évtizedek álltak mögöttem, de az igazi nehézségek két éve a megözvegyüléssel jöttek. Aztán ezen is túljutottam, s most, hogy új éíettársammal élek, már könnyebb. Megszakad a beszélgetés, egy régi ügyfele, Siebel Lajos, az atomerőmű vasútüzemének művezetője jön érdeklődőbe: mikorra vállalja vácikai szőlőjében a tavaszi munkákat? Évek óta Kródi József végzi itt és még sok-sok megrendelőjénél a beszántást, a szőlőbefedést, kiszántást meg a többi, soron következő esedékes munkát. Megtörténik az egyeztetés, az egyezség, újra kezdődik a csapongó beszélgetés. A réges-régen végzett óriási távolságokra irányuló sok tonnás fuvarok még a Belspedes időkből. Amikor tonnaszámra szállította a földet a halastavakhoz, így emelkedik a hangja a bakon ülő Kródi Józsefnek, aki Pakson élő fuvaros: az almásderes Rigó, a rozsdásderes Pajkos engedelmesen megáll. zottabb, tehát biztonságosabb „húzóerő”.- Hová lesz a legközelebbi út?- Most egy fuvarért megyek, aztán ha lesz elég idő elnézek Csámpára, Biritóra. Ott az egykori nagyapai földekhez közel is vannak saját földjeim, amikhez szintén a kárpótlással jutottam, akárcsak itt, a Vácikában. Mindig csinálom azt, amire szükség, igény mutatkozik, legyen az otthon az állatok ellátása, a fuvarozás vagy a saját birtokaimon, más földjein a munka. Most például, ahogy itt a tavasz, jön a szőlőmetszés szezonja, utána meg a többi.- Mindez engem cseppet sem zavar, sőt még élvezem a dolgot. Mert amint, ahogy ezt már mondtam magának, én Pakson afféle univerzális módra kiképzett, ha kell parasztember, szolgáltató fuvaros, állattartó-tenyésztő ember vagyok. Hogy miért? Mert így érdemes és meg is lehet élni ebben a mai világban.-B-gátépítésekhez a gemenci részekre, aztán az építési anyagot a Pakson, környékén és a távolabb épülő házakhoz.-Hogyan élt meg régen, hogyan él meg a fuvaros ma, aZ egyre motorizáltabb, teherautós, pótkocsis, kamionos világban?-Meg lehet élni - persze csak kiegészítő tevékenységként. Hiszen az említett motorizált, soklóerős fuvarosok nem szeretik a kisebb súlyú terheket. így hát nekem is jut feladat, akár bútort, építőanyagot, akár mezőgazdasági termékeket vagy mást kell szállítani. Ami pedig a közlekedést illeti, nekem is megvan a KRESZ-vizsgám a lovasfogathoz, van biztosításom is, úgyhogy felvérteződtem a közlekedési baleset ellen.- Mégis hallottam valamilyen balesetről...-Hát már ezt is tudja? No, akkor elmondom. Úgy történt, hogy kétszer is állkapcson rúgott a ló, de aztán ezt a veszélyes balesetet sikerült következmények nélkül megúszni, az orvosok jóvoltából.- Milyen az igazi fuvarozó ló?- Olyan mint ezek, mint Rigó, meg a Pajkos. Nyugodt, heréit lovak, két elődjüket, a Rudit és a társát novemberben eladtam német vevőknek, mert azok eléggé nagyvérűek voltak.- Az a helyzet, hogy a kancán a csikaja miatt több a haszon, de ha rájön a kancára a sáriás, az nem jó, problémát okozhat.- A heréken kevesebb a haszon, nincsen csikaja, de nyugodtabb, higgadtabb, kiegyensúlyo-
