Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-12-20 / 47-48. szám
1996. december 20. Paksi Hírnök Vezetett-e Ön már atomerőművet? Nos, ha nem, akkor nem is igazán tudja, hogy mit jelent ez munkában, felelősségben, emberi kvalitásban, egy olyan társadalmi és gazdasági környezetben, mint amilyen napjaink Magyarországa, ahol mindössze egyetlen atomerőmű működik, ahol gazdasági, környezeti kihívások sorozatával naponta kell szembenézni. Szabó József, az atomerőmű vezérigazgatója néhány éve él ebben a környezetben, s az utóbbi évben ismét csak több lett hajában az ősz szál, aminek persze megvan a maga nemcsak természetes magyarázata. Beszélgetésünket is innen kezdjük, azzal a nagyon egyszerűnek, ám mégsem könnyűnek tetsző kérdéssel: Miért? Paksi Hí rnök INTERJÚ SZABÓ JÓZSEFFEL, AZ ATOMERŐMŰ VEZÉRIGAZGATÓJÁVAL MAGYARORSZÁGNAK EURÓPAI ÉRTÉKŰ ATOMERŐMŰVE VAN-Változatosan volt nehéz az elmúlt év, az 1996-os esztendő, talán az eddigi legnehezebb. Ennek az volt az oka, hogy mindig volt egy-egy olyan felkapott téma, amin lehetett rágódni és feleslegesen tette nehézzé ezt az utóbbi időszakot.-1995-ben is volt egy kettes blokki esemény, ebbd az idénre is kijutott...-Ami tavaly történt a kettes blokknál, arra fátylat is lehetett volna borítani, túl voltunk rajta. Az idei más jelentőségű volt, bár hasonló, mint a tavalyi. A sajtó felkapta, előtérbe hozta, s így van ez, ha valami negatív dolgot sikerült találni azt felnagyítják, a termelési eredményeink pedig érdektelenek voltak, pedig ez az ország szempontjából sem érdektelen, ám azt a média valahogy nem tartotta fontosnak. De fontosnak ítélte meg az úgynevezett greiswaldi ügyet, amikor Németországból kaptuk az enyhén kiégett üzemanyagot, pedig nemcsak az atomerőmű nyert vele, hanem minden fogyasztó: emiatt jelentősen kisebb mértékben növekedtek a stratégiai készletezés költségei.- Nagyon rosszul élte meg?- Igen, mert értelmetlen támadás volt és az ilyesmit nehéz viselni, s a gond az, hogy készülni sem lehet rá igazán. Aztán jött a következő, az az úgynevezett káeftésítési ügy Ez is egy országossá terebélyesedett ügy lett, hangoztatták, hogy veszélyeztetjük a termelést, a biztonságot, pedig nem volt másról szó, mint eleget tettünk bizonyos tulajdonosi elvárásoknak. Ez is azt az érdeket szolgálta, hogy ne növekedjenek a termelési költségek. Az érdekképviseletek meghurcolták a menedzsmentet, pedig az alkalmazottak tulajdonhoz jutottak, most már jól is érzik magukat, megint ott volt a sok hűhó, a semmiért. Érdekek végül is nem sérültek, mára lenyugodtak a kedélyek.-Ezzel a második kettes blokki üggyel folytatódott a műsor, errd újra sok szó esett, de talán most volt az első olyan eset, hogy fejek is hullottak és úgy tetszett, mintha nagyobb lett volna a szigorúság...- Meggyőződésem, hogy szükség volt rá.-A jelentős létszámcsökkentés miatt nem tartják egy kicsit egyfajta kivégző embernek? Azért is kérdezem mindezt, mert ez Pakson több száz családot érintett és az erőmű ben mindig is átlagon felüliek voltak a fizetések, így óhatatlan, hogy egzisztenciákat érintett a dolog...-Nem hiszem, hogy így volt, mert a leépítéseket humánus módon hajtottuk végre, korkedvezményes nyugdíjat, végkielégítést adtunk és tevékenységeket kft.-kbe vittünk, ahol az emberek - jövedelmük megőrzése mellett - továbbra is állásuknál maradtak. Tehát nem arról volt szó, hogy az utcára kerültek volna. Az emberek önként távoztak, ezekben a döntésekben nem volt erőszak. Nem tehetjük meg, hogy nekünk ne kellene az eddigieknél is hatékonyabban dolgozni, még akkor is, ha a paksi villamos energia önköltsége a legkisebb. Szükségünk van a hatékonyság növelésére, az anyagi és emberi erőforrásokban egyaránt és a biztonság szem előtt tartásával az elvárosoknak meg is felelünk.-Privatizáció?-Nincs arról friss hír, hogy az atomerőművet privatizálnák, én úgy érzem, hogy nincs is erre különösebben szükség.-Szakszervezetek, érdekképviseletek: szót értettek egymással?- Csupán egyes egységek káeftésítésével kapcsolatban voltak nézeteltérések, itt több igaztalan vád ért bennünket, az bizonyos, hogy az élet utólag bennünket igazolt.-Hajói emlékszem, 1995-ben volt itt utoljára sztrájk, 1996-ot sikerült megúszni sztrájk nélkül, hogyan sikerült elkerülni?-Megállapodtunk. Megmaradt a bérek értékállósága és arányos is az erőmű vállalt feladataival, illetve azzal a termelési sikerrel, amit ha minden igaz ebben az évben rekordként elérünk.-A hatékonyság növeléséhez hozzátartozik a műszakifejlesztés. —Ezek is megtörténnek, jó úton halad a biztonságnövelési program, a teljesítménynövelés, a reaktorvédelem és a földrengésállóság, új karbantartási technológiák, az állásidők csökkentése. Ezek volnának a címszavak, lényegében összefoglalják mindazt, amelyek európai értékűvé képesek tenni a magyar atomerőművet, amire - én úgy érzem - méltán lehet büszkének lenni.-1996-ból mire emlékszik viszsza szívesen?-A kettes blokk körüli idei eseményekre. Talán kicsit furcsán hangzik, de példátlan öszszefogást és igyekezetei láttam az emberek részéről. Ott voltam én is, akár éjszaka is...-Ez segített?-Én azt gondolom, hogy igen, mert látták az emberek, hogy nem tisztes távolból figyelem az eseményeket és az erőfeszítésüket. Ez utóbbién pedig külön köszönetét is szeretnék mondani.-Hogyan alakult a magánélete az elmúlt évben? Emberként, paksi lakosként milyen volt 1996 az ön számára?-Azt gondolom, hogy öszszességében jó volt, igaz sokat voltam távol, de sikerült elmenni egy rövid szabadságra.-Karácsony, szilveszter?-Az előbbi családi körben, a szilvesztert most először Budapesten tartjuk.-A következő évre mit kívánna az erőmű kollektívája és saját maga számára?-Mindenekelőtt szeretném megköszönni a munkájukat, az elért eredményeket és azt szeretném, hogy a paksi atomerőművet mindenki javára továbbra is biztonságosan és eredményesen üzemeltessük.- Vezérigazgató úr, köszönöm az interjút. kiss G. Péter
