Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-12-20 / 47-48. szám

Paksi Hírnök 1996. december 20. (5 ARCOK A VÁROSBÓL HITTEL REMÉNNYEL Adunakömlődi Köti Kati sor­sát közel egy éve követi nyomon a közvélemény - tudunk érbetegségéről, amely bár súlyos, gyógyítható. A bürokrácia azonban az egészség felé vezető, amúgy is rögös úton akadályozza a kis­lányt. Az elszánt szülők és a ti­zenegy éves Kati a mai napig annak az orvoscsoportnak alá­írására várnak, akiknek bele­egyezése szükséges a műtét és a vele járó procedúra (szállás, utazás) költségeinek társada­lombiztosítás által történő fi­nanszírozásához - a jóváha­gyás abból állna, hogy az or­vosok igazolnák: Köti Kati Ma­gyarországon nem operálható. A tb-támogatás feltétele és az emésztő várakozás oka az is: egy japán szaktekintélynek Zürichben meg kell vizsgálnia a kislányt még az eseüeges be­avatkozás előtt - erre a vizsgá­latra 1997. január 25-én kerül sor, remélhetőleg ezután fel­gyorsulnak majd az esemé­nyek... Az, hogy Svájcban vagy az amerikai San Franciscóban kerüljön-e sor a műtétre, még mindig eldönteúen kérdés: a szülők úgy látják jónak, ha minden felkínálkozó lehető­séget kihasználnak, bármelyik ország, bármelyik kórházába elmennének, hiszen minél több alternatívát megismer­nek, annál inkább csökken an­nak a veszélye, hogy nem ta­lálnak olyan orvost, aki vállal­kozna Kati meggyógyítására. Az anyagi gondok itt újra elő­tűnnek, gátjai a próbálkozás­nak, példa erre az, hogy a ne­hezen összegyűlt három és fél millió forintnak legalább a kétszeresére lenne szükség a San Franciscó-i kezeléshez, amely eddig a legtöbb ígérettel kecsegtet a gyógyulás terén. Köti Kati szüleivel együtt re­méli, hogy karácsonyuk, mint az elmúlt évek karácsonya: szeretet- és reményteljes lesz. Kotiék a jövőtől nem várnak L mást, mint a többi család: békét, egészséget. Mást nem várnak, csak többet talán ez utóbbiból, abból, ami leg­többünk számára küzdelem nélkül megadatott. -sólya-PORTRE: DR. BAROKJOZSEF A paksi képviselő-testület döntése értelmében 1997. január 1-jétől határozatlan ideig dr. Bárok József tölti majd be a Há­ziorvosi Szolgálat vezetői ál­lását. Kinevezése után dr. Bárok József lapunk kérdéseire vá­laszolva elmondta, hogy tíz éve Pakson dolgozik, kez­detben üzem-, majd vállal­kozó háziorvosként. Kihívásnak tekinti új tiszt­ségét, mert mint említette, az egészségügy nehéz helyzetben van, s pénzügyi törekvések érdekében nem szabad az emberek egészségét feláldoz­ni. A belgyógyász feladatának tekinü a Házi­orvosi Szolgá­lat további működésének biztosítását, optimalizálását, az ügyeleti rendszer megre­formálását, s az orvosok szá­mára olyan képzési terv ki­alakítását, amely az ellátás során a haszonköltség ráfor­dítását is figyelembe veszi. Tervei megvalósításának feltételeit dr. Bárok József biztosítottnak látja, s előre­vetítette: az alapellátásban kinevezése után is részt vesz és ugyanúgy találkozik majd betegeivel, mint eddig.- sólya-AKertészeti Egyetemet vál­totta föl a Dózsa György úti patikával, ahol egy évig asszisztensként dolgo­zott, majd az orvosi egyetem elvégzése után ugyancsak ide tért vissza. 25 éve teljesít itt szolgálatot Bodajki Zsuzsa, a gyógyszertár vezetője.-A közjegyző asszony az iránt érdeklődött, hogy a pa­tikaprivatizáció milyen vál­tozásokat eredményez a munkájukban?- Különösebb változás nem várható, legalábbis a betegek ebből semmit nem fognak észrevenni. Talán annyit, hogy javul a kínálat, mert ed­dig a megyei nagykereskedé­sen keresztül szereztük be az árut, ezentúl pedig az ország bármelyik nagykereskedésé­től rendelhetünk.-A városi televízió most vetíti Koltai Róbert nagy si­­/ amit eleinte idegenkedve fo­gadtak az emberek, azt mond­ták lassítja a munkát, nem gyógyszertárba való. Most már ők is belátják: ez a jövő.-A gyógyszerpiacra is be­tört a reklám. Számtalan „csodaszert” hirdetnek és hoz­­záfiízik: Bővebb felvilágosítá­­sértforduljon patikusához! / / JO NAPOT, MI ÚJSÁG? kerti filmsorozatát, a Patikát. Valóban ilyen az élet a szín­falak mögött?-Hát azért nem egészen - mondja mosolyogva a vezető­nő. Mindig is sok munka volt a gyógyszertárakban, de azért mellette jutott idő a beszélge­tésre is. Ez egy olyan hely volt, ahol le lehetett ülni, ahova beszaladtak az orvo­sok, meghánytuk-vetettük a világ dolgait, egyszóval a közösségi élet színtere is volt. Ma már mindenki hajt, besza­lad, majd elrohan, kiveszőben van a családias légkör és ez hiányzik egy kicsit. Beszélgetés közben gyakran csörög a telefon. Sokan érdek­lődnek ily módon a beszerez­ni kívánt gyógyszerről - vagy éppen másról...- Előfordult, hogy valaki keresztrejtvényt fejtett, nem tudott valamit és felhívott bennünket, hátha tudunk se­gíteni. Legtöbben gyógysze­rek felől érdeklődnek telefo­non. Ebben ma már nagy se­gítségünkre van a számítógép, — Természetesen figyelem­mel kísérjük a termékek pi­acra kerülését, utánanézünk valójában mire is való. Csak így ajánlhatjuk, ha kikérik a véleményünket, mert a rek­lám sok esetben nem fedi a valóságot és nem szeretnénk, ha azt mondanák: Na, jól rám sózták ezt a vacakot! — Figyelembe vesszük a vá­sárlók visszajelzéseit is, akik általában mindent kipróbál­nak. Erre költenek - persze ez lehet annak is a jele, hogy szeretnének egészségesebben élni. — Hogyan búcsúztatja az óévet és mit vár az újtól?-Mivel mindig év végén van leltár, munkával búcsúz­tatom, idén pedig az ügyelet is ide esik. S hogy mit várok? Egy jobb évet és kívánok több szerencsét minden embernek.-Kinek adja tovább a hó­labdát? Csergőné Farkasfalvi Ágnes­nek, a katolikus iskola ta­nárának. PRÉHÁZI

Next

/
Thumbnails
Contents