Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-05-03 / 17. szám
Paksi Hírnök 1996. május 3. EMBERMESÉK ZUHATAGON Megkeresésemkor a 74 éves Schmidt Ferenc nyugdíjas hajós azzal fogadott, hogy lapunkban több paksi hajóssal készített riportot olvasott már, s ezt igazán hálás dolognak tartja, mivel a harmincasnegyvenes években a fiatal paksi férfiemberek legalább nyolcvan százaléka jobb híján hajósnak állt. Regensburgtól Szulináig nincs olyan kikötő a Dunán, ahol ne ismernék, mi több elismernék a paksi folyamhajósokat. Schmidt Ferenc hamisítatlan paksi hajós családból származik. Nagyapja uszálykormányos, édesapja pedig zuhatagi első kormányos. O maga 38 esztendőt töltött a hajózásnál, ebből ötöt a Vaskapu-szorosban, illetve zuhatagon, s zubbonya karján négy aranycsíkkal, mint hajógépész-üzemvezető vonult nyugdíjba.-Az én fiatalságom idején nem sok választási lehetőségük volt a hozzám hasonló fiatalembereknek, nehezen kaptak munkát - meséli. A hajózáshoz 1939-ben szegődtem, méghozzá egy apró csalás révén. Hajóskönyvet akkoriban csak akkor adtak az embernek, ha betöltötte a tizennyolcadik életévét. Én csak tizenhét éves voltam, így kénytelen-kelletlen egy évvel öregbítettem magam az okmányokon. így lett belőlem 39-ben zuhatagi hajófűtő, a Vaskapunál. Jártam a szamárlétrát, a fűtő beosztás után gépápoló majd gépkezelő lettem, ezután másodgépész s végül gépész-üzemvezető.-A Vaskapu duzzasztógátja csak az ötvenes-hatvanas években készült el. Sokat mesélnek a korábbi zuhatag veszélyeiről.- Maga a zuhatag egy 120 km-es szakaszon húzódott kisebb-nagyobb esésekkel, ebből a legkritikusabb a Vaskapu-csatorna volt, ami közel 1800 métert tett ki, itt a víz folyása elérte a percenkénti 330 méteres sebességet. A partról úgynevezett ballonházakból ballonokkal és zászlókkal jelezték, hogy be szabad-e menni a szorosba a vontáknak.-Balesetek?-Velünk csak egyszer fordult elő, hogy a sziklákon meghúztuk egyik uszályunkat. Pechünkre pont babot szállítottunk. Mondanom sem kell, hogy vizet kapott. Mire felértünk a következő kikötőig úgy megdagadt a szállítóhajó mint a hordó. Emlékezetem szerint a magyarok legemlékezetesebb balesete a Magyarország nevezetű hajóhoz fűződik. Fergeteges vihart kapott a csatornában. Akik nem jártak arrafelé talán el sem hiszik, hogy ilyen esetekben a 4-5 métert is elérték a hullámok. Nem volt más választás, a zuhatagi hajósoknak is menniük kellett, akár vihar volt, akár csendes idő. Az biztos, hogy sok szerencsétlenül járt ember nyugszik a Vaskapu zsiliprendszere alatt. A hajózható folyamnak ez volt az egyik legszebb, ugyanakkor legördögibb, legveszélyesebb szakasza.- A paksi hajósoknak ma már csak hőskora van, az idő jórészt meghaladta őket. Valaha rangot jelentett az, hogyha valaki hajós volt, pláne zuhatagi hajós. A 30-as, 40-es években például egy konzervgyári dolgozó nem keresett csak 38-44 pengőt, méghozzá úgy, hogy a hétvégeken is dolgozott. A hajózásnál havi fix fizetésem volt, 136 pengő, s ehhez még különböző pótlékok is hozzájöttek. Csavargó, sokszor kemény életet éltünk, de megvoltak a szépségei. Az már csak természetes, hogy része vagyunk a paksiak történetének. SZARKAJÓZSEF Barátilag beszélgetünk, ám nyilatkozni nem akar. Ö, aki hírességekkel annyi sztárinteijút készített. CSELÉDHÁZ ÉS PETRÓLEUMLÁMPA-Uradalmi cselédházban születtem, a Paks környéki Földespusztán. Negyedik évemhez közeledtem, a családunk akkor költözött Paksra. Munka viszont nem akadt. Apámat, bátyámat és a nővéremet a két-három hónapos, nyári szezonra vette közis. Felnőttek közt cseperedtem. Előbb tanultam meg énekelni azt, hogy „A Don menti kanyargónál húzódik egy magyar lövészárok", mint azt, hogy „Nyuszi ül a fűben, mélyen szundikálva”.- Egész Magyarország széltében-hosszában televíziózott, frizsiderezett már, mi a paksi újvárosban petróleumlámpával világítottunk. Amint egyik szomszédunkba bevezették a villanyt, a fél Tolnai út esténként azt a hatalmas, mennyei fényességet bámulta, amit a szerény, huszonötös villanykörte árasztott. MIKOR AZ ERŐMŰ ÉPÜLT (Néhány évvel ezelőtt, szerkesztő koromban, gyakran tettem közzé PAKS, I A fővárosban id Nők Lapja növeli vétségben összeí Másnap utazik Pt föl a konzervgyár, utána kiszanálták őket. Évekig mesebeli kenyeret ettünk. Hol volt, hol nem volt. Anyámnak ennyi munkalehetőség sem jutott. Napszámba járt a szőlőkbe. Engem folyton magával cipelt. Én, egy háztartásbeli asszony gyereke, nem lehettem óvodás, később napazokat a cikkeit, amelyek az ország legnagyobb üzemi lapjában, a Csepel újságban jelentek meg. Több szerkesztőtársam szintén „vadászott” az írásaira. Mindig csodálkoztam, hogy ez a törékeny lány honnan tud ilyen sokat az életről.)- Elballagtam a nyolcadik osztályból és miniszoknyában, ma-
