Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-09-13 / 33. szám
Paksi Hírnök 1996. szeptember 13. a VÁROSHÁZA H m KÉPVISELŐK ÖNMAGUKRÓL, MUNKÁJUKRÓL Dr. Gálos István az elmúlt négy év tapasztaltait felhasználva ebben a ciklusban folytatni kívánta akkori céljainak megvalósítását. Számára fontos szerepet tölt be az oktatás, kultúra és az „eddig mostohán kezelt sport támogatása”. Bizottsági feladatai közt éppen e három terület egyensúlyának megteremtése, a hatékony érdekképviselet szerepel. Úgy véli szakmailag reálisan megvalósítható célokat tűzött ki az oktatás terén önmaga számára és ezek nagy része már a ciklus félidejére meg is valósult. Dr. Gálos István sikernek könyveli el, hogy nem kellett pedagógusokat elbocsátani, a tavalyi évben rendkívüli alapbéremelést hajthattak végre az oktatók körében és a bizottság indítványát, miszerint csak a jövő év szeptember 1-jével növeljék a kötelező óraszámot, sikerült elérni. „Gátak természetesen mindig vannak a képviselői munkában.” A képviselő ilyen jellegű akadályként kezeli azt, ha a képviselőtársak felszólalásai nem az aktuális feladatok megoldására, hanem, mint fogalmaz: „a politikai exhibicionizmus kiélésére irányulnak”. Ezt a kijelentést dr. Gálos István szerint alátámasztani látszik az, hogy „a bizottságok zárt ülésein konstruktív, pergő, mondhatni barátságos hangvételű, kellemes légkör uralkodik. Ez a kettősség számomra érthetetlen és nehezen emészthető”. Dr. Molnár Klára jelölésekor az egészségügy helyzetének javítását tűzte ki célul önmaga elé. Mint azt nyilatkozta: „ebből nem sok minden valósult meg”, aminek okát abban látja, hogy nincsen konkrét kidolgozott terv az egészségügyben. Az egészségügyi és szociális bizottság ugyan 1995-ben elkészített egy jelentést a város akkori egészségügyi körülményeiről a változtatás alternatíváit is felmutatva, ám a terv csak elképzelés maradt, megvalósításáról a testület idáig nem gondoskodott, annak dacára, hogy azt elfogadta. A háziápolás megszervezése, a rendelőintézet felújításának megkezdése vagy a gondozóotthon létrehozásának kezdeményezése eredmény, de sokkal többet kellene tenni például az egészségügyben dolgozók létbiztonságának garantálására. Dr. Molnár Klára testúletbeli munkáját nem tekinti eredményesnek, úgy véli, a fenti hiányosságoknak ő maga is részese. A testület egészének munkájáról úgy vélekedik, hogy a viták mindig a legjobb döntések megszületése érdekében alakulnak ki. A két év múlva esedékes választásokkal kapcsolatban dr. Molnár Klára azt vallja: „Az elmúlt időszak rádöbbentett, én orvos és nem politikus vagyok, s miután mindkét elfoglaltság egész embert igényel, én az orvosi hivatásomat választom.” Dr. Ferenczy Istvánné munkájának értékelését a bizottsági tevékenységével kezdi. Az oktatási, kulturális és sportbizottságnak szép eredményei vannak - mondja. — Az elmúlt évben tárgyalt és elfogadott oktatási koncepció kiállta a próbát, igen népszerű a hatosztályos gimnázium, az idegen nyelveket és a számítástechnikát az ideális kis létszámú csoportokban lehet oktatni a városban. Az óvodai csoportok száma is bővült az igényeknek megfelelően. A kultúra terén dr. Ferenczy Istvánné sikerként könyveli el, hogy megjelenhetett a sok tehetséget bemutató paksi antológia és a millecentenáriumi rendezvények is hűen reprezentálják a bizottság kétéves munkájának eredményességét. „Ezek örömteli részei képviselői munkámnak és ez nem kevés..- nyilatkozta dr. Ferenczy Istvánné. A testületi munkában a sok esetben 8-9 órás időtartamot' azonban nehezményezi a képviselő asszony. Mint mondja „néhány képviselő szereplési vágyát kielégítő ülések fárasztóak. Megtanultam ugyan, hogy a ringben ütnek sokszor és váratlanul is. Ezen nem csodálkozom. Csak véleményem szerint a szabálytalan balegyeneseknél hiányzik a bíró, aki leléptetné azt, aki övön alul ütött...” Hajdú János egyéni és a testület egészének a munkáját a következőképpen elemezte: „Bekövetkezett. Másoljuk a nagypolitikát: van kormányzó és ellenzéki képviselő. Most aztán baromi jó, de mire? Ezért a polgármester a felelős, hiszen mögötte a többség. A kisebbség sokkal többet tudna tenni a városért, ha a »szavazógép« néha szünetelne. Nekem legfontosabb a közélet tisztasága. A nyilvánosság érvényesülése, a sajtó tisztessége, a városi érdekek és a köztulajdon hatékony védelme, a közpénzek felhasználásának gyanún felüli tisztasága, a település működésének minél teljesebb körű és részletesebb szabályozottsága. Ezek még nem érvényesülnek maradéktalanul, tehát nem vagyok elégedett »magunkkal«. A város jövője szempontjából fontos, hogy az »erőmű utáni időszak« esetén ne értéktelenedjen el az ingatlanvagyon. Ipartelep feltételeinek megteremtése a mi dolgunk, illetve a mindenkori testületnek készen kell állnia egy új erőmű fogadására. Néhányunk közös álma a korszerű térinformatikai rendszer megteremtése és a vagyongazdálkodás módszereit is ki kell dolgozni. Nem tudom, hogy indulok-e két év múlva, hiszen mostanában a siker mindenütt fontosabb, mint az erkölcs. Szabad és független emberként én az utóbbit tartom többre.”