Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-06-21 / 24. szám
Paksi Hírnök 1996. június 21. <s PEDAGÓGIA AZ IDÉN ELŐSZÖR vehette át városunkban két pedagógus a „Gyermekekért” kitüntető címet, melyet Paks Város Önkormányzati Képviselő-testülete ez év márciusában alapított. A kitüntetések odaítéléséről az oktatási intézmények vezetőinek fóruma döntött. A díjat Schiller Józsefnének, a Deák Ferenc Általános Iskola nyugdíjba vonuló igazgatónőjének, valamint Varga Imrénének, a Bezerédj Általános Iskola tanítónőjének ítélték oda. „GYERMEKEKÉRT” DÍJASOK Schiller Józsefné 37 évet töltött a pedagógusi pályán. Tanítói diplomáját a dombóvári tanítóképzőben szerezte, gyakorló évében Dunakömlődön állt a katedrán. Ezt követően a Bezerédj Általános Iskolában munkálkodott 17 évig, majd következett a Deák Ferenc iskola, melynek első igazgatója édesapja volt.-Mivel az én első lépéseim apám tantermébe vezettek (az iskolában laktunk szolgálati lakásban egy tanyán az Alföldön) és az első összefüggő mondat, amit kimondtam az a „Talpra magyar!” volt - nem lehettem más, mint tanító. Tanító a szó klasszikus értelmében, ami nem munka, hanem életforma. Sok-sok tanítványom ma mérnök, tanár, ügyes autószerelő, neves fodrász és én igen büszke vagyok rájuk. Most átadom a stafétabotot. De nincs pálca a kezemben, mint a karmesternek, csak apró pálcikák vannak, amit egyik nap szépen összerakosgatok, a másik nap szétesnek és újra össze kell szedegetni, de ehhez már segítség kell: a kollégáké, a családomé.- Örülök, hogy az elsők között lehettem, aki megkapta ezt a díjat, de igen sok kollégám van, aki munkájával kiérdemelte már a város elismerését. Varga Imréné 1965-ben végzett a bajai tanítóképzőben, mint alsó tagozatos tanító. Ezután Dunapatajra, majd Dunaújvárosba került, végül pedig Paksra. Ennek több mint 27 éve már. 1969 óta dolgozik a Bezerédj Általános Iskolában:-Már gyerekkoromban is erre a pályára készültem, s a gimnáziumban is mindvégig. A tanítóképzőről szép emlékeim maradtak, s már akkor úgy alakult, hogy gyakorló tanítóként első osztályba kerültem. A szívem mindig is ide húzott, a kicsik közé.- Most búcsúztattam el a másodikos osztályomat, s ősztől újra elsősök kerülnek hozzám. Már készülünk rá, tervezzük a kitűzőket, amelyeket az első napokban viselnek majd, s én is fel tűzöm, ezzel is jelezvén, hogy összetartozunk. Az első pár hónap nagyon nehéz, hiszen csupa új dolog veszi körül őket. Aztán ráéreznek az összeolvasásra, a betűkből kiolvassák a szavakat, a szavakból a mondatokat.- Mikor elolvassák az első mesét! Azok a szemek! Ahogy látszik, hogy megértette, az öröm és boldogság, ami kiül az arcukra ilyenkor! Ezekért a dolgokért érdemes csinálni... PRÉHÁZI Minden értük történik
