Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-05-17 / 19. szám
Paksi Hírnök 1996. május 17. VÁROSI MOZAIK TALÁLKOZÁS f / LAZAR ERVINNEL Már hagyomány jelleggel rendezték meg a Móranapokat a millecentenárium jegyében. Az iskolai ünnepség az író emléktáblájának koszorúzásával kezdődött, majd író-olvasó találkozóval folytatódott, ahol Lázár Ervin Kossuth-díjas meseíróval találkozhattak a gyerekek. A kötetlen beszélgetésen minden kérdésre szívesen válaszolt a nemrégiben hatvanadik születésnapját ünneplő író. Már hétévesen írogatott, de húszéves korában jelentek meg első novellái. Csaknem húsz könyve látott napvilágot, hetvenkilenc mesét írt, melyeket gyerekek és felnőttek egyaránt szívesen olvasnak. A gyerekek nagy örömmel hallgatták: hogyan születnek a mesék, kik találják ki a szereplők nevét, de szerettek volna arra is választ kapni: milyen diák is volt a meseíró? Oláh Mihály, aki nyolcadikos korában tanította Lázár Ervint elmondta: soha nem gondolta, hogy valaha író lesz a tanítványból, hiszen állandóan tele volt a zsebe különböző drótokkal és inkább reál beállítottságú volt, mint humán. Eleven gyerek volt, de nem volt rossz, kivéve egy-két esetet, amikor később derült ki, mást fenyítettek helyette... A középiskolában is jó tanuló - vallja magáról az író -, igaz inkább a biológiát szerette, mintsem az irodalmat. A bizonyítványában csupa kitűnő volt jegyezve, kivéve a kettes magatartást. A gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták a rossz magaviselet „történetét”. Egy helyes kislány, aki akkoriban igencsak tetszett az írónak, kérte, hogy kísérje el őt a litániára. Lázár Ervin szívesen kapott a kínálkozó alkalmon és elkísérte a kislányt, holott nagyon jól tudta: elkésik a kollégiumból. A randevú után bemászva a kerítésen, a tanulószoba felé vette az útját, mert látta, hogy ég a villany. Meghökkenve vette észre, hogy az egész kollégium ül és váija - egy mindenkiért, mindenki egyért - jelszóval. Amit leendő írónk kapott az, hogy kizárták a kollégiumból és az iskolában csak kegyelemből maradhatott. A történeten a gyereksereg jól mulatott, majd könyveket dedikáltattak. A jó hangulatú beszélgetés után a megemlékezésen részt vevők a városi iskolák kórustalálkozóján és az ünnepi gálaműsoron is szórakoztak, melyet az iskola névadójának tiszteletére rendeztek meg. -seregély-Karpátalja. Mostoha sorsú te_ rület. Az évszázadok meggyötörték, uralták szlávok, magyarok, ukránok, tartozott Csehszlovákiához, Magyarországhoz, a Szovjetunióhoz. Az utazni vágyó Ukrajnában találja meg e 12 000 négyzetkilométert a Kárpátokkal, a Vereckei-hágóval - melyen át őseink éppen 1100 esztendeje foglalták el honunkat. A millecentenáriumot ünnepeljük Pakson is és a „határon túli magyarok napján” a felvidéki, erdélyi vendégek között kárpátaljai meghívottakkal is találkozhattunk - köztük Józan Lajos viski református lekésszel. A tisztelendő úr sokat tud Paksról - többet is talán mint a város némely lakója. Elmondja, hogy a paksiak „fedezték fel” Visket, s a testvérkapcsolat bővítése céljából most a kárpátaljaiak is eleget tettek a meghívásnak. Józan Lajos lakóhelyéről mesél: -Visk a Felső-Tisza völgyében található, Huszttól kelet felé. Károly Róbert idejében öt település kapott királyi privilégiumot, köztük volt Visk is.- Az egykori koronavárost ma nyolcezren lakják - negyven százalékban magyarok, akik jól megférnek a többiekkel: orosszal, ukránnal, ruszinnal. Kilenc éve élek itt - eleinte még kommunista szelek fújtak, de súrlódásokat nem tapasztaltam akkor és azóta sem.-A magyarok érvényesíthetik jogaikat?-A kilencvenes évek változásai óta alakultak nemzetiségi körök, szövetségek, amelyek védőbástyái a magyarságnak - küzdenek a jogainkért. Anyanyelvűnket ápolhatjuk a mindennapi, a gazdasági és az egyházi életben egyaránt. Ahol megszüntették a református egyház tevékenységét, ma újra működik a gyülekezet, újra hidettetik a magyar ige. Szakiskolákban, idegen nemzetiségű iskolákban is bevezették a magyar nyelv oktatását.- Reformok? Magyar óvodákra, iskolákra lenne szükség ott is, ahol eddig nem voltak - ahol pedig igen, ott fejleszteni kellene őket. A többségében magyarlakta településeken - mint a beregszászi járásban - az érdekek is jobban érvényesülnek: van tanítóképző főiskolájuk, gimnáziumuk is.- Úgy érzem, hogy kisebbségünk a kárpátaljai régióban él a legjobban, bár szomorú, hogy a magyar sajtó nagyobb szellemi értékeket hordozó termékei nehezen jutnak el vagy csak méregdrágán - hozzánk. Az identitás megvalósításához akarat is szükséges, én helyettem nem fog magyarul beszélni senki...- Vereckrí-hágó, honfoglalás, millecentenárium. Megünneplik?- Igen, az évforduló jegyében zajlik a Református Magyarok Világtalálkozójának egyik eseménye: istentisztelet a Vereckei-hágón.-Mit üzen az anyaországi magyaroknak?-Ahogy Ady Endre mondja: „Dunának, Oltnak egy a hangja...” Egy a nyelvünk, egy égboltozat alatt járunk, egy királyi udvarban élünk - a nagyvilágban. Legyen tiszta a levegő, amit beszívunk, legyen szép a virág, amit elültetünk, legyenek mosolygósak az emberek erre is - és édes legyen az a kenyér, amit megesznek... KARPATALJA ÜZENETE SÓLYA EMMA
