Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-09-20 / 34. szám
1996. szeptember 20. Paksi Hírnök $ ZAVAROSBAN A napi megélhetés biztosítása érdekében az orvhorgászok mindenre képesek. Az ellenőrök kénytelenek rendőri segítséggel intézkedni, hiszen sokszor tehetetlenek a felfegyverzett orvhorgászokkal szemben... A természetes vizek ősidők óta szolgáltak élelemforrásul a gyűjtögető-vadászó-halászó ember számára. A hal még ma is fontos tápláléka az emberiségnek, ugyanakkor a világ minden részén törvények, előírások, rendeletek szabályozzák a halfogást. Sok ember megpróbálja azonban kijátszani ezeket a szabályokat, hogy hozzájuthasson az áhított prédához. A paksi vagy a környéken élő horgászok, halászok sem mentesek minden esetben ettől a gyarlóságtól. Mégis ellenőrizni kell az előírások betartását, mert az étvágy csillapíthatatlan, a folyók, tavak halállománya véges. A paksi vízirendőrség a Dunának mintegy 73 km-es szakaszán jár motorcsónakokkal. A vízi járőrök néznek utána az érvényes engedélyek meglétének, illetve a szabályos halfogási eljárások betartásának. Sok hiedelemmel ellentétben nem számít tiltott eszköznek a varsa, a dobóháló, de még az elektromos halászat sem. Ezek használatát külön engedélyekhez kötik, az utóbbit inkább csak a halászati szövetkezet használja. Meg nem engedett és káros útnak számít a robbantás, szigonyozás, gereblyézés. A tilosban járók két fő csoportra oszthatók: az engedéllyel nem rendelkező orvhorgászok, orvhalászok, az úgynevezett „rapsicok” - zsiványok csapatára és az egyébként érvényes engedéllyel és legális eszközökkel horgászok - sajnos - népes táborára, akik nem tartják be a halfogásra vonatkozó, mellesleg szigorú korlátozásokat: időbeli megkötéseket, méret- és mennyiségi határokat. A napi megélhetés biztosítása érdekében az orvhalászok mindenre képesek... A Duna 1520 és 1564-es folyamkilométer közötti szakaszára a Paksi Halászati Szövetkezet ad ki területi engedélyeket egy naptól akár egyéves időtartamig. A szövetkezet négy főállású és tíz társadalmi halőre gyakran találkozik ellenállással, erőszakos fellépéssel a tilosban járók részéről. Az ellenőrök kénytelenek rendőri segítséggel intézkedni, hiszen tehetetlenek a sokszor többedmagukkal munkálkodó, néha gázpisztolylyal, késekkel és más veszélyes eszközökkel felfegyverzett orvhorgászokkal szemben. Legtöbbször a halőr csak kikémleli a terepet és megváija az erősítés megérkeztét. Szerencsére nagyon jól együtt tudnak működni a rendőrséggel. Az orvhorgászok előszeretettel áskálódnak esős időben, hiszen ekkor autóval szinte megközelíthetetlen a folyópart. Gyurkó Ferenc szerint, aki az említett állami tulajdonban lévő vízterület kezeléséért felelős szövetkezet elnöke, a legnagyobb gondot az okozza, hogy a néhány ezer forintos büntetéseknek nincs elrettentő ereje. Az illető könnyedén kifizeti a bírságot és másnap már újra rabol a természet kincsestárából... Mivel a kifogott hal mennyisége alapján tette nem minősül bűncselekménynek, a súlyosabb büntetés elmarad. Hasonló bajokkal néznek szembe az atomerőmű területén lévő Kondor-, illetve Füzes-tavak is. Az Atomerőmű Horgászegyesület ad ki engedélyeket a kezelésében lévő tavakra: a tagsági díjat, területi és állami jegyet, valamint a MOHOSZ hozzájárulását magába foglaló éves bérlet 5000 Ft-ba kerül, ezekhez a Paksi Sporthorgász Egyesület tagjai is hozzájuthatnak. Az erőműves egyesület közel 700 fős táborral büszkélkedhet. Az egyesület fegyelmi bizottsága nagyon kemény ítéleteket hoz a környezetet és a halállományt nem kímélőkkel szemben: két méreten aluli hal megtartása már maga után vonhatja az örökös kizárást. Mivel a horgászvíz úgynevezett intenzív, állandó telepítésű tavakból áll, az élővilág védelme érdekében rendkívül lényeges a rendszeres ellenőrzés. Az egyesület 16 társadalmi munkában dolgozó halőrének rendőri segítség is elkel néha, akár a kommandósoktól is. László Pál, az Atomerőmű Horgászegyesület elnöke számolt be a nemrégen lefülelt bandáról, aki dolga végeztével, több tízkilónyi zsákmánnyal próbált eltűnni. Komoly veszélyt jelent a halban bővelkedő tavakra az éjszaka leple alatt, a túloldalról érkező orvhorgászok csapata. Motorcsónakjaikból az erőmű területén lépnek partra, besurrannak a kerítéseken át és a gyorsan, egy-két perc alatt összerakható, szétszedhető eszközeikkel, hálóikkal hatalmas pusztítást végeznek, majd ahogy jöttek, ugyanolyan csendben távoznak. A meggondolatlan, felelőtlen, sőt túlzás nélkül mondhatjuk, bűnöző hajlamú embertársaink mellett a természet világából is érkezik a halállományt nagy mértékben • pusztító csapás: a kormoránok hada. A madarak hatalmas rajokban járnak, s mivel mindegyikük nagy rabló, képesek egy megszállt holtágat rövid idő alatt a szó szoros értelmében kiüríteni. Sajnos legelőször a nemes halak ivadékait pusztítják el a mohó szárnyasok; találtak olyan kormoránt, amely közel egykilós mámát nyelt le. A madarak horgászvízen nem védettek, irtásuk mégis a természetvédők ellenérzésével találkozott, de a vadászatuk amúgy is komoly összegeket emésztene föl. A kormoránok halállományban történő pusztítását egyesek szerint talán tíz év alatt, ha tudják pótolni. Addig is marad az alku: egy kormoránfejet egy kiló busával honorálnak... (szp) AKI KERES AZ TALÁL? A rendet be nem tartókkal szemben a rendőrség szabálysértési eljárást kezdeményez, majd az ügyben az illetékes polgármesteri hivatal jár el. Az a kissrác, aki zsebpecával megfog egy-két „snecit” a macskájának vagy az a lelkiismeretlen horgász, aki néhány keszeggel többet fog vagy eldug egy méreten aluli pontyot, esetleg harcsát, öszszehasonlíthatatlanul kisebb kárt okoz, mint az orvhalászok tudatos, előre kitervelt, nagyarányú, sokszor csoportosan elkövetett, akár megrendelésre történő fosztogatása. Nem túlzás azt állítani, hogy ezek az emberek ebből élnek. A nemes hal kilónkénti ára megközelíti vagy akár el is éri az ezer forintot. Ha a zsivány csak a feléért adja el ismerősöknek, barátoknak a napi, tételezzük föl 5-10 kilogramm zsákmányt, „tisztes” megélhetésre tehet szert; arról nem is beszélve, hogy akár a kereskedelmi, vendéglátóipari egységek is szívesen vásárolnak olcsón, nem nézve az áru esetleg kétes, gyanús ererdetét.
