Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-05-17 / 19. szám
1996. május 17. Paksi Hírnök ÜÜ KÁVÉHÁZI KIÁLLÍTÁS Hangulatos eseménynek adott otthont a Belvárosi Kávéház: paksi festők kiállítását nyitották meg május nyolcadikén, a millecentenáriumi programsorozat keretében. Művészek, közéleti személyiségek ültek össze egy jó ital, kávé mellett, hogy meghallgassák Herczeg József polgármester megnyitóját és egymást, a festőket: honnan jöttek, mit jelent nekik Paks, mi ihleti meg őket, hogy aztán érzéseiket, gondolataikat a vászonra vigyék. A polgármester köszönetét mondott azért, hogy a festők időt, fáradságot nem kímélve híressé teszik a várost. A bemutatkozást Kanczler István kezdte, aki gyerekkori emlékeiből, a „természet zenéjéből" merített ihletet, s a tiszta, őszinte szépet próbálja tájképeiben elmesélni. Korpácsi Ferenc pasztellkrétával, olaj festékkel, temperával rajzolta, festette első képeit. Most tájképeket készít. Elárulja: két fia is alkot, így nincs híja az utánpótlásnak. kezett, a kolozsvári főiskolán tanulta a képzőművészetet, képei - vázlatok. Nemcsak maga a táj érdekli: a víz az élővilág és az ember kapcsolatát próbálja érzékeltetni. Sey László 15 éve lakik Pakson, most absztrakt, konstruktív irányzatú alkotásaival kápráztatta el kávéházi közönségét. Művészetének jellegzetessége, hogy nem zárja le a dolgokat: folyamatokat, az életet ábrázolják képein a kockák, négyzetek. Ifjú lány korosztályának problémáit mondja el borongósságot, szomorúságot - ugyanakkor lendületet sugárzó festményei által. A lányt Markó Tímeának hívják, Halász Róbert tanítványa, aki a megnyitón arra kérte a művészetért tenni akarókat: segítsék, képezzék a fiatalokat. Győrffy József sokoldalú egyéniség: műszaki emberként fest - ugyanakkor remekül hegedül. Bár csak 1983 óta él Pakson, eddig sem volt idegen számára a vízi élet: a Duna mellett élt Baja kömyé-Pál József Pétemé rajztanárként szerényen mondta: nem tartja magát művésznek. Igyekszik megfelelni saját és mások követelményeinek, s örül, ha alkotásai elnyerik az emberek tetszését. Paks és a Duna zsigereiben létező dolog - ezt a mély kötődést fejezi ki rajzaiban. Makó András Erdélyből érkén és Dunaújvárosban is. Tájképeit, napraforgó-csendéletét csodálhattuk meg a kiállításon. Homok László és Vajnai Irina is azok közé az alkotók közé tartoztak, akik nem tudtak személyesen megjelenni a rendezvényen - őket tájképeik, grafikáik képviselték.-sólya-JÓ NAPOT, MI ÚJSÁG? Barátai úgy jellemzik: „örökmozgó”. Szinte állandóan úton van, havi 8-10 ezer kilométert vezet. Autószerelőként kezdte, ma üzletemberként járja az országot.-Ha kell még este 10 órakor is útnak indulok - mondja magáról Gola Sándor.-Pár évvel ezelőtt volt egy nagyon csúnya autóbalesetem, azt követően egy évig nem vezettem. Felépülésem után ugyanúgy hajtottam tovább.-Mi a legnagyobb távolság, amit autóval tett meg?- Spanyolország, még a 70- es években. Trabanttal mentünk, aminek a motorját a kempingben kellett generálozni. Az úticsomag fele autóalkatrészből állt.- Autóversenyzés?- Harminc évvel ezelőtt még érdekelt. Barátaim versenyeztek, én mint szerelő segítettem be nekik. Ma már nagyon sok pénz kellene ahhoz, hogy érdekeljen.- Első autó?-Warsava.-Álomautó?-Amostani. Mercedes.- Győzi benzinnel?-Igaz az árak már nyugatiak, de aki eddig autózott, az ezután is fog. Inkább máshonnan veszi el a pénzt.- Sokat utazik. Bizonyára gyakori ismerőse jó néhány út menti étteremnek.-Vannak kialakult útvonalaim, vannak megszokott betérőhelyeim. Nem vetem meg a jó ételeket, s ha kirándulunk a családommal, én vagyok a „főszakács”. Persze azért Olaszországban egy pizzát vagy Romániában egy puliszkát feltétlenül megkóstolok.-Ha lehetne egy kívánsága mi lenne az?- Egy komfortos lakóbuszszal végigtekeregni Európát.-Kinek adja tovább a hólabdát?-Vábró Józsefnek, volt futballedzőnek. Ha jól tudom a környéken neki van a legmagasabb szintű edzői képesítése, s kíváncsi lennék, most hol kamatoztatja tudását? PRÉHÁZI
