Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-08-30 / 31. szám
Paksi Hírnök 1996. augusztus 30. ffi) EX ANTIQUIS RÓMAI ÉS KÖZÉPKORI KŐÉPÜLETEKET TÁRNAK FEL PAKSON A közelmúltban két olyan jelentős régészeti feltárómunka is véget ért, melyek fontos adalékokat szolgáltathatnak településünk történelmi életének teljesebb megismeréséhez. A júniusban kezdődött és néhány hétig tartó ásatásokat a Városi Múzeum két munkatársa, dr. Váradyné Péterfi Zsuzsanna és dr. Várady Zoltán vezette. Régóta élt az a feltételezés, hogy a mai Dunakömlőd területén feltárt római kori katonai tábor körül esetleg polgári település is lehetett. Felszíni jelenségek, a tavaszi és az őszi terepbejárások alapján a Sáncheggyel szemközti dombon fogtak hozzá az úgynevezett „szondázó ásatáshoz”. Ez kilenc darab kutatóárkot jelentett, melyek 20 méter hosszúságban, 1,5 méter szélességben húzódtak és 2,5 méter mélységig hatoltak le. A kilenc árokból három hozott sikert. A dombtetőn 5 kutatóárkot nyitottak meg, de sajnos az erős talajerózió miatt a régészeti jelenségek elpusztultak. Mindezek ellenére valószínűsíthető, hogy a dombtetőn egy temető volt abban a korban. A domb alján végzett kutatások annál nagyobb eredményeket hoztak. Az árkok kereszteztek egy vízelvezetőt, illetve vízgyűjtőt, amit később szemé tgödömek használtak. Innen rengeteg kisebb lelet került elő, feltehetőleg a római korból: csontmaradványok, vasdarabok, pénzek, kerámiatöredékek, bronzdíszek. A legjelentősebb leletet az a terméskőből épített ház jelenti, melynek sarkát a kutatóárok érintette. A cseréptetős ház oszlopos előtérrel is rendelkezett. Bár az idők során a fa elkorhad, az oszlopok nyomai világosan kivehetők a leszakadt előtér előtt. Az épület valószínűleg a 3. századból származik. Mivel az ásatások célja a polgári település létének bizonyítása volt, a munkálatokat tökéletesen eredményesnek lehet értékelni. Az ásatások beültetett magánterületen folytak, ezért külön köszönet illeti Kiss Imre dunakömlődi lakost, aki lehetővé tette a feltárómunkát. Nagyon sokat segített precíz munkájával a Vak Bottyán Gimnázium mintegy két tucat diákjai is, akik részt vettek a régészeti kutatásokban. * * * A másik fontos régészeti eredményt az a leletmentés hozta, amely lakossági bejelentés után kezdődött a Malomhegyen. A Rókus utca fölött, a Jókai utca végében, a löszmeredély felső részén, lépcsőépítés közben a terület tulajdonosa szerszámával belevágott a földben rejtőző épületrészbe. Az ásatás során egy árkot nyitottak, melyben mintegy két méter mélységben nagy mennyiségű törmeléket és csontot találtak. A több mint félméteres csontréteg szétdúlt temetőre enged következtemi. A leletmentés során megtalálták a körítőfal maradványait is. Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy egy XVI. század eleji templom vagy kolostor romjaira bukkantak rá. Azért rendkívül érdekes ez, mert a török hódoltságot megelőző korból származó egyházi építménynek nincs írásos nyoma Paks történetében, Paks monográfiája sem említi. Az ottlakók szerint a Malomhegyen sokfelé fellelhetőek hasonló, régészeti jelentőséggel bíró maradványok. A munkálatokat itt is nagyon megnehezíti, hogy beépített, beültetett területekről van szó. Bár a löszmeredélyhez közel eső részekre nem adtak ki építési engedélyt, a veszélyes földterület az ásatásokat sem könnyíü meg. A feltárómunkát a múzeum munkatársai itt Ács Sándor paksi lakosjóvoltából végezhették. A továbbiakban nagy segítséget fog jelenteni az a földfelszíni radarvizsgálat, amelyet egy budapesti székhelyű geodéziai cég paksi telephelye fog elvégezni. A berendezés jelenleg karbantartás alatt áll, de mihelyt elvégzik rajta a felújításokat, elkezdődnek a mérések. A radarvizsgálat eredményei megadhatják a kőfal irányát, az esetleges további építmények helyzetét és számos más egyéb információval láthatják el a régészeket, (szp)
