Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-05-17 / 19. szám
Paksi Hírnök 1996. május 17. 0® VÁROSI MOZAIK ÉNEKEK SZÁRNYÁN M PAKSI IPARTÖRTÉNET A paksi millecentenáriumi események keretében a Bezerédj iskolában május 10-én népdaléneklési bemutatóra gyűltek össze a paksi általános iskolások Budai Ilona népdalénekes jelenlétében. A közös, illetve egyéni éneklés után a művésznő minden résztvevőnek emléklapot adott át. Számos jó tanáccsal is ellátta az ifjú népdalénekeseket, majd önálló műsorral örvendeztette meg a hallgatókat. A „Magyarország, édes hazám” című összeállításban felcsendültek az ország tájainak, a szomszédos országokban élő magyarság népdalai, dalmotívumai és népies találós kérdéseket, meséket hallhattak az ifjú jelenlévők, akik meg is tanultak egy népdalt. A Városi Művelődési Köz-Egyszer volt, hol nem volt címmel óvodások mesemondó délutánját rendezték meg a Városi Könyvtárban, május 10-én délután a Tolnai úti óvoda szervezésében. Ezek a gyerekek így szeretnének a millecentenáriumi ünnepségsorozatba bekapcsolódni - mondotta Haholt pontban kórustalálkozón léptek fel a paksi általános iskolák kórusai és a Vak Bottyán Gimnázium kamarakórusa. Az egy és több szólamú műveket megszólaltató iskolai énekkarok fellépése után - egy dal erejéig - minden résztvevő együtt lépett színpadra, majd Till Józsefné, a Móra Ferenc iskola igazgatónője virágcsokorral is megköszönte a kórusvezetők munkáját. Szünet után a Móra Ferenc Általános Iskola tanulói adtak jubileumi gálaműsort abból az alkalomból, hogy a II. sz. iskola két évvel ezelőtt felvette az író nevét. Az iskola számos diákja és csoportja fellépett a legkülönbözőbb művészeti ágakban, majd az iskola tanulói közül többeknek átadták a Móra Ferenc Emlékplakettet. (SZ. P) Miklósné, a Tolnai úti óvoda vezetője. A mesemondó széket újabb és újabb ovisok foglalták el és adták elő történeteiket, melyet a hallgatóság - kicsiktől egészen a nagyokig - nagy érdeklődéssel figyelt. A sok-sok mese után így búcsúztak a mesemondók: Itt a vége, fuss elvéle... Tlerczeg József polgármester | I és a város képviselő-testületének tagjai jelenlétében nyitotta meg dr. Rosner Gyula múzeumigazgató bevezetője és a Bezerédj iskola tanulóinak műsora után Szinger Ferenc képviselő a város millecentenáriumi programsorozata keretében a Paksi Városi Múzeum legújabb kiállítását. Két ősi mesterség - a kovács, a cukrászat - ma már alig fellelhető, ritkaságszámba menő paksi emlékeiben, tárgyaiban most már a város lakossága is gyönyörködhet a múzeumi látogatás órái alatt. A múzeum anyagának ajándékozásáért köszönet jár az adományozó Fritz Pál kovácsmester családjának, amelynek tagjai közül nemcsak ott volt, hanem a kiállított tárgyakról magyarázattal, ismertetéssel is szolgált a mesterséget egykor folytató mai utód, Fritzjános is. Az egykori paksi kovácsműhely berendezéseit, szerszámait használó Fritz Pál mesterlevelét, mely a kiállításon látható, a Paksi Ipartestületben 1926. augusztus 1- jén állították ki. A patkolást, kovácsolást bemutató korabeli fotók reprodukálása a paksi Polgár fényképész családot dicséri, az egykori kovácsfújtatók, a fogók, ráverők, a formázok, az üllő - a szakszerű kiállításrendezők jóvoltából -, valóban felidézi a patkolást és más kovács munkát végző műhely hangulatát. Nemkülönben értékes Huszár János paksi cukrászmester családjának ajándéka: a korabeli cukrászeszközök. Mézeskalács, állatformázók, edények, szita, sodrófa éppúgy megragadja a szemlélő figyelmét, mint a cukrászcégér mondandója, miszerint margarinból, zsírból, étolajból nem, hanem kizárólag teavajból készülnek a Huszár-féle cukrászköltemények. Egy darab régi Paks - mondja a megnyitó egyik vendége a kiállítást szemlélve a múzeumban, ahol a város lakói, vendégei örömüket lelhetik a legújabb páratlanul szép és értékes ipartörténeti látnivalókban. B. GY. MINT A MESEBEN