Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1996-05-31 / 21. szám

1996. május 31. Paksi Hírnök 3 a külső a domináns és nem feltétlenül a női idomok - így a két énekes. A Manhattan együttes három videofilmjé­­ben való főszerepet Földvári Linda és Horváth Ágnes ve­hette át. Negyvenkét díj talált gazdá­ra. Ezután nem maradt más hátra, minthogy a Parrag Band elkezdje a zenét és a népes közönség táncoljon. Ezen az estén is, mint szombaton a szokásos tombo­lahúzás sem maradhatott el. A két napon közel nyolcvan tombolatárgyat sorsoltak ki. * * * Szűnni nem akaró tapsvihar köszöntötte a kétszeresen is megkoronázott Tokaji Nórát, aki mind a Paks Szépe, mind a Duna Szépe cím boldog tu­lajdonosa lett. A színfalak mö­gött - fotóját és tollat szoron­gatva - lelkes gyereksereg várta a királynőt.- Nekem ő tetszett a leg­jobban, végig neki szurkol­tam - mondta az ifjú hódoló, miután Nóra ellátta kézjegyé­vel a róla készült képet.- Nagyon jó itthon nyerni - válaszolta kérdésünkre Tokaji Nóra -, rengeteg biztatást kap­tam a nézőtérről, igazán nagy­szerű volt a közönség. Ezt az érzést nem lehet elmondani, még nem nyugodtam meg, nem fogtam fel igazán. Na­gyon örülök mind a két meg­tisztelő címnek. Ezek után mi következik? Nem tudom, egyelőre a tanulás az első - fe­lelte a főiskolás leány. Én is gratulálhatok? - hal­latszott egy bátortalan hang, s a beleegyező mosoly után, a türelmetlenül várakozó mé­diákat megelőzve, a szépség­királynő meghatódottan vette át barátjától a hatalmas virág­csokrot. A közönség által a szavazó­cédulákon legszebbnek aján­lott huszonhat éves lány, Ha­holt Adrienne, az eredmény kihirdetése után elmondta:- Nagyon meglepett, hogy a közönség engem választott, amit ezúton is szeretnék A győzelem pillanatai megköszönni mindenkinek. Itt valamennyi lány nagyon szép, így nem reméltem, hogy én helyezést érhetek el, de na­gyon boldog vagyok. Azt, hogy vállalkoztam a versenyre, első­sorban a szüleim biztatásának köszönhetem. A Városi Rendelőintézetben asszisztensként dolgozó kö­zönség szépe úgy gondolja, hogy nem változik meg az élete és mint mondotta: -Ugyanolyan hétköznapi ember maradok, mint azelőtt, ez a megmérettetés inkább ön­magam számára volt fontos. Az 1996. évi sörfesztiválról és szépségversenyről Sere­gély Erzsébet, Sólya Emma, Pozbai Ildikó, Préházi Ildikó és Kiss C. Péter tudósított. MINDENKI SZPONZOR A sörfesztivál és a szépség­verseny rivaldájának fényei mellett némileg szerényen, il­letve csupán egy pillanatra a fénybe lépve tűntek fel azok a szponzorok, akik nélkül ez a fesztivál sohasem valósulhatott volna meg. A három szervező vállalkozón túl ők voltak azok, akik anyagi áldozatokat vállal­va a legtöbbet tették a kétnapos rendezvény sikeréért. A legtöbb díjat - érthető módon - Tokaji Nóra vihette haza. Egy holly­woodi és egy krétai utazást, rá­diósmagnót, reklámszerződést, arany ékszert, hifi-tornyot, vá­sárlási utalványt, ajándékcso­magot, szoláriumbérletet, Zsol­­nay kávéskészletet kapott, de minden lány több ajándékot tudhatott magáénak. Tizenhat leány volt és hozzávetőlegesen hatvan ajándéktárgy, amelyek­nek a legkisebb értéke is több ezer forintra rúgott. Szép gesztus ez a szponzo­roktól és a lányok és a közönség nevében is köszönet jár érte. Azért is jóleső érzés ez, mert azt bizonyítja: e fesztiválnak van Pakson létjogosultsága, az em­berek szívesen vesznek részt és fizetik meg a belépők árát, főleg akkor ha teljesítményt és kiváló szórakozási alkalmat találnak efesztiválban. Külön kell szólni az összefo­gás erejéről is, hiszen közös akarat nélkül sem most, sem a jövőben nem lenne fesztivál,. Szponzor lehet maga a közön­ség is azzal, hogy a belépők árát megfizetik. Több mint ezer em­berjött el a második napon, így a köszönet nekik is jár GYÖRKÖNYI MÁJUS_____ SZARKAJÓZSEF Mi, paksiak úgy véljük, hogy a környezetünkben élő emberek csupán roko­naink, barátaink. Á rokonság a baráti tiszteletből adódó megértés azonban sokkal többet ér szimpla látleletnél. Györköny, 1996. május 24-e. így a pünkösdi eufória lelket átölelő hangulata nem csupán tudósítást jelent a Hírnök munkatársa számára, hanem megméretést - mert; Krausz Jánosné szavait idézve: a béke záloga maga a béke. Györ­köny, a „félreeső település”, mely sohasem hagyta önma­gát, mert a megtartó erő ma­radt: ami. Paks vonzáskörze­tében Györköny az egyetlen település, mely őrzi és megőr­zi többségi kisebbség megtar­tó erejét. Hatvan éve még kisdiákok­ként hagyták el a Györ­­könyi Általános Iskolát azok, akik visszatérve Auszt­ráliából, Németországból, Ka­nadából - ki tudja hány or­szágból újra tisztelegtek a szülőhely előtt. A kétnyelvű ünnepet magyarul és németül köszöntötték a györkönyi is­kola kisdiákjai, s az iskola ve­zető pedagógusa: Iker Sándor.- Kedves ismerős vendégek látogattak el hozzánk újra - mondotta. - Köszönet, hogy újra együtt lehetünk. Nem kí­vánom felszakítani a sebeket, melyeket a történelem kegyet­lensége ejtett rajtunk, az idő kerekét nem vagyunk képe­sek visszafordítani. Tudjuk, hogy legtöbben csak kilomé­terekre távolodtak el tőlünk, de szívükben mindig velünk maradtak, mint ahogy ma is velünk ünnepelnek. Mi, akik itt maradtunk, ugyanúgy sze­retjük ezt a kis falut. Mielőtt Paksra indultak vol­na a györkönyi kisdiá­kok, Schubert tavaszke­­ringőjével köszöntötték az egybegyűlteket, magyarul és német nyelven is dicsérték a májust.

Next

/
Thumbnails
Contents