Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-09-20 / 34. szám
Paksi Hírnök 1996. szeptember 20. 8-HEJ, HALÁSZOK, HALÁSZOK... ARANYAKAT ÉRŐ HALÉTKEK A paksiaknak a főzés tudományából is kijár a jeles... FENYEK ES ÁRNYAK Gyakran van az úgy, hogy öröm és bánat egyszerre van jelen, az egyik szeme sír, a másik nevet az embernek. Valahogyan így vagyunk mi is, amikor a paksi halászok halászléfőző versenyéről, az ott elért kiemelkedő sikerekről számolunk be, másik oldalon pedig' arról, hogy a paksi halászatnak, horgászatnak vannak árnyoldalai is. Nem mintha ettől a halászlének egy kicsit rosszabb lenne az íze, amit a paksiak a halakból készíteni tudnak és abban is biztos vagyok, hogy maguk éppen a paksi halászok azok, akiket a zavarosban halászók, az orvhorgászok a legjobban bosszantanak. Az orvhorgászat, -halászat üll\ dözése egy erre a célra létrehozott apparátus feladata, mégis azt gondolom, hogy a hivatásos halászok is sokat tehetnének ellene, mert ők ismerik a helyeket, az időpontokat, amikor közbe lehet és kell lépni. Az összefogásra azért is szükség van, mert nem ez az egyedüli jelenség: a társadalom anyagi hanyatlása idején belépő egyik önvédelmi reflex ez, az „onnan viszünk még, ahonnan tudunk” elve működik egyre inkább a szántóföldeken, a gyümölcsösökben, a szőlőkben, az erdőkben is, amely tulajdonképpen - egyesek szerint nem olyan vagy nem olyan nagy bűn, mint egy kirakat, egy ABC vagy pénzintézet fel- vagy betörése. Még egyszer mondom, öröm, hogy győztek és tovább öregbítették városunk hírnevét a paksi halászok, de szomorúság, hogy ezeknek az embereknek egyre inkább nem azon kell majd gondolkodniuk, hogy milyen legyen a paprika, hanem honnan legyen a hal és a végén a vízbe dobott horogra is egy rapsic akad. Ismét országos elismerésben részesültek a paksi halételek. A közelmúltban mintegy hetven versenyző részvételével Nagybaracskán az Országos Haltermelők Szövetségének rendezésében került sor a legkiválóbb magyar halfőzők versenyére. A paksi halászok évek óta jelen vannak az ideihez hasonló országos megméretéseken, szereplésük az eddigiek során is folyamatosan öregbítette a paksi halételek jó hírét, s e hagyományhoz híven az idén is jó eredményeket értek el. Két arany-, egy ezüst- és egy bronzéremmel tértek haza. Négy induló, négy helyezés. A dunai, tiszai, tavi hallevek mellett, más, így például vegyes halételek is készültek a versenyen. Ez utóbbi kategóriában a paksi Révfalvi Imre országos első helyezést ért el, mindössze egyetlen pont választotta el az öszszesített abszolút győzelemtől. A dunai hallevek versenyében Madár József arany-, Gyurkó Ferenc ezüst-, Varjas József pedig bronzérmet szerzett. Riportunk a versenyből győztesen hazatért halászokkal készült.-Mint a mesebeli nagymami, hátunkon hazai rőzsével, kezünkben bográccsal érkeztünk a verseny helyszínére - mondja Révfalvi Imre. - Kellett a paksi fa, szó ne élje a ház elejét, annál is inkább, mert a zsűri tagjai közt az ország gasztronómiai szakembereinek színe-java is jelen volt. Négyféle halból, angolnából, csukából, harcsából és törpeharcsából készítettem vegyes halételt, egy tejfölös, gombás halpaprikást. Nem volt könynyű verseny. Nemcsak finom, hanem nagyon mutatós halételek is születtek, mint például süllő ananászkarikákkal, olajbogyóval díszítve, mártással körítve. Egyebek mellett ezért is örülök a sikernek.- Mindenki ismeri a bajai halié hírnevét, amit az örökös országos bajnoknak elfogadott Sobri József alapozott meg. Évődtek is velünk a bajaiak, mondván, hogy elloptuk a paprikájukat. Mint tudjuk Baja környékén az aranysárga járja, felénk inkább az élénk piros.-Most a paksi piros lett az aranyos - jegyzi meg huncut derűvel Madár József, az aranyérmes paksi halászlé készítője. -A jó halászlé titka: a hagyma, a paprika, no meg egy kis hal. Mindezekhez még az is kell, hogy hozza az ember a „formáját”, ez az idén is sikerült. Gyanítom, hogy az örökös bajai halfőző bajnok is kénytelen volt belátni, hogy semmi sem örökös. — így igaz. A paksi halételek jó híre mindannyiunkat kötelez, kötelesség őrizni, erősíteni a halfőzés tradícióját - kapcsolódik a beszélgetésbe Gyurkó Ferenc. - Az országos elismerés nem csupán a paksi halászoké, de a városé is. Egyáltalán nem mindegy menynyire vagyunk képesek megfelelni az ország ismert gasztronómiai szakemberei által támasztott elvárásoknak, hiszen ez a paksi vendéglátást is érinti. Azért is örülök a sikernek, mert mi nem jó előre elkészített adalékokkal indultunk a versenynek, csupán egy szál bográccsal és a hazai rőzsével. Részünkről nagyon fontos volt a már említett tájjellegű halétel, illetve elkészítésének természetessége. Biztos vagyok abban, hogy ez nagyban hozzájárult a sikerhez. Révfalvi Imre gombás tejfölös halpaprikásában nagyon fontos volt az íz és az esztétikum harmóniája. Ő gyönyörűen tálalta fel a „művet”. A tányérra kimert paprikáson ízlésesen elhelyezett három halfilét, középen egy angolnakarikát, ezekhez tejföllel megtöltött pirosaranynyal díszített zöldpaprikaszeletek jöttek. KeÜ-e mindehhez még hozzáfűzni valamit? SZARKAJÓZSEF A kömlődi csárda. Halat főzni mindig is tudtak Pakson, de hozzájutni csak a vendéglátásban lehet.