Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-07-26 / 26. szám
Paksi Hírnök 1996. július 26. A MUNKA VILÁGA Munkába indulás ’96 SZTRÁJKKÉSZÜLTSÉG A KONZERVGYÁRBAN A dolgozók ezúttal eljutottak béke tűrésük határára. Az utolsó eszközt próbálják latba vetni munkáltatójukkal szemben. Mint azt felhívásukban a megalakult sztrájkbizottság tagjai hírül adták, az évről évre romló munkafeltételek, az utoljára egy évvel ezelőtt biztosított béremelés, a műszakpótlék felére csökkentése, az étkezési támogatás elvonása és a legutóbbi, a vonalszázalék megszüntetése - amely a normál teljesítményt meghaladó termelés honoráriuma volt - már sok a kétkezi munkások számára. A korábbi kedvezmények a kollektív szerződés május 31-i hatályvesztésekor automatikusan megszűntek. Azóta - noha a szakszervezet több alkalommal kérte a vezetőséget új megoldás kidolgozására - a türelemre intés és az együttérzés kérelmén kívül mást nem kapott a munkavállalói oldal. Az utolsó - június közepén megtartott - munkásgyűlés témája így március óta mit sem változott. Gombos László, a Sigma Ex Kft. ügyvezető igazgatója és Szeredi Attila, a Paksi Konzervgyár általános igazgatója a megörökölt adósságra, a magas előállítási árra hivatkozva a dolgozók kéréseire kéréssel válaszoltak, lojalitást kértek. A dolgozók minden együttérzése azonban önmaguk és a 14 000 Ft-os fizetésből megélni képtelen családjuk tagjaira szorítkozik. Ezt szem előtt tartva, többszöri próbálkozás, megegyezéskeresés kútba esése után - más választást nem hagyva - szánta el magát a szakszervezet erre a lépésre - tudtam meg Theobald Márta szakszervezeti titkártól. Követeléseik közt szerepelt a műszakpótlék változatlan mértéke (a korábbi 30, illetve 60%), a 30%-os bérfejlesztés és az étkezési hozzájárulás biztosítása a törzstagok számára. A tíztagú sztrájkbizottság július 12-én alakult, s a Gombos úr számára a megalakulásról szóló okmányt és felhívást július 16-tól (az elküldés időpontjától) tekintik érvényesnek. A sztrájk pontos időpontját a szervezők nem fedik fel. Idáig a vezetés részéről nem történt jelzés, így reakciójukat nem lehet mérni. Azaz mégis, hiszen július 18-ra munkásgyűlést hívott össze Szeredi úr, s szándékai szerint ott vetette fel, miben is tud engedni a tulajdonosi oldal. A történtekről hiteles beszámolót nem tud nyújtani a tudósító, hiszen Szeredi Attila a „kollektíva belügyeire” hivatkozva nem adott engedélyt „üzeme” kapujának átlépésére. A mintegy negyven percen át elhúzódó tanácskozásról az emberek egy része felháborodva, szitkokat szórva távozott. A követeléseik ugyanis, melyet előterjesztettek, nem valósultak meg maradéktalanul, sőt. Szeredi Attila a munkások által jól ismert érveket sorolta (így a cég adósságát, a magas selejttermelést) és ígérete: 10 százalékos bérfejlesztés, s az étkezési hozzájárulás visszaállítása. „Negyven százalékot elvesz és tizet ad helyette”... „Már megint csak az időt húzza”... „Tudja, hogy úgysem merünk elmenni, hová is mehetnénk”... dohognak a zárt kapuk mögül felbukkanó elkeseredett emberek. A gyűlés után a sztrájkbizottság egyik tagja Suhajda István elmondta, hogy a sztrájkbizottság nem oszlik fel, amíg a fejlemények nem látnak napvilágot. „Megváijuk a júliusi fizetést, csak aztán látjuk, hogy mit jelentett ez a gyűlés.” Hasonló állásponton van a munkásgyűlés után szűkszavúan nyilatkozó szakszervezeti titkár is. Theobald Márta szerint ez a tíz százalék ugyan nem sok, mégis mutatója a tulajdonosi megegyezéskészségnek. Ő maga is várakozásra int. Szeredi Attila nem volt hajlandó a továbbiakban sem nyilatkozni, úgy véli csak az ott dolgozókat érinti és érdekli a konzervgyári intermezzo. Véleményét a történtekről csak sejtetni engedi, mint ahogy azt is, lesz még folytatása a konzervgyári történetnek. -pozbai-
