Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-12-20 / 47-48. szám
Paksi Hírnök 1996. december 20. 4. VÁROSI MOZAIK KOVÁCSÉKNÁL, PAKSON DECEMBER VÉGÉN Praktikusan, ízléssel, kényelemmel berendezett szép lakás, ahol bármikor együtt van a család és ahol mindenki elvonulhat saját szobazugába, ha erre támadna kedve. Nyugalmat, kiegyensúlyozottságot áraszt a paksi Kovács György, a felesége és a nyolcéves Attilánál, a hétéves ikreknél: Violánál és Alexandránál és a Vörösmarty utcai óvodába járó ötéves Sáránál tett látogatás hangulata. Az ünnepi készülődés benne van a levegőben, de nem hivalkodóan, inkább az örömteli várakozás révén. Nálunk - mint minden — az ajándékozás is az örömszerzést szolgálja, ahol nem elsődleges az ár, a pénzbeni érték, hanem vágyak ajándék révén való eltalálása, az öröm meglepetése és ami ezzel együtt jár: a meglepetés öröme. Ezt mondja a családfő, kiegészítve azzal, hogy ezek a napok, hetek nem könnyűek, hiszen titkot kell tartani, elrejteni addig is az ajándékot, amíg a karácsonyfa alá kerül. Az ajándékokat, melyek mibenlétét egyelőre titkok övezik... Az ünnepi dolgokról, az ajándékokról aztán a hétköznapokra terelődik a szó. Persze, nem valami különálló témafejezetként, hiszen ezek a dolgok nagyon is összefonódnak a Kovács családban. Az elmúlt években megszokták, hogy a paksi atomerőmű operátoraként dolgozó vegyésztechnikus édesapa a három műszak miatt az ünnepek egy részét nem egyszer munkával töltötte. így lesz ez az idén is, a szentestén csak éjjel 10 óra után, szilveszter napján délután hat óra után ér majd haza a munkából. Mint korábban mindig, ezúttal is Anikóra, az édesanyára vár, hárul elsősorban a közösen kidolgozott, jól bevált program megvalósításának aprólékos megszervezése. Szemmel láthatóan ez is a harmonikus családi együttműködés jegyében történik, mindennek megadva a módját, szükséges idejét.- Ez nem véletlen - magyarázza Kovács Györgyné -, hiszen amióta nem járok a munkahelyre dolgozni a család az elsődleges, egyedüli munkahelyem. Ahogy megszülettek a gyerekek, igénybe vettem mindig a gyes-t, és két esztendeje pedig hivatásos édesanya vagyok. Ez a boldogságos állapot Sára kislányom nyolcéves koráig, vagyis még három évig tart.- Miért jó hivatásos édesanyának lenni?-Úgy érzem, hogy ez az egész családnak, valamenynyiünknek ideális állapot. Van elég idő a gyerekek ellátására, nevelésére, a lakás rendben tartására. És ama bizonyos munkahelyi keresetrész elmaradását részben kompenzálja a hivatásos édesanyaként kapott önkormányzati támogatás. Azt viszont, hogy minden időmet a gyerekekkel, s ha itthon van, a férjemmel tölthetem, ennek értékét, jelentőségét úgy érzem pénzben nem lehet kifejezni.- Manapság Pakson sem jellemző az olyan család, ahol négy gyermeket nevelnek.- így van, de mi tudatosan, boldogan vállaljuk a nagy családot. Férjem egyes gyermek volt, én egy féltestvérrel nőttem fel. Mindketten Baranya megyéből kerültünk Paksra, 13 éve házasodtunk össze. Laktunk mi is az erőmű műszaki szállóján, aztán a hegyen OTP-lakásban, ennek a lakásnak a részleteit még négy évig kell havonta törleszteni.- Meg kell, hogy mondjam: soha nem dúskáltunk a pénzben, a jólétben, de azt is, hogy körültekintő, racionális gazdálkodással, beosztással mindig futotta és futja ma is a legszükségesebbekre .-Mit jelent mindez a Kovács család gazdálkodásában a kiadás oldalra vetítve?-Azt, hogy az étkezésnél, a ruházkodásnál, a háztartás kiadásainál mindig törekedtünk a korszerű, reális igények és a konkrét lehetőségek közti egyensúlyra, bár ezt a konkrét rezsi- és törlesztéskiadásoknál nem lehet megtenni, hiszen ezek adottak. Mindez magyarra fordítva egyben azt jelenti, hogy a legfontosabbra mindig futja, de luxuskiadásokra már nem.- Mit értenek luxus alatt?-Például külföldi utazásokat nem engedhetünk meg magunknak. Belföldi üdülést azonban igen, különböző évszakokban pihentünk például a PA Rt. balatonfüredi üdülőjében a családdal, élve a térítési kedvezmények lehetőségével. A külföldi utazás azért sem foglalkoztat bennünket, mert nekünk Magyarország is gyönyörű, s először az itthoni tájakat, városokat akaijuk megismerni. Gyorsan szaladnak a percek, közeledik az ebédidő, lassan búcsúzunk. Elvégre egy nagy családban az édesanyának bőven akad más dolga is, mint egy újságíróval sokáig beszélgetni. Ahogy most együtt a Kovács család, búcsúzásként a jókívánságok után még feljegyezzük Kovács Györgyné, Anikó szavait:-Tudja, mi egymást szerető, boldog, elégedett család vagyunk és az egészség mellett azt kívánom magunknak: ezután se legyen a helyzetünk rosszabb, amilyen jelenleg, amilyen eddig volt. Úgy legyen! BUBOR GYULA
