Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-07-26 / 26. szám

1996. július 26. Paksi Hírnök A MUNKA VILÁGA AZ ELHELYEZKEDÉSEK ÚJ PROGRAMJA í pályakezdők elhelyezkedé- J\ si programjával ismerked­hettek országszerte június 29-én a dolgozni akaró fiata­lok. A paksi pályakezdők mun­kalehetőségeiről kérdeztem Saáry Miklósnét, a Tolna Me­gyei Munkaügyi Központ Pak­si Kirendeltségének vezetőjét: -Ajúlius 1-jén hatályba lé­pett, a passzív foglalkoztatás­politika eszközeit - így a segé­lyezést - felváltó program ke­retében nyolcvan munkahelyet kereső fiatalt regisztráltunk.- A már a kirendeltségen nyilvántartott negyven pálya­kezdő munkanélküli számára pedig felajánlottuk a választás lehetőségét. Az alternatíva nem volt más, mint az eddigi - a jövedelempótló támoga­tással megegyező összegű -havonkénti segély - jelenleg 9250 Ft - továbbfolyósítása vagy az új rendszerű támo­gatási formák igénybe vétele. Ez a program - szemben az előzővel — a munkát kereső fiatalt valóban az elhelyezke­désre, leendő munkáltatóját a foglalkoztatásra ösztönzi. A támogatások nagy része a kirendeltségi nyilvántartásba vételt követő kilencven nap elteltével vehető igénybe. Ez az időszak sem jelent azonban holt időt. A tapasztalat azt mutatja ugyanis, hogy a fiata­lok sok esetben nincsenek tisztában képességeikkel, nem rendelkeznek kellő érdekér­vényesítő készséggel. A prog­ram ebben is segíteni tud. Igény szerint csoportos foglalkoztatásokat is indíta­nak attól függően, hogy a munkakeresés mely stádiu­mában tart, s hol rekedt meg az ifjú munkanélküli. Egy számítógépes program abban segít, hogy a tanácstalan fiatal számára egyéni pályaorientá­ciót dolgozzon ki, ezzel be­határolva leendő munkalehe­tőségeit. A három hónapos várako­zást követően — mint arról már korábbi lapszámunkban részletesen is beszámoltunk - munkatapasztalat megszerzé­sét segítő és foglalkoztatási tá­mogatásban egyéves szakmai gyakorlatot biztosító munkál­tató részesülhet. A program lényege tehát, hogy a fiatal - a központ támogatásával - munkába áll­hasson. A legközelebbi állása betöltésekor ez sok esetben nagy segítséget jelent. (A kirendeltségen munka­erő iránt érdeklődő munkál­tatók számára sokszor előfel­tétel a munkakör betöltéséhez a korábbi munkatapasztalat.) A június végi tájékoztatón összesen negyvenhat fiatal és mindössze hat munkáltató je­lent meg. A kirendeltségve­zető ennek ellenére bizakodó, mint mondja: az új körül­ményeket mindkét félnek meg kell ismernie, de hogy mennyire lesz sikeres, még nem értékelhető. De a csekély tapasztalatok is már azt jelzik, hogy a komolyan munkát ke­reső fiatalok számára megta­lálható a hőn áhított mun­kahely - véli Saáry Miklósné. POZBAI ILDIKÓ A lány hisz. Abban, hogy megfelelő munkát talál magának, még mi­előtt... Nem ilyen jövőről álmodott, bár sok­kal jobbat sem remélt. A természet nem csupán előnyös külsővel áldotta meg, a kurázsit sem sajnálta tőle, csak az önbi­zalmat mérte kissé szűkösen. Ez utóbbi hiánya miatt már akkor is szakmun­kásnak jelentkezett, miután jó tanuló­ként búcsút vett az általános iskolától. Egy év múlva, tanárai unszolására maga­sabb fokra lépett a képzettség és az állító­lagosán nagyobb társadalmi és egzisz­tenciális elismerést biztosító okmány - felé vezető létrán: átjelentkezett a keres­kedelmi szakközépiskolába. Újból az el­sőt járta, de nem bánta. Úgy gondolta, érettségi bizonyítvánnyal a zsebében mé­giscsak többet ér az ember: ajánlólevél­ként felmutatva jobbnál jobb munkahe­lyek ajtói nyílnak majd meg előtte. Új is­kolájában sem tanult roszszul, ám az áru­házi gyakorlatokat nem szerette túlzottan. Az eladói tevékenységnél kicsit többre, kicsit másra vágyott. Végzősként apró­­hirdetéseket böngészett: hátha megtalál­ja az ideálisát vagy csak egy fokkal jobbat az „eladósdinál”. Úgy döntött, táncosnő­nek nem megy a Balatonra és áz ügynö­kök szaladgálós-rábeszélős módszerei is távol álltak tőle. Egy csábító hirdetés elolvasását követően azon vette észre magát, hogy legcsinosabb ruhájában, tű­sarkú cipőben tipeg be a harmincezer nettót ígérő „amerikai kereskedelmi cég” ajtaján, hogy a haj- és szemszínre is rá­kérdező teszt kitöltése és az ügyvezető igazgató meggyőző tájékoztatása után („nem ügynöki munkáról van szó!”) „bár­mikor megszakítható” próbanapon ve­gyen részt. Nem várta meg, hogy két sors­társával és az eladandó termékektől duz­zadó táskával együtt felrakják egy isten háta mögé induló vonatra. Még mielőtt házalni kezdett volna, úgy döntött, ügy­nöki pályafutását azonnal beszünteti. E KOPOGTATÓ megyeszékhelyre tett kirándulás után egy keserű tapasztalattal és számos víz­hólyaggal a talpán, lett gazdagabb... Az érettségi jelentősége eltörpült, tud­ta, ez a bizonyítvány nem elég az üdvös­séghez. A cipész maradt a kaptafájánál: paksi üzletbe eladót kerestek, ám a lány vidéki, a tulaj pedig nem térít utazási költséget. Német nyelv- és számítógépes tudással rendelkezőket csábított egy újabb cég. A lány válaszolt a hirdetésre, hiszen a kritériumoknak úgy-ahogy megfelelt. Megígérték neki: majd értesítik. Éppúgy, mint abban az autószalonban, ahová ezek után kopogtatott be. Nem kapott vissza­jelzést a butikból sem, amelynek ajtaján talán még most is ott a tábla: „Eladót keresünk”. Biztosító igazgatójának mé­­zes-mázos hangja azt ígérte: a felajánlott munka semmiképpen nem ügynöki. Ke­serű tapasztalatai ellenére a lány mégis Szekszárdra ment, hogy személyesen bi­zonyosodjon meg arról: becsapták. Meg­pályázott egy titkárnői állást, rögtön, miután érettségi bizonyítványát egy ran­gos és fontos hivatalban lemásolták és önéletrajzával együtt eltették, azzal a jel­szóval: „majd értesítjük...” A lány egész­ségügyi vonalon próbálkozott tovább: asztmásokat kellene kalauzolnia és gyó­gyulásukat elősegítenie egy közeljövő­ben induló terápia során. Ajelöltek válo­gatása folyik. Majd kiértesítik... Nem adja fel, bár néha elkeseredik. Biztos, ami biztos, regisztráltatta magát az illetékes munkaügyi kirendeltségen. Tesztekben már profi, itt is kitöltött egyet. Övé lett a második legjobb ered­mény A nyereményért - balga lélek - csak napok múlva ment vissza, s merte kérni azt az egyik tisztviselőtől, aki meg­jegyezte: az álláskeresést is biztosan ha­sonlóképpen „komolyan” veszi. Ki, kit, mit is vesz komolyan? Egy jó , válaszért is érdemes már kopogtatni. De a hol és hová kérdésekre várni kell. SÓLYA EMMA

Next

/
Thumbnails
Contents