Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-12-20 / 47-48. szám

1996. december 20. Paksi Hírnök Vezetett-e Ön már atomerőművet? Nos, ha nem, akkor nem is igazán tudja, hogy mit jelent ez munkában, fe­lelősségben, emberi kvalitásban, egy olyan társadalmi és gazdasági környezetben, mint amilyen napjaink Ma­gyarországa, ahol mindössze egyetlen atomerőmű mű­ködik, ahol gazdasági, környezeti kihívások sorozatával naponta kell szembenézni. Szabó József, az atomerőmű vezérigazgatója néhány éve él ebben a környezetben, s az utóbbi évben ismét csak több lett hajában az ősz szál, aminek persze megvan a maga nemcsak természetes ma­gyarázata. Beszélgetésünket is innen kezdjük, azzal a nagyon egyszerűnek, ám mégsem könnyűnek tetsző kér­déssel: Miért? Paksi Hí rnök INTERJÚ SZABÓ JÓZSEFFEL, AZ ATOMERŐMŰ VEZÉRIGAZGATÓJÁVAL MAGYARORSZÁGNAK EURÓPAI ÉRTÉKŰ ATOMERŐMŰVE VAN-Változatosan volt nehéz az elmúlt év, az 1996-os esztendő, talán az eddigi legnehezebb. En­nek az volt az oka, hogy mindig volt egy-egy olyan felkapott té­ma, amin lehetett rágódni és fe­leslegesen tette nehézzé ezt az utóbbi időszakot.-1995-ben is volt egy kettes blokki esemény, ebbd az idénre is kijutott...-Ami tavaly történt a kettes blokknál, arra fátylat is lehetett volna borítani, túl voltunk rajta. Az idei más jelentőségű volt, bár hasonló, mint a tavalyi. A sajtó felkapta, előtérbe hozta, s így van ez, ha valami negatív dolgot sikerült találni azt felnagyítják, a termelési eredményeink pedig érdektelenek voltak, pedig ez az ország szempontjából sem érdektelen, ám azt a média vala­hogy nem tartotta fontosnak. De fontosnak ítélte meg az úgyne­vezett greiswaldi ügyet, amikor Németországból kaptuk az eny­hén kiégett üzemanyagot, pedig nemcsak az atomerőmű nyert vele, hanem minden fogyasztó: emiatt jelentősen kisebb mér­tékben növekedtek a stratégiai készletezés költségei.- Nagyon rosszul élte meg?- Igen, mert értelmetlen táma­dás volt és az ilyesmit nehéz vi­selni, s a gond az, hogy készülni sem lehet rá igazán. Aztán jött a következő, az az úgynevezett káeftésítési ügy Ez is egy orszá­gossá terebélyesedett ügy lett, hangoztatták, hogy veszélyez­tetjük a termelést, a biztonságot, pedig nem volt másról szó, mint eleget tettünk bizonyos tulajdo­nosi elvárásoknak. Ez is azt az érdeket szolgálta, hogy ne növe­kedjenek a termelési költségek. Az érdekképviseletek meghur­colták a menedzsmentet, pedig az alkalmazottak tulajdonhoz jutottak, most már jól is érzik magukat, megint ott volt a sok hűhó, a semmiért. Érdekek vé­gül is nem sérültek, mára lenyu­godtak a kedélyek.-Ezzel a második kettes blokki üggyel folytatódott a műsor, errd újra sok szó esett, de talán most volt az első olyan eset, hogy fejek is hul­lottak és úgy tetszett, mintha na­gyobb lett volna a szigorúság...- Meggyőződésem, hogy szük­ség volt rá.-A jelentős létszámcsökkentés miatt nem tartják egy kicsit egyfaj­ta kivégző embernek? Azért is kér­dezem mindezt, mert ez Pakson több száz családot érintett és az erőmű ben mindig is átlagon felü­liek voltak a fizetések, így óhatat­lan, hogy egzisztenciákat érintett a dolog...-Nem hiszem, hogy így volt, mert a leépítéseket humánus módon hajtottuk végre, kor­kedvezményes nyugdíjat, végki­elégítést adtunk és tevékenysé­geket kft.-kbe vittünk, ahol az emberek - jövedelmük megőr­zése mellett - továbbra is állá­suknál maradtak. Tehát nem ar­ról volt szó, hogy az utcára ke­rültek volna. Az emberek ön­ként távoztak, ezekben a dönté­sekben nem volt erőszak. Nem tehetjük meg, hogy nekünk ne kellene az eddigieknél is haté­konyabban dolgozni, még ak­kor is, ha a paksi villamos energia önköltsége a legkisebb. Szükségünk van a hatékonyság növelésére, az anyagi és emberi erőforrásokban egyaránt és a biztonság szem előtt tartásával az elvárosoknak meg is felelünk.-Privatizáció?-Nincs arról friss hír, hogy az atomerőművet privatizálnák, én úgy érzem, hogy nincs is erre különösebben szükség.-Szakszervezetek, érdekképvi­seletek: szót értettek egymással?- Csupán egyes egységek ká­­eftésítésével kapcsolatban voltak nézeteltérések, itt több igaztalan vád ért bennünket, az bizonyos, hogy az élet utólag bennünket igazolt.-Hajói emlékszem, 1995-ben volt itt utoljára sztrájk, 1996-ot sikerült megúszni sztrájk nélkül, hogyan sikerült elkerülni?-Megállapodtunk. Megma­radt a bérek értékállósága és ará­nyos is az erőmű vállalt felada­taival, illetve azzal a termelési si­kerrel, amit ha minden igaz eb­ben az évben rekordként el­érünk.-A hatékonyság növeléséhez hozzátartozik a műszakifejlesztés. —Ezek is megtörténnek, jó úton halad a biztonságnövelési program, a teljesítménynövelés, a reaktorvédelem és a földren­gésállóság, új karbantartási tech­nológiák, az állásidők csökken­tése. Ezek volnának a címsza­vak, lényegében összefoglalják mindazt, amelyek európai érté­kűvé képesek tenni a magyar atomerőművet, amire - én úgy érzem - méltán lehet büszkének lenni.-1996-ból mire emlékszik visz­­sza szívesen?-A kettes blokk körüli idei eseményekre. Talán kicsit fur­csán hangzik, de példátlan ösz­­szefogást és igyekezetei láttam az emberek részéről. Ott vol­tam én is, akár éjszaka is...-Ez segített?-Én azt gondolom, hogy igen, mert látták az emberek, hogy nem tisztes távolból figye­lem az eseményeket és az erőfe­szítésüket. Ez utóbbién pedig külön köszönetét is szeretnék mondani.-Hogyan alakult a magánélete az elmúlt évben? Emberként, paksi lakosként milyen volt 1996 az ön számára?-Azt gondolom, hogy ösz­­szességében jó volt, igaz sokat voltam távol, de sikerült elmen­ni egy rövid szabadságra.-Karácsony, szilveszter?-Az előbbi családi körben, a szilvesztert most először Buda­pesten tartjuk.-A következő évre mit kívánna az erőmű kollektívája és saját ma­ga számára?-Mindenekelőtt szeretném megköszönni a munkájukat, az elért eredményeket és azt sze­retném, hogy a paksi atomerő­művet mindenki javára tovább­ra is biztonságosan és eredmé­nyesen üzemeltessük.- Vezérigazgató úr, köszönöm az interjút. kiss G. Péter

Next

/
Thumbnails
Contents